A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20250/2010/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §] Bírók: Kincses Attila, Sághy Mária, Varga Edit

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.250/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Erdős György ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Csiha Judit Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csiha Judit ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvéd és dr. Salamon Ferenc ügyvéd által képviselt II. rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Horváth és Bebesi Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró Dr. Horváth Erzsébet Veronika ügyvéd által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2009. szeptember 29. napján kelt 5.P.26.450/2005/31. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf/2. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a nem vagyoni kártérítés összegét 6.000.000 (Hatmillió) forintra leszállítja; a nem vagyoni kártérítés után kamatfizetésre, valamint a közlekedési járadék fizetésére kötelező rendelkezést helybenhagyja.

Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét - a perköltségre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - az alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint plusz áfa, a beavatkozónak 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illetékből a felperes 360.000 (Háromszázhatvanezer) forintot köteles az államnak felhívásra megfizetni, míg 10.800 (Tízezer-nyolcszáz) forintot az állam visel.

A hatályon kívül helyező rendelkezésre tekintettel személyenként a felperes és az alperes fellebbezési eljárási költségét 100.000-100.000 (Egyszázezer-Egyszázezer) forint plusz áfa összegben, míg a beavatkozó fellebbezési eljárási költségét 50.000 (Ötvenezer) forint plusz áfa összegben állapítja meg azzal, hogy annak viseléséről az elsőfokú bíróság határoz.

Ez ellen a részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A mindkét lábának érszűkülete miatt évek óta kezelt felperes 2004 decemberében a ...ön átélt szökőár során több sérülést szenvedett, mellyel összefüggésben jobb lábszárát a lábfej fokozódó elhalása miatt 2005. január 20-án térdtől amputálták. A Fővárosi Bíróság az 5.P.26.450/2005/17. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.600/2007/4. számú határozatával jogerőre emelt közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperes jobb lábszára amputációjára vezető, nem a legnagyobb gondossággal végzett 2005. január 1-7. közötti orvosi tevékenység miatt.

A felperes rendezett családi körülmények között él, azonban 14 évvel fiatalabb feleségére a baleset óta sokkal több teher hárul. A felperes néha a főzésben segít, egyébként otthon főleg a számítógép előtt ül vagy olvas. A balesetet megelőzően a felperes koránál fiatalabbnak nézett ki, aktív életet élt, a baleset óta nehéz őt otthonról kimozdítani, inkább ők fogadnak vendégeket. A felperes érdeklődése beszűkült, annak középpontjában döntően a művégtagok állnak, jövőképe 17 éves lányára fókuszál. Állapotát - legfőképpen a felesége előtt - esztétikailag szégyelli. A háziorvos igazolása szerint a felperes a baleset után és annak következtében depressziós tünetegyüttes miatt folyamatos orvosi kezelésre, ellenőrzésre szorul, a gyógykezelés pszichoterápia és gyógyszeres formában történik. A keresetlevél benyújtása idején 55 éves, gépészmérnök képzettségű felperes az egyik ügyvezetője volt egy hőtechnikai építész-szerelő kft.-nek. 2005 júniusában 67%-os munkaképesség-csökkenését állapították meg, azonban a cégnél továbbra is ügyvezető maradt, fix fizetésért napi 6 órát dolgozik, de a munka javarészét a másik ügyvezető látja el, a felperes úgy érzi, hogy "megtűrik" őt. A felperes a balesetet követően kapott évente cserélendő művégtagját nem érzi jónak, gátolja a munkavégzésben, támbottal tud csak járni, a csonk méretváltozása miatt a művégtagot csak 1-2 órán keresztül tudja használni, utána szünetet kell tartani. A felperes az interneten talált rá az Otto Bock Harmony típusú művégtagra, szeretne kipróbálni egy ilyet, hogy legalább pár száz métert tudjon menni, ne csak 20-30 métereket. Az Otto Bock Harmony lábszárprotézis a zuhanó sántítást jobban kiegyenlíti, köszönhetően a linernek, amely akár 10 órás viselést is lehetővé tesz, a súlyt jobban elosztja, stabil kötődést biztosít, a lépésérzet biztosabb, a fémszálas lametta jobban követi a gördülést, probléma nélkül használható lépcsőzésnél, létrázásnál is. A Harmony típusú művégtag kihordási ideje 3-5 év, a liner félévente párban szükségszerűen cserélendő.

