BH 1981.6.235 I. A fellebbezési kérelem korlátain túl terjeszkedik a másodfokú bíróság, ha a fellebbező félre az első fokú ítéletben foglaltaknál kedvezőtlenebb döntést hoz [Pp. 253. § (3) bek.].

II. A járadék összegszerűségét támadó fellebbezési kérelem nem értelmezhető úgy, hogy az a járadékfizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos valamennyi kérdésben - így annak végső időpontját, időtartamát illetően is - lehetővé teszi az első fokú ítélet rendelkezéseinek a felülvizsgálatát [Pp. 247. §].

A felperes 1977. május 20-án súlyos balesetet szenvedett oly módon, hogy az alperes által létesített munkaterület rosszul rögzített deszkakerítését a szélvihar kidöntötte, és a kerítés az arra haladó felperesre zuhant.

A korábbi perben a bíróság az alperes teljes kártérítő felelősségét megállapította és kötelezte az addig felmerült károk megtérítésére. A felperes 1978. augusztus 1-től III. csoportbeli rokkant és rokkantsági nyugdíjban részesül.

A felperes a keresetlevelében a baleset bekövetkezése nélkül elérhető átlagkeresete és a rokkantsági nyugdíja közti különbözet baleseti járadékként való megállapítását kérte és az 1978. augusztus 1-től 1979. június 30-ig esedékes járadék fejében összesen 16 665 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes rokkantsága túlnyomó részben nem a baleset következménye. Érvelt azzal is, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettsége körében köteles lett volna könnyebb ülő munkát vállalni.

Az első fokú bíróság kötelezte az alperest 1979. február 1-től havi 647 forint baleseti járadék megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenéséből 40% baleseti eredetű, s az ezt meghaladó munkaképesség-csökkenés egyéb természetes okú megbetegedéseinek következménye. Ezért a havi járadékot a felperes rokkantsági nyugdíja és a baleset nélkül elérhető átlagkeresete alapján 1618 forint 40%-ában állapította meg; egyben a keresetlevél benyújtását megelőző hat hónaptól kezdődően állapítva meg az alperes járadékfizetési kötelezettségét.

Az első fokú ítélet ellen a főügyész és a felperes fellebbezett. Fellebbezésükben a felperest megillető járadékot a keresetveszteségének teljes összegében kérték megállapítani. A felperes ezen túlmenően annak megállapítását is kérte, hogy az alperes járadékfizetési kötelezettsége 1978. augusztus 1. napján kezdődik, mert az igény érvényesítésével kellő okkal késett. Egyben keresetét felemelte és dologi kár címén havi 200 Ft járadék vagy 10 000 Ft vagyoni kár megítélését kérte.

Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.