ÍH 2021.68 KÖZÚTI BALESET OKOZÁSA - ELVÁRT GONDOSSÁG SZINTJE

I. A közúti közlekedés során, ha valamely ok felveti a személybiztonság sérelmének a lehetőségét, a fokozott figyelem, az akadály mibenlétének megfigyeléssel történő azonosítása elvárható. Ennek hiányában azonban ilyen magatartást tanúsítani nem kell.

II. A főváros egy belső kerületében éjszakai sötétségben az úttesten fekvő, önmentésre képtelen személy jelenlétére nem kell számítani, ezért egy erre utaló jellegzetességekkel nem rendelkező akadály látványának nem kell kiváltania a fokozott figyelés kötelezettségét [Btk. 235. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont; 8. §].

T. A. J. vádlottat a kerületi bíróság 2019. április 26. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont]. Ezért őt tíz hónap szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását egy év hat hónap próbaidőre felfüggesztette. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített, valamint az ítélőtábla előtt folyt harmadfokú eljárásban helyesbített és kiegészített tényállás lényege a következő.

A vádlott 2015. március 22. napján 18 óra 53 perckor Budapesten az N. utcában a H. utca felől a G. út irányába vezette a személygépkocsit, derült időben, éjszakai sötétségben, működő közvilágítás mellett, száraz aszfalt felületű úttesten, gyér áramlású forgalomban. Az N. utca kétirányú, irányonként 1-1 forgalmi sávos mellékút, melynek forgalma a szintén kétirányú, irányonként 1-1 forgalmi sávos G. út forgalmának "Elsőbbségadás kötelező" közúti jelzőtáblával van alárendelve. A G. út és az N. utca kereszteződése előtt 9-13 méter távolságra a vádlott haladási iránya szerinti jobb oldalon egy ugyancsak G. útnak nevezett, egyenrangú út torkollik az N. utcába. Az N. utca a kereszteződés felé kissé emelkedik, az utat a kereszteződés előtt a vádlott haladási irányát tekintve bal oldalról átláthatóságot nem biztosító kerítés határolja. Ugyanekkor a G. út és N. utca kereszteződésében a G. út melletti, az úttesthez képest szintben kiemelt járda meghosszabbított vonalában, az N. utcai kereszteződési torkolatának 21,2 méter szélességét tekintve annak középrészétől balra az úttesten, a G. úttal párhuzamosan elhelyezkedve feküdt az oda ismeretlen körülmények között került Sz. Z. J. sértett. A vádlott a kereszteződést körülbelül 20 km/h sebességgel közelítette meg, előtte jármű nem haladt, a közvilágítással megfelelően ellátott azon útszakaszra, ahol a sértett feküdt a rálátást semmi nem akadályozta. A test az akadály megfigyelésével 15-20 méterről már felismerhető volt, illetve az, hogy az úttesten akadály van, már 25-30 méterről is látható volt. A sértettől mintegy kétméteres távolságra a járművezető előretekintése mellett a test láthatósága megszűnt, a részbeni észlelés csak határozott lefelé irányuló oldalra tekintés mellett volt biztosított. A vádlott a sértettől mintegy 25-15 méterre eső útszakaszon figyelmét jobbra, a betorkolló egyenrangú út forgalmának a felmérésére fordította, majd az úttorkolattól a sértett előtt mintegy 2 méterre történő megállás helyéig a fölérendelt út jobbról érkező forgalmára figyelt. A vádlott a 15-20 méteres távolságot - a lassulás mértékének a függvényében - 4-4,5 másodperc alatt, a 13 métert 2,5-3,5 másodperec alatt tehette meg. A vádlott a kereszteződéshez közelítve az észlelést nehezítő körülmények és a közlekedési helyzet által megkövetelt osztott figyelem miatt nem észlelte a földön fekvő akadályt, illetve ahhoz közelebb érve a testet. Ebből adódóan, amikor a kereszteződéshez érve, a sértett előtt megállt, hogy a G. út elsőbbségi forgalmát ellenőrizze, majd ezt követően balra kormányozva megkezdte a G. útra balra történő kanyarodást, járműve első kerekével áthaladt a sértett fején. Az ily módon a személygépkocsi alá bekerült sértettet a kanyarodó jármű 6 méteren keresztül vonszolta. A vádlott észlelte a testen történő áthaladás miatti rendellenes járműmozgást ("huppanást"), a bal oldali járdára kormányozva a személygépkocsit megállította. A baleset következtében a sértett a nagy erejű, nyakszirt tájékon elsznvedett többszörös koponyaűri sérülések, keményburok alatti és lágyburok közti bevérzések, agyzúzódás, traumás agyvizenyő következtében a korházba szállítást követően a baleset napján 23 óra 10 perckor elhalálozott. A balesetben elszenvedett agyállományi sérülések és a halál között közvetlen ok-okozati összefüggés állapítható meg.

A vádlott és védője az ítélet ellen fellebbezést jelentett be a vádlott felmentése érdekében.

A jogorvoslatok folytán eljáró törvényszék, mint másodfokú bíróság 2021. január 8. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat az ellene közúti baleset okozásának vétsége miatt [Btk. 235. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] emelt vád alól felmentette.

A törvényszék az ügydöntő határozatával szemben jogorvoslatot biztosított, az ügyészség a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében másodfellebbezést jelentett be.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védő a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.

A sértett jogi képviselője a másodfokú bíróság ítéletére írásbeli észrevételt tett.

Ebben kiemelte a baleset helyszínével, az akadály és az emberi test észlelhetőségével kapcsolatos adatokat. Jogi meggyőződése szerint állást foglat az észlelés elmaradását befolyásoló, elvárt vezetői magatartás körébe tartozó cselekvésekről, azok időigényéről, az ez alapján megállapítható vádlotti észlelési késedelemről.

Összegző álláspontja szerint, a helyes döntés a vádlott bűnösségének a megállapítása, ezért a másodfokú ítélet ilyen irányú megváltoztatása indokolt.

A harmadfokú nyilvános ülésen az ügyész a fellebbezést fenntartotta.

Annak legfontosabb tartalmi elemeit, indokait és az elsőfokú bíróságéval egyező jogi érveit szóban is kiemelte.

A másodfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott vád szerinti bűnösségének a kimondását, az elsőfokú ítéletben hozott jogkövetkezmények alkalmazását indítványozta.

A harmadfokú nyilvános ülésen a sértett jogi képviselője és a védő a benyújtott írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta.

A harmadfokú nyilvános ülésen a vádlott az utolsó szó jogán megtartott felszólalásában sajnálatát fejezte ki a bekövetkezett balesetért. Abban azonban nem érezte magát bűnösnek, megítélése szerint az adott helyzetben elvárható kellő gondossággal járt el.

Hivatkozott a baleset idején fennálló kedvezőtlen észlelési feltételekre, a figyelmét lekötő, forgalmi helyzetből eredő kötelezettségeinek a teljesítésére.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészség másodfellebbezése alaptalan.

A harmadfokú felülbírálat kereteit az eljárási kódex jelöli ki [Be. 618. § (1)-(4) bekezdés].

A felülbírálat első lépése az ügydöntő határozat alapjául szolgáló első-, illetve másodfokú bírósági eljárás perrendszerűségének a teljes körű vizsgálata, melynek során a fellebbviteli bíróság szabálysértést nem észlelt.