BH 2004.2.46 I. A jogtalan támadás megszűnése után, az emiatt keletkezett felindultság hatására nyomban végrehajtott ölési cselekmény esetén az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának van helye [Btk. 167. §].

II. A vádlott ittassága nem zárja ki az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítását, ha a felindultságát nem a szeszes ital hatása, hanem a sértett támadása által létrehozott, erkölcsileg is menthető indulat váltotta ki [Btk. 167. §].

III. Az ölési cselekményt erkölcsileg menthető felindultságban elkövető vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása nem indokolt [Btk. 53. §, 167. §].

Az elsőfokú bíróság a 2002. május 15. napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 8 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 8 évre a közügyektől való eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le. A tényállást a bizonyítékok helyes értékelésével, indokolási kötelezettségét is teljesítve, megalapozatlansági hibák nélkül állapította meg, ezért az a felülbírálat során irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére. Helytállóan utalt arra, hogy a vádlottat a sértett részéről az életét közvetlenül fenyegető, jogtalan támadás érte, amikor "most meg fogsz halni" felkiáltással, az emberi élet kioltására alkalmas késsel támadt rá a sértett. A vádlott azonban e jogtalan támadást elhárította, amikor a kést a sértettől elvette, a támadásától tartani már nem kellett, így a cselekménye elkövetésekor nem volt jogos védelmi helyzetben.