BH 2000.7.322 Ha a felek a határozott idejű munkaviszony megszűnése esetére - a törvénytől eltérően - végkielégítésben állapodtak meg, a munkavállalót a végkielégítés megilleti [Mt. 88. § (2) bek., 95. § (2) bek.].

A felperes a határozott idejű munkaviszonyának az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján történt megszüntetésére hivatkozva átlagkereset, végkielégítés és szabadságmegváltás megfizetése iránt terjesztette elő a keresetét. A módosított kereseti kérelmében elsődlegesen az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 2.166.300 forint átlagkereset, 2.860.704 forint végkielégítés és 63.273 forint szabadságmegváltás, valamint ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. Rendelkezett továbbá a munkaviszony megszűnésekor a felperesnek kiadott igazolásról az "elszámolás folyamatban" feljegyzés törléséről. Ezt meghaladó részében elutasította a felperes keresetét.

Az ítélet tényállása szerint a felperes ügyvezető igazgatói munkakörben állt az alperes alkalmazásában 1994. január 1-jétől 1998. december 31-ig szóló határozott idejű munkaviszonyban. A munkaszerződése szerint a felperest a munkaszerződés lejártakor - amennyiben az alperessel nem létesít újabb munkaviszonyt - az előző két év átlagából számított 12 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés illette meg. A munkáltatói jogokat gyakorló megyei önkormányzat közgyűlése határozatával a felperes munkaviszonyát az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette. A felperes részére azonban az alperes a járandóságait nem fizette ki, és a munkaviszony megszűnésekor kiállított igazolásra rávezette, hogy az "elszámolása folyamatban".

A felperes kereseti kérelmét az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére, a munkaszerződésére és az Mt. 136. §-ának (1) bekezdésére alapította. Utóbb a munkaviszonyt megszüntető intézkedés írásbeli közlésének és indokolásának elmaradására hivatkozva az Mt. 100. §-ában előírt anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte elsődlegesen, és másodlagosan tartotta fenn az eredeti kereseti kérelmét.

A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján megállapította a munkaviszony megszüntetéséről szóló, írásba foglalt közgyűlési határozat kézbesítésének tényét. Továbbá kifejtette azt az álláspontját, hogy az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésén alapuló intézkedésre az indokolási kötelezettség nem vonatkozik. Ezért a felperesnek a jogellenességre alapított kereseti kérelmét alaptalannak találta.

A bíróság álláspontja szerint a felperes az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján jogosan igényelte az 1998. április 1-je és 1998. december 31-e közötti időszakra az átlagkeresetét, továbbá az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése szerint érvényes szerződéses megállapodás alapján a 12 havi végkielégítést is. A munkaszerződést értelmezve a bíróság kifejtette, hogy az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésére alapított munkáltatói döntés a felperest nem hozhatja hátrányosabb helyzetbe, mintha az alperes az eredeti megállapodásnak megfelelően fenntartotta volna a munkaviszonyát. A munkaviszony megszűnéséig járó időarányos évi szabadságból igénybe nem vett 8 munkanap fizetett szabadság pénzbeni megváltására is alaposnak tartotta felperes igényét.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte a kereset teljes elutasítását.

A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében helytálló indokaira utalással helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a 12 havi végkielégítés tekintetében támadta, e kereseti kérelmet elutasító határozat hozatalát kérte. Jogszabálysértőnek tartotta a másodfokú döntést, mert álláspontja szerint a felperest sem a törvény, sem a munkaszerződés alapján nem illette meg a végkielégítés, figyelemmel az öregséginyugdíj-jogosultságára. Álláspontjával összefüggésben hangsúlyozta, hogy az abban meghatározott feltétel nem teljesült, mivel a perbeli munkaszerződést nem lehet "lejártnak" tekinteni, ha azt az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján a munkáltató megszüntette, amely felmondással történő megszüntetésnek minősül.