A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37145/2007/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 102. §, 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 21. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kárpáti Zoltán, Kozma György

Kfv.III.37.145/2007/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Gál Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Gellérthegyi István ügyvéd által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (Budapest, Mészáros u. 58/a.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2007. január 15. napján meghozott 7.K.21.471/2006/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.21.471/2006/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú közigazgatási szerv az 1773-2/2006. számú határozatával a felszámolás alatt álló Részvénytársaságot, továbbá a felperesi Részvénytársaságot, valamint a felszámolás alatt álló Korlátolt Felelősségű Társaságot - mint a szám alatti üzem területén feltehetően környezetszennyezést okozó módon termelő tevékenységet folytató, illetve a telephelyet üzemeltető gazdasági társaságokat -, végül a Részvénytársaságot - mint telephely-tulajdonos gazdasági társaságot - a telephely területén valószínűsített talaj- és talajvízszennyezés kármentesítése érdekében részletes tényfeltárás végrehajtására egyetemlegesen kötelezte a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004.(VII.21.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 21. §-a alapján. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperesi társaságot - mint a telephely akkori üzemeltetőjét és tulajdonosát - már az 1998-ban indult kárelhárítási eljárás keretében kötelezte a 889-1/1999. számú határozatával a környezetszennyezés megszüntetésére. A környezetvédelemről szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 101.- 104. §-aira hivatkozással megállapította, hogy a telephelyen valószínűsített környezetszennyezésért fennálló felelősség a felperesi gazdasági társaságot, továbbá a Rt-t, a Kft-t tevékenység végzése, folytatása, illetve a jogutódlás vonatkozásában, míg a Rt-t a szennyezett terület tulajdonjogának megszerzése vonatkozásában terheli. A megismételt eljárásban rendelkezésre álló adatok birtokában a hatóság - bizonyítható módon - nem képes megállapítani a jogsértő tevékenységért fennálló felelősség mértékét az egyes kötelezettek vonatkozásában. A jogszabályi előírások értelmében abban az esetben alkalmazható az egyetemleges felelősség, amennyiben az ingatlannak a tulajdonosa és birtokosa (használója) nem azonos, továbbá nem tisztázott a jogsértő tevékenységért való felelősség. A megismételt kármentesítési eljárásban a hatóság egyértelműen nem tudta megállapítani azt, hogy a telephelyen valószínűsített szennyezettséget milyen mértékben, melyik társaság termelő tevékenysége és/vagy mulasztása okozta, ugyanakkor bizonyított a szennyezettség ténye és jellege, továbbá az okozati összefüggés a telephelyi tevékenységek és a szennyezés, illetve a termeléshez felhasznált anyagok és mintákban kimutatott szennyező komponensek között, valamint nyilvánvaló módon elkülönült a tulajdonos és a birtokos (használó) személye.

A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2006. szeptember 12. napján meghozott 14/4880-4/2006. számú határozatával a teljesítési határidő tekintetében megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási határozatot, egyebekben a Kvt. 101-102. §-ai, és a Korm.rendelet 19. §-a és 21. §-ának /2/ bekezdése alapján helybenhagyta a másodfokú döntést.

A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését.

A Baranya Megyei Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a per alá vont terület szénhidrogénnel történt szennyeződése nem vitásan a használat következménye, tehát a Kvt. 102. §-ának /2/ bekezdése szerint a felperest egyetemleges felelősség terheli annak a tevékenységnek a következtében, amelyet a perbeli telepen folytattak. Nem sértette meg az alperes a Kvt. 101-102. §-ait, tekintettel arra, hogy a közigazgatási eljárás során több mintavételezési eljárással is alátámasztottan bizonyítást nyert, hogy a felperes tevékenysége, illetve jogelődjének tevékenysége alkalmas volt a szénhidrogén szennyezés létrejöttére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint a megyei bíróság ítélete jogszabálysértő, mert a per eldöntése szempontjából releváns jogszabályi rendelkezéseket tévesen, illetőleg téves tartalommal alkalmazta. A felperes relációjában a Kvt. 102. § /2/ bekezdésében foglalt tényállás nem valósult meg, a felperes az érintett ingatlanoknak nem tulajdonosa, használója, birtokosa, ezen a jogalapon a felperes terhére egyetemleges felelősség nem állapítható meg.

A Kvt. 101. § /1/ bekezdésére hivatkozással előadta a felperes, hogy a megyei bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a környezetszennyezési hatósági ügy egy olyan szakvélemény alapján indult, amely tényként állapította meg, hogy a kiterjedt környezetszennyezés elsősorban az Rt. jogelődje tevékenységével összefüggésben következett be az 1970-es, 1980-as években a felperesi Nyrt. tulajdonba kerülése előtt. A telephely későbbi tulajdonosa nem változatlan formában folytatta az tevékenységét. A Nyrt. elismerése a szakértői vélemény alapján kezdettől fogva a környezetszennyezés tekintetében nem bizonyított, csak valószínűsített minimális mértékre vonatkozott amiatt, hogy a szakvélemény a Konzum Nyrt. környezetszennyezését nem zárta ki.

A megyei bíróság a Korm.rendelet 19. §-ának /6/, /8/, /9/ bekezdésére és a 21. § /1/ és /4/ bekezdésére való hivatkozás megalapozottsága tekintetében semmilyen utalást nem tesz. E tényből szükségszerűen következik, hogy a megyei bíróság a legfontosabb körülmény, a jogalap tekintetében tévedésben van. A Korm.rendelet 21. §-ának /1/ bekezdése alapján egyértelmű, hogy a valószínűsítettség a környezetszennyezésre vonatkozik és nem az okozóra. A környezetszennyezést okozó felelősségét nem elég valószínűsíteni, azt bizonyítani kell.

Előadta továbbá a felperes, hogy a megyei bíróság ítélete nem tartalmaz arra nézve megállapítást, hogy az alperes nem tett eleget a 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § /1/ bekezdésében foglaltaknak, a hatóság tényállástisztázási kötelezettségének.

A Kvt. 101. §-ának /1/ bekezdésére és 104. §-ára hivatkozással előadta végül a felperes, hogy a megyei bíróság ítéletével tudomásul vette, miszerint a közigazgatási hatóságok úgy hozták meg határozatukat, hogy az ingatlan jelenlegi tulajdonosának a tevékenységét nem vizsgálták.