A Fővárosi Ítélőtábla Bf.150/2015/23. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 76. §, 117. §, 179. §, 182. §, 287. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 6. §, 36. §, 37. §, 38. §, 40. §, 61. §, 72. §, 74. §, 92. §, 160. §, 375. §, 459. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.150/2015/23. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év október hó 28. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 7.B.893/2014/26. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott élet elleni cselekménye a Btk. 160. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés c), d) és j) pontjai szerint a vagyon elleni cselekménye információs rendszer útján, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének (Btk. 375. § (1) bekezdés I. fordulata és a (2) bekezdés b) pontja) minősül.

A vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés büntetése kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az ítélet bevezető részéből a tárgyalási napok közül a 2014. november 14. és 18. napjának feltüntetését mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2015. április hó 22. napján kelt 7.B.893/2014/26. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében (1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c), d) és j) pontja), valamint folytatólagosan elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűntettében (1978. évi IV. törvény 313/C. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés b) pont és (4) bekezdés b) pont).

Ezért őt halmazati büntetésül 19 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Két pár cipő tekintetében vagyonelkobzást rendelt el.

A szabadságvesztés büntetést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés négyötöd részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett a járulékos kérdések, így az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe beszámítása, a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott 3 napon belül anyagi jogszabálysértés miatt, az elbíráláskori Btk. alkalmazása végett, súlyosításért, a tárgyaláson a vádlott az emberölés vádja alól felmentésért, védője felmentésért, másodlagosan enyhítésért, részben a minősítés megváltoztatásáért, az új Btk. alkalmazásáért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.471/2015/4. számú átiratában az ügy elbírálására nyilvános ülés tartását indítványozta, bejelentve, hogy azon részt vesz.

Az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Az 1. tényállás tekintetében a minősítést tévesnek ítélte, mivel a bankkártyánál a "jogosulatlanul felhasznál" tényállási elem hiányában nem valósul meg és nem valósult meg a jogosulatlan megszerzés sem. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért tért el a vád szerinti minősítéstől, egyúttal utalt arra, hogy a Btk. 375. §-a az elkövetéskori 300/C. §-ának és nem az elsőfok által megállapítottnak felel meg.

Az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. alapján a büntetési tételeket, a középmértéket a vádlottra kiszabható 20 év függvényében összevetve a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos eltérő szabályozással vonta le azt a következtetést, hogy a vádlottra kedvezőbb a jelenlegi Btk., ezt kell alkalmazni.

A bűnösségi körülményeket illetően rámutatott arra, hogy a fiatal felnőtt kor mellett a büntetlen előélet nem értékelhető, az alapul vett vallomása miatt azonban a beismerése enyhítő körülmény. A büntetés kapcsán hangsúlyozta, hogy a cselekmény tárgyi súlya miatt határozatlan tartamú szabadságvesztést kellene kiszabni, de ezt az életkora kizárja, ezért a vádlottra súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabása indokolt. Egyebekben törvényes rendelkezéseket hozott az elsőfokú bíróság, de a régi Btk. alkalmazása esetén a négyötöd feltételest nem kell feltüntetni.

Szükségesnek tartotta a 2014. november 14. és november 18. napján tartott tárgyalások mellőzését a tárgyalási napok közül, mivel az eljáró tanács 2015. április 2-án a tárgyalást elölről kezdte.

Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltozatását, az élet elleni cselekmény Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c), d) és j) pontjai szerinti, a vagyon elleni bűncselekmény a Btk. 375. § (1) bekezdés I. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerinti minősítését, a kiszabott büntetés súlyosítását azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztésből a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján bocsátható feltételes szabadságra, míg egyebekben helybenhagyására tett indítványt.

Az indítvánnyal együtt került megküldésre a vádlott 2015. május 5-i beadványa, amelyben elismeri az emberölést zárkatársának, csatolva a zárkatárs, Pozsár Tamás levele, aki a vádlotti beismerésre hivatkozással kéri ítéletének enyhítését.

A 2015. június 9-i beadványában a vádlott visszavonta a beismerő vallomását azzal, hogy ennek megtételére zárkatársa nyomására került sor, aki megfenyegette, bántalmazták is, a beismerést tanú1 diktálta neki.

Harmadik, 2015. július 8-i beadványában a neki kiadni rendelt bűnjelek édesanyja részére történő kiadását kérte.

A 2015. szeptember 22-én kelt beadványában a bizonyítékok közül kirekeszteni kérte tanú2 vallomását, mert pszichiátrián kezelik és beszámíthatatlan, tanú3 vallomását, aki anyjába volt szerelmes, de a visszautasítás miatt bosszúból vall ellene és tanú4 vallomását, aki a szerelmi kapcsolat megszakadása miatt, gyűlöletből vall rá.

A 2015. szeptember 29-én érkezett, a Legfőbb Ügyészségnek címzett beadványában személyiségi jogai megsértését és azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság illegális bizonyítási eszközöket használt fel, ami jogellenes és törvénysértő.

Ezt arra alapozta, hogy a 2013. március 4-ei gyanúsítotti kihallgatásakor jogi képviselője nem volt, az eljáró rendőr leírta és aláírattatta vele a vallomást, nyomozati cselekményként különböző helyszínekre vitték, nyilatkozattételre kényszerítették. Mindezeket észlelnie kellett az ügyészségnek, de törvénysértően mulasztottak és vádat emeltek ellene.

Kifogásolta, hogy kérése ellenére nem kapta meg a nyomozás során készült DVD-ket.

Az elsőfokú bíróságnak pedig nem kellett volna elfogadnia a törvénysértően beszerzett bizonyítékokat.

Megismételte, hogy a beismerésre a tanú1 kényszerítette ügyészi felbújtásra.