BH 1998.2.86 Gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos körülmények értékelése [1986. évi 14. tvr-tel kihirdetett, Hágában 1980. október 25-én kelt Egyezmény 2. cikke és b) pontja, 13. cikke b) pontja].

A II. r. kérelmező svéd, az ellenérdekű fél magyar állampolgár, akik 1993. április 3-án kötöttek házasságot. Házasságukból 1994. augusztus 2-án Ádám Maximilian utónevű gyermekük született, a szülők közös lakóhelye Svédországban volt.

A házasság kezdettől fogva zaklatott volt, ennek következményeként a II. r. kérelmező olyan idegállapotba került, hogy pszichológusi kezelése vált szükségessé. Az eljárás időtartama alatt rendszeres munkaviszonyban nem állt. A házastársak problémája ismeretes volt a lakóhelyük szerinti szociális hivatal előtt, amelynek képviselője tudomással bírt arról, hogy az ellenérdekű fél nagyon félt a férjétől, a II. r. kérelmezőtől, aki agresszív, fenyegető magatartást tanúsított vele szemben. 1994. november 13-án a felek konfliktusában a rendőrség és a szociális ügyelet közbelépése is szükségessé vált. 1994. november 23-án a házastársak családterápiás kezelésen vettek részt, ahol az ellenérdekű fél bejelentette, hogy helyzetük átgondolása érdekében rövid időre Magyarországra kíván utazni, ezt a II. r. kérelmező nem ellenezte. Az utazáshoz az Oxiei Szociális Hivatal adott anyagi támogatást részére. 1994. november 26-án érkezett Magyarországra, december elején telefonon közölte a II. r. kérelmezővel, hogy végleg Magyarországon kíván maradni, majd 1994. december 21-én házassági bontópert indított a II. r. kérelmező ellen. Időközben a II. r. kérelmező a svédországi bíróság előtt ugyancsak kérte a házasság felbontását.

Az Igazságügyi Minisztérium I. r. kérelmező 1995. március 20-án kérte, hogy a bíróság az 1986. évi 14. tvr-tel kihirdetett, Hágában, 1980. október 25-én kelt Egyezmény 3. cikkének a) pontja alapján állapítsa meg, hogy az ellenérdekű fél jogellenesen hozta Magyarországra a gyermeket, rendelje el a gyermek azonnali visszavitelét, és ezzel azonos tartalmú kérelmet terjesztett elő a gyermek apja, a II. r. kérelmező is.

Az ellenérdekű fél ellenkérelme a kérelmek elutasítására irányult.

A bíróság jogerős végzésével az I. és II. r. kérelmezők által előterjesztett kérelmet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a gyermek Magyarországra hozatala az Egyezmény 3. cikkének a) és b) pontjaiban foglaltak szerint jogellenes volt. A visszavitel iránti kérelmet az Egyezmény 13. cikkének b) pontja alapján nem látta teljesíthetőnek. Értékelte a gyermek korát, azt, hogy a kisfiú két hónapos volt, amikor az ellenérdekű fél vele Magyarországra költözött, az azóta eltelt időt pedig olyan lényeges szempontnak tekintette, melynek folytán a másfél éves gyermek visszavitele a számára teljesen idegen környezetbe, idegen emberek közé, a gyermeket lelki károsodásnak tenné ki, és számára elviselhetetlen helyzetet teremthet.

A jogerős végzés ellen az I. r. kérelmező élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős végzésben foglalt tényállás megalapozatlanságára és arra hivatkozott, hogy az időmúlás nem lehet akadálya az Egyezményben foglaltak teljesítésének, és a gyermek fiatal kora sem megfelelő indok a visszavitel megtagadására.

Az ellenérdekű fél felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.