BH 2011.12.338 I. Az első diploma megszerzését követően az annak megfelelő munkakörben hosszabb ideig fennálló munkaviszony megszüntetése után megkezdett újabb nappali tagozatos felsőfokú tanulmányok végzése csak kivételesen, egyebek mellett a szülő önkéntes kötelezettségvállalása esetén ad alapot a nagykorú gyermek tartására.

II. A nagykorú gyermektől elvárható a felsőfokú tanulmányok lehető legrövidebb időn belüli befejezése, ezért a bíróság a tartásdíjat az újabb tanulmányok befejezéséhez szükséges meghatározott időtartamra is megállapíthatja [Csjt. 60. § (2) bek., XXIX. sz. Polgári Elvi Döntés].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1982. augusztus 14-én kötöttek házasságot, melyből 1984. január 17-én Zs., 1985. május 18-án pedig E. utónevű gyermekeik születtek. A felek házassági életközössége 2008. október 16-án megszakadt, az alperes a közös lakásból elköltözött, és az említett időpont óta a ma már nagykorú gyermekek a felperes háztartásában élnek.

E. 2009. június 30-án a felsőfokú nappali tagozatos tanulmányait befejezte, azóta pedig munkát keres. Zs. az államigazgatási főiskolai tanulmányainak befejezése után másfél éven át munkaviszonyban állott, majd 2008 ősze óta a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karának nappali tagozatos hallgatója, államilag finanszírozott képzésben, és a tanulmányainak várható befejezési ideje 2012. június 30. napja. A gyermekeknek ingatlan vagyona nincs, Zs. - a 2007 áprilisától 2008. augusztus 30-ig fennálló munkaviszonyából származó kb. havi 110 000-120 000 forint saját jövedelméből és szülői segítségből vásárolt - 12 éves Nissan személygépkocsi tulajdonosa. A gyermek anyagi lehetősége hiányában a gépkocsit jelenleg nem használja.

A felperes a gyermekekkel a felek közös tulajdonát képező 2+két fél szobás 67 nm-es lakásban lakik, P. Kft. társas vállalkozója, könyvelő, havi nettó jövedelme 116 000 forint, amelyet kiegészít az alperes által önként fizetett gyermekenként havi 20 000 forint gyermektartásdíj. E.-nek jelenleg munkaviszonya, jövedelme nincs, Zs. a 2009/2010-es tanév második felében havi 14 400 forint ösztöndíjban részesül.

Az alperes a saját tulajdonát képező egy szobás lakásban egyedül él, B.-i ügyészség ügyészeként nettó átlagjövedelme havi 260 000 forint, amelyből önkéntesen 2×20 000 forint gyermektartásdíjat teljesít, és amelyet kb. havi 32 000-45 000 forint személyi hiteltörlesztés terhel.

A felperes keresetében az alperes arra való kötelezését kérte, hogy 2009. január 1. napjától kezdődően fizessen meg neki E. után a tanulmányai befejezéséig, Zs. után pedig a jövőre nézve is gyermekenként havi 50 000 forint gyermektartásdíjat. Nem ellenezte az alperes által önként teljesített gyermekenként havi 20 000 forint beszámítását.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset jogalapját nem vitatta, annak összegszerűségét gyermekenként havi 20 000 forint meghatározott összegben - a jövőre nézve is mindkét gyermek vonatkozásában - vállalta, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a tőle különváltan élő házastársának: a felperesnek a felek házasságából 1980. május 18-án (helyesen: 1985. május 18-án) született E. utónevű gyermeke után 2009. január 1. napjától 2009. június 30. napjával bezárólag, az 1984. január 17-én született Zs. utónevű gyermeke után pedig 2009. január 1. napjától a jövőre nézve is gyermekenként havi 30 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat minden hónap 10. napjával bezárólag, havonta előre esedékesen. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, a folyamatos gyermektartásdíj vonatkozásában az ítéletét előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, kötelezte a feleket, hogy fizessenek meg az államnak személyenként 36 000 forint feljegyzett eljárási illetéket, és úgy rendelkezett, hogy az ezt meghaladó költségeiket a felek maguk kötelesek viselni.

