A Kúria Pfv.20187/2014/5. számú precedensképes határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 270. §]

A határozat elvi tartalma:

Nem jár a lakáshasználati jog ellenértéke a másik peres fél különvagyonát képező ingatlan után, ha a felperes a lakást a visszatérés szándéka nélkül hagyta el és a perben nem tudta bizonyítani, hogy az elköltözése nem volt önkéntes.

***********

Pfv.II.20.187/2014/5.

A Kúria a Szacsuri Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek, Ráckövesi Jánosné dr. Grőb Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt az Encsi Városi Bíróságon 1.P.20.256/2011. számon megindított és a Miskolci Törvényszék 1.Pf.20.896/2013/4. számú jogerős ítéletével elbírált ügyében az említett sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes részéről 67. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

A le nem rótt 100.000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek E.-n, 1988. január 30-án kötöttek házasságot, melyből 1988. július 27-én T. és 1991. január 28-án A. utónevű gyermekek születtek.

A felek utolsó közös lakóhelye az egymás között egyenlő arányú tulajdonukat képező, E.-i ingatlanban volt. Mindvégig a felek közös háztartásában éltek az időközben nagykorúvá vált gyermekeik.

A felek életközösségét a kezdetektől jellemezték konfliktusok, amelyek oka egyrészt az volt, hogy az alperes nem a felperes által elvárt mértékben vett részt a háztartási munkákban, másrészt a nemi élet körében felmerült eltérő igények miatt alakultak ki viták. Ehhez járult további okként, hogy az alperes 2009. szeptemberben elveszítette az állását, és ezt követően csak néhány hónapra tudott munkaviszonyt létesíteni, majd megbízási jogviszony keretében, szerényebb jövedelmet biztosító telefonos üzletkötői munkát látott el, illetve az interneten végezhető úgynevezett csapatépítésből származott változó mértékű jövedelme.

A felek házasságának megromlása 2006-2007. évektől kezdődött, majd 2009-től kezdve az alperes az alapvetően erőszakos magatartásából fakadóan, különböző okok miatt rendszeresen bántalmazta a felperest. Az alperes indulatos, durva természete abban is megnyilvánult, hogy a viták alkalmával az ajtókat csapkodta, a lakás berendezési, felszerelési tárgyait rongálta, a felperest leköpte.

2011. augusztus 25-én a felperes elhagyta a közös hálószobát, és a T. utónevű gyermek által használt szobába költözött, azt követően, hogy vita alakult ki a felek között, és az alperes bántalmazta, majd a szobából kilökdöste a felperest.

2011. október 7-én az alperes a békülés szándékával pénzt akart átadni a felperesnek a közös háztartás költségeire, és kérte, hogy költözzön vissza a közös szobába. A felperes azt megtagadta, ami az alperesből indulatos magatartást váltott ki, melynek során bántalmazta a felperest. Ilyen körülmények között a felperes az éppen rajta lévő ruházatban, csak a telefonját magához véve a szüleihez menekült, ahol azóta is lakik. Ugyanezen a napon A. utónevű gyermek, - aki a vita és bántalmazás idején a szobájában tartózkodott - szintén elhagyta a lakást, és követte a felperest a szüleihez. T., aki a fenti napon nem tartózkodott otthon, egy ideig még hazajárt az alpereshez, majd 2011. október 27-én a felperes után ment, és elmondta, hogy az alperes dühös volt a házassági bontóper miatt.

Az életközösség megszűnését követően a házastársi közös lakást az alperes használta.

Az ingatlan egészhez viszonyított 1/2-ed tulajdoni illetőségét az alperes 2011 novemberében az édesapjának ajándékozta, fenntartva a haszonélvezeti jogát.

Az E.-i ingatlan forgalmi értéke beköltözhető állapotban 6.400.000 forint, lakott állapotban 4.400.000 forint.

A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, az E.-i ingatlan kizárólagos használatára való feljogosítását, valamint a nagykorú, tanulmányokat folytató A. utónevű gyermek után 2011. augusztus 1-től kezdődően az alperes tartásdíjban való marasztalását, a havi jövedelmének 20 %-a, de legalább havi 20.000 forint összegben.

A házasság megromlása körében az alperes általi rendszeres bántalmazására hivatkozott. Álláspontja szerint a házastársi közös lakás használata objektív és szubjektív okból egyaránt megoszthatatlan, mert a két és fél szobás lakás beosztása nem alkalmas arra, hogy a feleknek és mindkét közös gyermeknek külön szobája legyen, illetve az alperes bántalmazó magatartása lehetetlenné teszi a lakás megosztott használatát.

Az alperes módosított ellenkérelmében nem ellenezte a házasság felbontását. Vitatta, hogy agresszíven viselkedett és bántalmazta a felperest. Álláspontja szerint a házasság megromlásához a felperes magatartása is hozzájárult, mert életközösségük idején meg nem értő, provokáló módon viselkedett, főként, amikor szeszesitalt fogyasztott.

Az alperes a per kezdeti szakaszában a házastársi lakás használatának természetben megosztott szabályozását, majd módosított ellenkérelmében a kizárólagos lakáshasználatra való feljogosítását kérte. Álláspontja szerint azzal, hogy az életközösség megszűnése után a felperes különböző berendezési tárgyakat leszerelt és elvitt, azt fejezte ki, hogy nem kíván visszaköltözni. Az alperes a lakáshasználati jog ellenértékére igényt tartott abban az esetben, ha köteles elhagyni az ingatlant.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta. Az E.-i ingatlan kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kötelezte az alperest az ingatlan 30 napon belüli elhagyására. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30 napon belül 1.000.000 forint lakáshasználati jog ellenértékét.

Az elsőfokú bíróság a fentieket meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet felülvizsgálattal támadott - a házasság megromlásának okaira vonatkozó - indokolása szerint a felperes előadását alátámasztották a perben beszerzett okirati bizonyítékok. Az E.-i Rendőrkapitányságon a felperes által 2011. október 27-én tett feljelentés alapján indult büntetőeljárásban keletkezett, és a tárgyaláson ismertetett okiratok a felek közös gyermekeinek, valamint a felperes édesapja, K. J. és T. O. A. tanúvallomását tartalmazták, amelyek egy hosszabb időszakot tekintve alátámasztották a felek közötti rendszeres vitákat, ezek során az alperes indulatos magatartását, valamint azt, hogy a bántalmazás következtében keletkezett foltokat észlelték a felperesen.

A házasság megromlásának okai körében értékelte az elsőfokú bíróság azt a bizonyítékot, amit a felperes szolgáltatott annak a levélnek a becsatolásával, amelyet az alperes írt a felperesnek, kérve a bocsánatát és az életközösség helyreállítását. Az ebben szereplő "megbocsájthatatlan, amit tettem veled", valamint a visszaköltözés esetére tett fogadalomra utaló "ha nem így lesz, és ha csak egy kicsit is ártok neked, én fogok elmenni" kijelentéseknek az elsőfokú bíróság a felperes előadását alátámasztó jelentőséget tulajdonított, mert a kijelentések a felperes által állított magatartások jellegére, súlyosságára utalnak. A felperessel szembeni magatartása jóvátehetetlenségére utaló kijelentést tartalmazott az a - szintén a per anyagává tett - levél is, amit az alperes az A. utónevű gyermekéhez intézett.