A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35336/2009/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék K.30074/2009/7., *Kúria Kfv.35336/2009/5.* (AVI 2013.7.77)

***********

Kfv.V.35.336/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Major Judit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Barta Katalin jogtanácsos által képviselt alperes ellen helyi iparűzési adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság által 2009. április 3. napján hozott 7.K.30.074/2009/7. számú ítélet ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 7.K.30.074/2009/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 14.700 (tizennégyezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes több biztosító társasággal határozatlan időre szóló együttműködési megállapodást kötött, amelyek a biztosítók termékeinek, szolgáltatásainak terjesztéséről, az alkusz, és a biztosító jogairól és kötelezettségeiről, a díjazás feltételeiről, az ügyrendi megállapodásról szóltak.

A felperes különböző társaságokkal és egyéni vállalkozókkal is kötött határozatlan időre szóló megbízási szerződéseket a biztosító társaságok ajánlatainak értékesítésére. E megbízási szerződések rögzítették, hogy a megbízottak munkájukat minden esetben a felperes irányításával végzik.

A felperes ez utóbbiak részükre kifizetett jutalékot közvetített szolgáltatásként számolta el, amellyel csökkentette az iparűzési adó alapját.

Az adóhatóság a felperesnél 2002-2006. évekre helyi iparűzési adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot végzett.

A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 664.200 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, kötelezte adóbírság megfizetésére, késedelmi pótlék felszámításától eltekintett.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 3469-2/2008. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 39.§ (1) bekezdésében, 52.§ 40.) pontjában, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 89.§-ában, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény, valamint az annak hatályba lépését megelőzően érvényes 1995. évi XCVI. törvény (továbbiakban: Bit.) szabályaira alapította.

Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a biztosítás közvetítői tevékenységnél nem lehet beszélni eredménykötelemről, a vállalkozási szerződés pedig eredménykötelem. A felperes megrendelőjével és alvállalkozójával nem állt vállalkozási szerződéses kapcsolatban, a közvetített szolgáltatás három részt vevős kapcsolatot feltételez (megrendelő, vállalkozó, megbízott). A biztosítási konstrukciónál a megrendelő a biztosítást kötő fél, aki a felperesnél egyáltalán nem jelenik meg szerződő félként. A felperes számláiban közvetítői jutalék, jutalék, és biztosítás közvetítés szerepel. A jutalék azonban egyfajta teljesítménybér, és nem olyan szolgáltatás, amit változatlan formában közvetíteni lehetne. A felperes által csatolt szerződésekből és számlákból megállapíthatóan nincs olyan szolgáltatás, amely változatlan formában továbbszámlázottnak minősülhetne, és közvetített szolgáltatás jogcímén adóalap csökkentő tételként elfogadható lenne. A számlák egyébként is csak 2005. január hónaptól tartalmazzák a "közvetített szolgáltatást tartalmaz" megjegyzést, ami eleve kizárja az ezt megelőző időszaki elszámolhatóságot.

Az alperes hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú adóhatóság a 2003. évi XCII. törvény 1.§ (7) bekezdésének megfelelően minősítette a gazdasági eseményeket.