BH 1980.7.245 Az élettársak együttéléséből keletkezett vagyoni igényeik rendezéséhez a szerzési arányt befolyásoló tényezőket kellően tisztázni kell. A különvagyon jövedelméből a másik élettárs csak közreműködése esetén és ennek arányában részesülhet [Ptk. 578. §].

A felperes és S. J-né hosszabb időn keresztül házasságon kívül együtt éltek. A felperes élettársa 1976. december 3-án leszármazók és végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Hagyatékát az alperesek örökölték; az I. r. alperes testvére, a II. r. alperes az anyja volt az örökhagyónak.

A felperes keresetében élettársi vagyonközösség megszüntetése címén az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlan 1/3 része tulajdonjogának az ő javára való bejegyzése tűrésére, továbbá a felállított vagyonmérleg eredményeképpen 395 375 Ft értékkülönbözet egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a felperes albérlő volt. A teljes ellátásért az utóbbi években havi 600 Ft-ot fizetett, emellett a házkörüli munkálatoknál és a trafikáru beszerzésénél is segédkezett.

Az első fokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes és az örökhagyó 1950 óta élettársként együtt élt az örökhagyó és a II. r. alperes tulajdonában levő házban.

Az alperesek, valamint az örökhagyó, illetve a felperes közös háztartásban éltek. A háztartást a II. r. alperes vezette, mivel az I. r. alperes és a felperes 1973-ig munkaviszonyban állottak, az örökhagyónak pedig 1958-tól dohányárudája volt. Az áru értékesítését kizárólag az örökhagyó végezte, az áru beszerzéséről a felperes gondoskodott, az alperesek pedig az áruda pénzügyi és ügyviteli teendőit látták el. A felperes ezenkívül a háztartási munkálatoknál is segédkezett. Az első fokú bíróság az alperesek közreműködését nem tekintette olyan számottevőnek, amely alapot adhatna a közös szerzés megállapítására, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperest a közös gazdálkodás megszűnésekor mutatkozó vagyonszaporulat fele illeti meg. A közös vagyon értékét 894 870 Ft-ban állapította meg. Ebből készpénz és takarékbetét 737 200 Ft, a dohányáruda árukészlete 71 000 Ft, az elárusítóhely értéke 50 000 Ft, a lakberendezési tárgyak értéke 16 870 Ft, és az örökhagyó ékszereinek az értéke 23 000 Ft. A vagyonszaporulat egyenlő arányú megosztása mellett a közös vagyonból a felperest 447 435 Ft illeti meg. A felperes birtokában 114 000 Ft névértékű takarékbetétkönyv van, ezért az alperesek értékkülönbözet címén 333 435 Ft-ot tartoznak a felperesnek megfizetni.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az alpereseket a marasztalási összeg után 1976. december 3-tól kezdődően évi 5%-os kamat megfizetésére is kötelezte.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg azt, hogy 1950-től a felperes és az örökhagyó élettársaként életközösségben éltek együtt. Az élettársi együttélés nem létesít családjogi kapcsolatot, és ahhoz nem fűződnek sem házassági vagyonjogi, sem családjogi tartási, sem pedig örökjogi hatások (PK 103. sz. állásfoglalás). Az élettársak együttélése alatt keletkezett vagyoni viszonyok rendezésénél a Ptk. 578. §-a (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezek szerint az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek tulajdont. Ha a közreműködésük aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni. A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.

Az eljárt bíróságok ezeket a rendelkezéseket figyelmen kívül hagyták, amikor a felek közötti vagyonszaporulatot fele-fele arányban osztották meg anélkül, hogy a szerzési arányt befolyásoló tényezőket kellően tisztázták és értékelték volna.

Az élettársi vagyonközösségen alapuló igények teljes és végleges rendezéséhez vagyonmérleg felállítására van szükség. Ezzel kapcsolatosan tisztázni kell azt, hogy a közös gazdálkodás megkezdésekor milyen vagyonnal rendelkeztek a felek, a vagyonszaporulat létrejöttét milyen mértékben segítette elő külön-külön a felek vagyona és milyen mértékben a közösség tagjainak munkája.

A közös gazdálkodás tényére tekintettel szükséges tehát annak tisztázása, hogy az örökhagyó és az alperesek ingatlanából milyen jövedelem származott, s annak használatából a közösség tagjainak milyen vagyoni előnyük volt. A felperes előadása szerint is a háztartási költségekhez az örökhagyóval együtt az utóbbi időben csupán havi 600 Ft-tal járult hozzá, mert a költségek túlnyomó részét a ház bevételéből ágybérlők tartásával fedezték. Az ingatlan az örökhagyó és az I. r. alperes tulajdona volt, ezért az ingatlan jövedelmét legalábbis részben a javukra kell elszámolni. Az élettársak vagyoni viszonyaira ugyanis nem alkalmazható a házassági vagyonjogi igények tekintetében irányadó az a szabály, amely szerint a különvagyon szaporulatát a közös vagyon javára kell elszámolni (Csjt. 27. §). Ennélfogva a különvagyon jövedelméből a másik élettárs csak közreműködése esetén és ennek arányában részesülhet.