BH 1995.11.642 A biztosító mentesülése szempontjából a riasztó bekapcsolásának elmulasztása megalapozza a súlyos gondatlanságot [Ptk. 207. § (1) bek., 555. § (1) bek., 556. § (1) és (3) bek., 567. § (1) bek.].

A felperes keresetében azért kérte az alperest a peren kívüli megtérített összegen felül további 1 407 560 forint megfizetésére kötelezni, mert a BMW típusú személygépkocsiját 1991. augusztus 24-én Siófokon ellopták.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a peres felek 1991. július 9-én kötöttek a személygépkocsira casco biztosítási szerződést. Ebben az alperes a felperes részére bevezetési kedvezmény címén 20%-os, a riasztó miatt pedig 5%-os, kedvezményt adott. Az extra tartozékokat magában foglaló melléklet 5. pontja 30 000 forint értékben tüntette fel a riasztóberendezést. A felperes este 22 óra tájban szállt ki a Petőfi sétányon az autóból, és azt a kulcs elfordításával bezárta, sem a fedélzeti komputert nem hozta azonban működésbe, sem a riasztót nem kapcsolta be. Mintegy egy óra múlva jött ki a kaszinó épületéből, és ekkor észlelte, hogy a gépkocsi nincs a helyén. A rendőrhatóság az elkövető személyét nem tudta megállapítani a nyomozás során, így azt megszüntette. Döntése indokolásában az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felek közötti biztosítás feltételei nem tartalmaznak rendelkezést a felperes kármegelőzési teendőiről. A felperesnek az alperes mentesülését eredményező súlyosan gondatlan magatartásaként is csak az alkoholos befolyásoltság, a szakszerűtlen üzemeltetés és az elhanyagolt műszaki állapot szerepel a 10. cikkelyben. A bíróság megítélése szerint ezért a Ptk. 556. §-ának (1) bekezdését kellett alkalmazni, az általános élettapasztalatnak megfelelően értelmezve az a), illetve a d) pont tartalmát, a feltételektől függetlenül. A bíróság álláspontja szerint a felperes azzal a magatartásával, hogy az autó biztonsági berendezéseit nem kapcsolta be, olyan súlyosan gondatlan magatartást valósított meg, amely megkönnyítette a gépkocsi elvitelét. A gépkocsi fedélzeti komputere megakadályozta volna a saját motor használatát, a riasztó pedig az emelőberendezés használatát. Az alperes éppen ezeknek a berendezéseknek a használatára nyújtott kedvezményt azzal a céllal, hogy a kockázatot valamelyest csökkentse.

Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatásával az alperes fizetési kötelezettségének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli jogvita elbírálására a szerződési feltételekben foglaltak az irányadók. Ezek tételesen tartalmazzák a súlyosan gondatlan magatartás eseteit, közöttük azonban nem szerepel a biztosítási berendezések használata, így erre hivatkozással az alperes mentesítése jogszerűtlen.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet eltérő indokolással hagyta helyben. Megállapítása szerint a biztosítási feltételek a súlyos gondatlanság körét taxatív módon tartalmazzák, így az még kiterjesztő értelmezéssel sem bővíthető. Az alperes mentesítését a biztosítási feltételeknek a kárenyhítési kötelezettségről szóló 9. cikkelye alapján tartotta megalapozottnak. Ennek 1. pontja szerint a felek megállapodhatnak a biztosított kármegelőzési és kárenyhítési teendőiben. A 3. pont úgy rendelkezik: ha a biztosított ezt a kötelezettséget megsérti, a biztosító mentesül a szolgáltatás teljesítésétől. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek a riasztó meglétét kétszeresen is a szerződés tartalmává tették azáltal, hogy nem csupán az extratartozékok felsorolásában szerepel, hanem erre figyelemmel az alperes a felperesnek 5%-os díjkedvezményt biztosított. Értelmezése szerint az alperes a díjkedvezmény nyújtásával azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy a biztonsági berendezés megléte és működtetése számára a kockázatviselés szempontjából kedvezőbb feltételeket biztosít, ezáltal csökkenthet a lopáskár bekövetkeztének esélye. A bíróság szerint - a felperes előadásával ellentétben - a díjkedvezmény nem a riasztó meglétének puszta regisztrálását jelenti, hiszen ehhez elégséges lett volna annak extratartozékként való megjelölése. A kedvezmény elfogadásával a felperes a riasztó működtetését is vállalta. Ezzel ellentétes álláspont ugyanis azt jelentené, hogy a perbeli visszterhes biztosítási szerződés a díjkedvezmény ellentételeként semmilyen kötelezettséget nem írna elő számára. Tényként állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a perbeli parkolás körülményei kifejezetten indokolttá tették a biztonsági berendezés működésbe helyezését. Ennek elmulasztásával a felperes a szerződésben foglalt kármegelőzési kötelezettségét megsértette, az alperes ezért mentesül a szolgáltatás teljesítése alól.

A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogszabálysértőnek tartott döntés megváltoztatásával az alperes marasztalását kérte. Véleménye szerint a másodfokú bíróság a biztosítási szerződés és annak feltételei téves értelmezése alapján hozta meg az ítéletét. Az általa elfogadott alperesi ajánlat semmiféle konkrét utalást, kötelezettséget nem tartalmaz a riasztó használatára. Ilyen kármegelőzési kötelezettség hiányában nem is kerülhetett sor annak megsértésére. Egyébként is úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.