A felperes végleges keresetében elnehezedett életkörülményei miatt 25.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ennek 2005. január 1-től számított törvényes kamatai, valamint vagyoni kártérítésként 2005. április 1-től havi 30.000 forint közlekedési járadék és kamatai, valamint kettő darab Otto Bock Harmony típusú művégtag költsége - 6.053.224 forint - megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a nem vagyoni kártérítés mértékét eltúlzottnak találta, álláspontja szerint a depresszió létére a háziorvosi igazolás nem elégséges, mert annak diagnosztizálása és kezelése nem háziorvosi kompetencia. A közlekedési járadék iránti igényt mind jogalapjában, mind összegszerűségében bizonyítatlannak találta, ezért elutasítani kérte. Kifejtette, hogy az alperes az általában használatos gyógyászati segédeszközök megtérítésére köteles, ezt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozásában a felperes megkapja, a Harmony típusú művégtagra a kártérítés indokolatlan, ez kiadásként még fel sem merült, az alperesnek nincs mit megtérítenie.

Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott felelősségbiztosító az alperes álláspontjához csatlakozva hangsúlyozta, hogy a kárenyhítés keretében elvárható lett volna a felperestől, hogy a Harmony művégtag igénylésére legalább kérelmet nyújtson be az OEP-hez.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 12.000.000 forintot, és ennek 2005. január 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes kamatait, valamint 2005. április 1-től havonta visszatérő jelleggel, minden hónap 10. napjáig esedékesen havi 15.000 forint járadékot, melyből a 2009. szeptember 30-ig lejárt 795.000 forint, ennek 2007. január 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes kamata 15 egy összegben esedékes. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg 3.026.612 forintot és 500.000 forint plusz áfa összegű perköltséget a felperesnek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, rendelkezése szerint a le nem rótt kereseti illeték és az előlegezett szakértői költség az állam "terhén marad". A járadék tekintetében az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, a felperes életét alapvetően megváltoztatta, hogy 55 éves korától protézissel kénytelen élni, a baleset következményét örökre viselnie kell. Rámutatott, hogy a felperes korábban fiatalos, dinamikus, aktív, az életet és munkáját élvező ember volt, aki zárkózottá, otthonülővé vált és érdeklődése beszűkült. Kifejtette, hogy a felperes munkáját ugyan ellátja, de már más minőségben, 67%-os rokkantan, amely önértékelésére is kihat, feleségével való kapcsolata is megváltozott. Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kárát az eset összes körülményének mérlegelésével a káresemény időpontjára vetítetten 12.000.000 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság indokoltnak találta a közlekedési járadékot, mert a felperes a tömegközlekedésben csak nehezítetten tudna részt venni, gépkocsit sem tud - még átalakított formában sem - hosszútávon vezetni, amikor a felesége nem tudja őt szállítani, taxi igénybevételére szorul. A felperes konkrét számlákat nem csatolt, az elsőfokú bíróság ezért az előterjesztett igényt mérlegeléssel fele összegben találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság - figyelemmel arra, hogy a felperes három éven belül nyugdíjas lesz - egy művégtag árát ítélte meg. Kifejtette: a felperes ezt az összeget anyagi eszközök híján még nem fizette ki, tehát vagyonában értékcsökkenésként nem jelentkezik, azonban a kárpótlás körében elfogadható. Az elsőfokú bíróság szerint az új művégtag segítségével a felperes járásminősége érzékelhetően jobb lesz, a járásban nem kell kényszerszüneteket tartani, a munkáját is biztosabban tudja ellátni, életminősége javulhat.