A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20238/2015/6. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása (ÁLTALÁNOS szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 8. §, 139. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 2014. évi XXXVIII. törvény (DH1. törvény) 4. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk (1) bek.] Bírók: Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Pusztai Anita, Szabó Klára

F.-i Ítélőtábla

17.Pf.20.238/2015/6-I.

A F.-i Ítélőtábla a Gárdos, Füredi, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Iroda (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe 2) által képviselt alperes neve alperes ellen Általános Szerződés Feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a F.-i Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2015. február 10. napján meghozott 32.G.40.113/2015/9. számú ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A F.-i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes által 2004. május 1. napjától - 2014. július 19. napjáig a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződéseiben, valamint a deviza fogyasztói kölcsönszerződéseiben alkalmazott

- Általános Üzleti Feltételei,

- Általános Szerződési Feltételei,

- az Általános Szerződési Feltételeinek módosulásáról szóló hirdetményei,

- Adásvételi és lízingszerződés blankettái,

- valamint Kölcsönszerződés blankettái tételes felsorolását, alkalmazásuk időbeli hatályát, és azok egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit tartalmazó kikötéseinek a teljes tartalmát a F.-i Törvényszék 32.G.40.113/2015/9. számú ítéletének (a továbbiakban: elsőfokú ítélet) 3-71. oldalai tartalmazzák.

A felperes keresetében a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. § (1) bekezdése és 11. § (3) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy a felperes által a forint alapú fogyasztói kölcsönszerződéseiben és deviza fogyasztói kölcsönszerződéseiben alkalmazott, az elsőfokú ítélet 3-71. oldalán felsorolt szerződéses kikötései tisztességesek és érvényesek.

Másodlagosan kérte, hogy amennyiben a bíróság valamely kereseti kérelem esetén nem látná megállapíthatónak a szerződési feltétel érvényességét a teljes időszakra, amely alatt az adott feltételt a felperes alkalmazta, csak egyes időszakokra, akkor az ítéletben a feltétel érvényességét ennek megfelelően állapítsa meg.

Kérte továbbá, hogy amennyiben a bíróság valamely kereseti kérelem esetén nem látná megállapíthatónak a szerződési feltétel érvényességét a teljes terjedelmében vagy valamely kamat, díj vagy költség vonatkozásában, akkor az ítéletben a feltétel érvényességét az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyásával állapítsa meg.

Kérte továbbá a felperes, hogy a bíróság a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 8a. cikkében előírt notifikációs kötelezettség elmulasztása miatt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz) 288. cikkének megsértésével megalkotott törvény 4. §-a, 6. §-a és 7-15. §-a alkalmazását tagadja meg és ennek következményeként

- a keresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül utasítsa el, mert az alperes nem rendelkezik jogképességgel;

- a keresetet - annak esetleges érdemi tárgyalása esetén - utasítsa el, mert

- a felperes a Magyar Államot perli olyan magánjogi jogviszonyokból fakadó jog érvényesítésére, amelyekben a Magyar Állam nem fél, ezért vele szemben jogot nem érvényesíthet, vele szemben kötelezettség nem terheli és emiatt felperesként a perbeli keresetre a Pp. 3. § (1) bekezdése alapján nem rendelkezik perbeli legitimációval;

- nincs olyan joga, amelynek alperessel szemben való megóvása érdekében a megállapítás szükséges lenne, ezért a Pp. 123. §-ban foglalt feltételek nem állnak fenn;

- egy olyan vélelem megdöntését kívánja elérni, amely a törvény 4. §-ának félretétele okán nem létezik.

Indítványozta továbbá a felperes, hogy a bíróság tagadja meg a Törvény 4. §., 6. §. és 7-15. §. alkalmazását arra tekintettel, hogy a Törvény az EUMSZ 288. cikkét sérti, mert a Törvény 11. § (1) bekezdése az Irányelv 4. cikk (1) bekezdésének a tisztességtelenség vizsgálatára vonatkozó rendelkezéseibe ütközik.

Indítványozta, hogy a bíróság tagadja meg a Törvény 4. §-a, 6. §-a és 7-15. §-a alkalmazását, tekintettel arra, hogy a Törvény az EUMSz 49. és 63. cikkébe ütközik, mert sérti annak a letelepedés szabadságát és a tőke szabad áramlását biztosító szabályait, valamint sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. és 47. cikkét.

Indítványozta, hogy amennyiben a bíróság az uniós jog tartalmának megállapításához szükségesnek tartja, a Pp. 155/A. § (2) bekezdése alapján a per tárgyalását függessze fel és a Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján kezdeményezze az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását.

Kezdeményezte a felperes azt is, hogy a bíróság a Pp. 155/B. § (2) bekezdése és az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. §-a alapján kezdeményezze a Törvény alaptörvény-ellenességének megállapítását az Alkotmánybíróság előtt és egyidejűleg a per tárgyalását a Pp. 155/B. § (3) bekezdése alapján függessze fel.

Állította, hogy az általa alkalmazott valamennyi kikötés megfelel a Törvény 4. § (1) bekezdés a) - g) pontjában foglalt elveknek: eleget tesznek az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és szimmetria elvének. A Törvény 11. § (3) bekezdése szerint valamennyi szerződéses kikötés tisztességes, ezért érvényes.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a kereset tárgyát képező szerződéses kikötések egyik időállapotukra tekintettel sem felelnek meg maradéktalanul a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti feltételeknek.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Kifejtette, hogy a Törvény 7. § (2) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazás egyértelműen megalapozza az alperes perbeli legitimációját, ezért fel sem merülhetett a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontjának alkalmazása. Nem vizsgálta a Pp. 123. §-ában írt feltételeket sem, mert a jelen perben előterjesztett kereset egy sui generis megállapítási kereset.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes indítványaival szemben a Törvény nem ütközik az Európai Unió jogába, ezért a Törvény rendelkezéseit alkalmazni kell.

A Törvény 4. § (1) bekezdése nem sérti az EUMSz 49. és 54. cikkében szabályozott letelepedés szabadságának, valamint a 63. cikkében szabályozott tőke szabad áramlásának biztosítását.