A Kaposvári Törvényszék Mf.21687/2006/3. számú határozata kártérítés (ÜZEMI BALESETI kártérítés) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §] Bírók: Hajnal Éva, Kollárné dr. Foglyos Zsuzsanna, Vörösné dr. Suri Olga

A Somogy Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.687/2006/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Somogy Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság a Fóris, Schneider, Szép, Zaccomer Ügyvédi Iroda (felperesi ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Schneider Erzsébet ügyvéd) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a Martonyi és Kajtár Baker és McKenzie Ügyvédi Iroda (alperesi ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Takács P. Pál ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes címe alatti alperes ellen munkahelyi balesetből eredő kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróság előtt indult perében a 2006. augusztus 30. napján kelt M.878/2003/34. számú közbenső ítélet ellen az alperes által 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

közbenső ítéletet:

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

A közbenső ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

Az első fokú bíróság a felperes munkahelyi balesetből eredő kártérítési igénye jogalapja körében részletes bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékok helyes mérlegelésével jól állapította meg a tényállást és abból helyes jogkövetkeztetésre jutott, amikor közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes 2002. május 10. napján bekövetkezett munkahelyi balesetéért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

A másodfokú bíróság a peradatok alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállást pontosítja, illetve az első fokú ítélet indokolását kiegészíti az alábbiak szerint.

Az alperes a perben - annak ellenére, hogy a keresetlevélhez csatolt, 2002. május 15. napján felvett munkahelyi baleseti jegyzőkönyvben a munkahelyi baleset tényét elismerte - vitatta a munkahelyi baleset bekövetkeztét. Ezért az első fokú bíróság helyesen vizsgálta a balesettel kapcsolatos körülményeket.

E körben azonban tévesen hivatkozik az ítélet több tanúvallomására. Ugyanis csak egy tanú (tanú neve) kihallgatására került sor, akinek a vallomása alátámasztotta a felperesnek a munkahelyi baleset bekövetkeztének időpontjával és módjával kapcsolatban tett előadását.

Az első fokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes 2002. május 10. napján munkavégzés közben tehergépkocsiról lelépve a nedves lépcsőn megcsúszott, hanyatt a betonra esett, melynek következtében nyaki porckorong és idegsérülést, a váll felkarizomzatának, valamint az ágyéki csigolyának a sérülését szenvedte el, - amely munkahelyi balesetnek minősül.

Az első fokú bíróság a közbenső ítélete indokolásában írtaktól eltérően nem egy, hanem több igazságügyi szakértői véleményt is beszerzett (Kaposvári Igazságügyi Szakértői Iroda, Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleménye, továbbá a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Igazságügyi Orvostani Intézetének kiegészített véleménye).

Az utóbbi szakértői vélemény valamennyi, a perben releváns körülmény vizsgálatára kiterjed, aggálytalan, ezért a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.

Valamennyi fenti szakértői vélemény szerint a felperes össz munkaképesség-csökkenése a balesetet követően 67 %-ra tehető, amely csak részben (a szakvélemények alapján eltérő mértékben) vezethető vissza az üzemi balesetre, részben pedig a felperes sorsszerű (elsősorban mozgásszervi) megbetegedései okozták.