A Legfelsőbb Bíróság Bfv.365/2011/6. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 64. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 427. §] Bírók: Horváth Ibolya, Mészár Róza, Szabó Péter

A határozat elvi tartalma:

A részesség járulékos jellegéből következően több tettes által elkövetett, több alapcselekmény esetén a részesi elkövető személyének azonossága az ő vonatkozásában akkor sem eredményez folytatólagosságot, ha egyébként az alapcselekmények rövid időközökben elkövetettek, a részesi akaratelhatározás egységes és a sértett személye is azonos, a részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményhez igazodik. Csalás bűntettében a terhelt bűnösségét felbujtóként megállapító jogerős határozatok anyagi jogszabálysértő voltának megállapítása mellett folytatólagosnak minősített cselekménynek a felbujtó tekintetében 4 rendbeliként minősítése és a törvénysértően súlyos büntetés mérséklése, a megfelelő jövedelem, illetve vagyon hiányában kiszabott pénzmellékbüntetés mellőzése.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Járásbíróság B.863/2006/45., Tatabányai Törvényszék Bf.315/2007/10., Kúria Bfv.604/2010/8. (BH 2011.5.123, EH 2010.2214), *Kúria Bfv.365/2011/6.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.365/2011/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év szeptember hó 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terehelt és társai ellen folyamatban volt büntető ügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Városi Bíróság 6.B.863/2006/45. számú, és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Bf.315/2007/10. szám ítéletének a II. rendű terheltre vonatkozó részét megváltoztatja:

a terhelt cselekményeit 4 rendbeli, a Btk. 318.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, felbujtóként elkövetett csalás bűntettének, valamint 4 rendbeli, a Btk. 276. §-ába ütköző, felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősíti;

a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 2 (kettő) év 3 (három) hónapra, a közügyektől eltiltás tartamát 3 (három) évre enyhíti;

a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzi;

egyebekben azokat hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 7.500 (hétezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Tatabányai Városi Bíróság a 2007. április 6-án kihirdetett 6.B.863/2006/45. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondotta ki 4 rendbeli üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettében és 4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, mint felbujtót. Ezért halmazati büntetésül egy évi - végrehajtásában négy évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 400.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a mellékbüntetést meg nem fizetés esetén ezer forintonként egy-egy nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni; emellett vele szemben 2.013.483 Ft vagyonelkobzást is elrendelt és bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte.

A városi bíróság ítéletében rögzítette, hogy a II. rendű terhelt elvált, két kiskorú és egy nagykorú gyermeket tart el. Vasgyűjtésből havi 70-80.000 forintra tesz szert. Egy használt személygépkocsit lízingel, amelynek havi díja 32.000 Ft.

Büntetett előéletű; a Tatabányai Városi Bíróság 2005-ben előbb adócsalás bűntette miatt pénzbüntetésre, majd a 2005. november 24. napján jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt hét hónapi - végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

Az e terheltre vonatkozó ítéleti tényállás lényege a következő (tényállás III/2. pontja):

Az Osztrák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között 2000. október 24-én Bécsben született megállapodás szerint az Osztrák Szövetségi Kormány gondoskodik arról, hogy az általa létrehozott Alap 672.000.000 osztrák schilling értékhatárig a Magyarországi Közalapítvány) keresztül egyszeri pénzjuttatásban részesítse azon természetes személyeket, akiket a nemzeti-szocialista rendszer a mai Osztrák Köztársaság területére deportált és rabszolga - vagy kényszermunkára kötelezett, deportálásuk időpontjában magyar állampolgárok voltak és 2000. február 15-én állandó lakóhelyük a Magyar Köztársaság területén volt, vagy magyar állampolgársággal rendelkeztek. Amennyiben a juttatásra jogosult személy 2000. február 15-én, vagy azután hunyt el, helyére a törvény szerinti örökösök léphetnek.

A kérdőív a sérelmet szenvedett személy adatait és a deportálásra, illetőleg a kényszermunkára vonatkozó kérdéseket tartalmazta, amelyekre a kérelmezőnek a lehető legrészletesebben kellett válaszolnia.

A kérelmeket korabeli hiteles dokumentumokkal (levente- igazolvány, katonakönyv), vagy két olyan tanú jegyzőkönyvbe foglalt egybehangzó nyilatkozatával kellett alátámasztani, akik a kérelmezővel együtt szenvedték el a megpróbáltatásokat. A két tanú egybehangzó nyilatkozatát tartalmazó jegyzőkönyv hitelesítésére közjegyző, polgármesteri hivatal, vagy cigány kisebbségi önkormányzat képviselője volt jogosult. A hitelesítő az aláírásával azt igazolta, hogy a kérelmező és a két tanú előtte egybehangzóan adták elő, hogy együtt szenvedték el a megpróbáltatásokat.

2003-ban és 2004-ben I. r. terhelt a T. Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökeként jogosult volt az Alaphoz benyújtandó kárpótlási kérelmek mellékletét képező jegyzőkönyvek hitelesítésére; a jegyzőkönyvek aláírásával és hitelesítésével igazolta azt, hogy a kérelmező és a két tanú egymás jelenlétében nyilatkozta az abban rögzítetteteket.

A II. rendű terhelt jogtalan haszonszerzés végett rábírta az ismerősei körébe tartozó VIII. r., IX. rendű, XIV. r. és XV. rendű terhelteket, hogy jogosulatlanul kárpótlási igényt nyújtsanak be az Alaphoz; e terhelteket nem hurcolták Ausztriába kényszermunkára és erről a II. rendű terhelt tudomással bírt. A kérelmezőket - XIV. r. terhelt kivételével - ő fuvarozta az önkormányzat irodájába, míg a XIV. r. terhelt nem is járt ott. A kérelmezők előre kitöltött, valótlan adatokat tartalmazó okiratokat írtak alá, amelyeket az I. r. terhelt hitelesített.

Így e terheltek 2003. augusztus 25. - egy esetben 2003 október 25. - napján kelt és 2004. február 27. napján megismételt kérelmükben jogtalan haszonszerzés végett megtévesztették az Alapot és jogosulatlanul igényeltek kárpótlást.

Az Alap a Közalapítvány útján a kárpótlás összegeként 2004. október 27-én a XIV. rendű terhelt számlájára 2543.55 eurót (629.070 forintot), 2004. október 28-án a VIII. r. és a IX. r. számlájára 2543.55-2543.55 eurót (627.646-627.646 forintot), 2004. december 13-án XV. r. terhelt számlájára ugyancsak 2543.55 eurót (629.121 forintot) utalt át.

A kárpótlási összegből a XIV. r. terhelt 229.070 forintot, VIII. r. és IX. r. terhelt 477.646-477.646 forintot, XV. r. 429.121 forintot adott a II. rendű terheltnek.