Az ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - annak jogalapját tekintve - a Csjt. 60. § (2) és 68. § (1) bekezdése alapján a keresetlevél beadását megelőző hat hónapra visszamenőleg - alaposnak találta, és a gyermektartásdíj mértékének meghatározásánál figyelemmel volt egyrészt a gyermekek szükségest meg nem haladó kiadásaira, életkorára, az egyik gyermek ösztöndíjára, másrészt a felek jövedelmi viszonyaira, és a felek nyilatkozatára. Mindezek alapján a felperes keresetének részben helyt adva az alperest az E. utónevű gyermek javára 2009. január 1-jétől június 30-ig, a tanulmányai befejezéséig - a Csjt. 69/C. § (3) bekezdésének b) pontja alapján - havi 30 000 forint meghatározott összegű tartásdíj fizetésére kötelezte, a felperes havi 50 000 forintban megjelölt igényét ezt meghaladóan elutasította. Ugyanilyen mértékű tartásdíj fizetésére kötelezte az alperest Zs. esetében, de 2009. január 1-jétől folyamatosan, a jövőre nézve is, és ezt meghaladóan elutasította a felperes havi 50 000 forintos tartásdíj igényét.

Erre tekintettel az alperes 2009. január 1-jétől 2010. június 30-ig keletkezett hátralékát E.-re vonatkozóan (6 hó × 30 000 forint =) 180 000 forintban, Zs.-re vonatkozóan (18 × 30 000 forint =) 54 000 forintban, mindösszesen 720 000 forintban határozta meg, ebbe az összegbe azonban a Ptk. 296. §-a alapján - a felek kérelmére is - beszámította az alperes által ugyanezen időszakban a két gyermekre összesen teljesített (18 hó × 2 fő × 20 000 forint =) 720 000 forintot, amely utóbbi összeg éppen egyenlő az ítéleti kötelezés teljes összegével. Ez azt jelenti, hogy az E.-re túlfizetett tartásdíjakat az elsőfokú bíróság a Zs. vonatkozásában fennálló hátralékba beszámította.

Az elsőfokú ítélet ellen mind a két fél fellebbezett.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének teljes egészében helyt adó határozat hozatalát kérte, vagyis E. esetében a 2009. január 1-jétől június 30-ig járó tartásdíjat havi 50 000 forintra kérte felemelni, és az alperes által ebben az időben fizetett havi 20 000 forintos teljesítések beszámításával kérte az alperest terhelő hátralék megállapítását, Zs. esetében pedig a tartásdíj összegét szintén havi 50 000 forintra kérte felemelni 2009. január 1-jétől kezdődően, az alperest terhelő hátralék kiszámításánál pedig a Zs. javára fizetett havi 20 000 Ft-ok beszámítását ismerte el.

Az alperes a fellebbezésében az ítélet megváltoztatását a kereset teljes elutasításával kérte, E. esetében azért, mert a gyermek már nem végez tanulmányokat, Zs. esetében pedig azért, mert jelenlegi tanulmányai már nem adnak jogalapot rokontartás igénylésére.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest a Zs. nevű gyermek tekintetében 2012. június 30. napjával bezárólag kötelezi az elsőfokú ítélet szerinti tartásdíj fizetésére, és megállapította, hogy az alperesnek a Zs. nevű gyermeke tekintetében a 2009. január 1-jétől 2010. október 31-ig terjedő időszakról - teljesítései beszámításával - 190 000 forint tartásdíj hátraléka áll fenn, amit 2010. november 1-jétől a folyó havi tartásdíjakkal együtt esedékes havi 10 000 forintos részletekben köteles a felperesnek megfizetni, de 2 részlet elmulasztása esetén a még fennálló hátralék egy összegben esedékessé válik Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a feleket, hogy az állam javára, külön felhívásra fizessenek meg fejenként 21 600 forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket és úgy rendelkezett, hogy a felperes a másodfokú eljárásban felmerült költségét maga viseli.