BH 1996.2.72 A foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége akkor állapítható meg, ha az elkövető által megvalósított foglalkozási szabályszegés következtében - személyre vagy személyekre vonatkozó - közvetlen és konkrét veszélyhelyzet jön létre [Btk. 171. § (1) bek.].

A városi bíróság az I. r. vádlottat halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége és lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaélés bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette;

a II. r. vádlottat bűnsegédként megvalósított, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntette és foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a II. r. vádlott 1979-től vadász, 1989-től 1993-ig a vadásztársaságnak az elnöke volt.

Az elhalt sértett 1992. év végén került az állami gazdaság vadásztársaságához mint hivatásos vadőr.

Az I. r. vádlottat gyermekkori barátság fűzte a sértetthez, aki gyakran vitte ki őt a vadászathoz. Az I. r. vádlottnak nem volt vadászati képesítésre, a vadásztársaságnak nem volt a tagja, és fegyvertartási engedélye sem volt.

A sértett megtanította az I. r. vádlottat a fegyverek használatára, nagy valószínűséggel többször is vadásztak úgy, hogy a vadászatban ténylegesen részt vett az I. r. vádlott. 1993. augusztus 2-án a sértett a lakóhelyéről a reggel 8 órakor induló autóbusszal ment a munkahelyére. A délelőtt folyamán gyalogosan járta a vadászterületet, a kora délutáni órákban találkozott a II. r. vádlottal, a vadásztársaság elnökével, annak lakásán. Megebédeltek, majd a II. r. vádlott gépkocsijával kimentek az erdőrészre, visszafelé pedig elhatározták, hogy az este folyamán kimennek esti, illetve éjszakai vadászatra, ezért beiratkoztak az 5-ös számú biztonsági körzetbe. A beírókönyvbe kinttartózkodásuk idejét 16 órától 24 óráig jelölték meg. Közben fejenként 1/2 deci tömény italt és egy üveg sört fogyasztottak.

Az I. r. vádlott aznap összeszedett két zsák almát azzal, hogy azt elviszi a körzeti orvoshoz, aki szintén a vadásztársaság tagja, és az majd kiviszi a vadászterületre az állatok etetéséhez. Az orvost nem találta otthon, ezért - mivel tudta, hogy a sértett aznap még dolgozik, elindult a vadásztársaság vadászházához. Ott nem találta a sértettet, az almát a kocsiból kitette, majd a 8 éves fiával együtt elment a II. r. vádlotthoz, mivel sejtette, hogy a sértettet ott találja. Mivel sem a II. r. vádlottat, sem a sértettet nem találta meg, először várt rá, majd kb. 18 óra felé a boltnál meglátta a II. r. vádlott gépkocsiját. A boltban találkozott a II. r. vádlottal és a sértettel, akik éppen a kikért italukat fogyasztották. Beszélgetés közben derült ki, hogy a sértett és a II. r. vádlott éjszakai vadászatra, "vadmegfigyelésre" készülnek. Az I. vádlott elhatározta, hogy csatlakozik hozzájuk, és a vadászatot követően a gépkocsijával hazaviszi a sértettet. Mivel az I. r. vádlottal volt a 8 éves kisfia is, elhatározták, hogy a vadászatot nem 24 órakor fejezik be, hanem korábban.

Ezt követően a II. r. vádlott a lakásán magához vette a lemezszekrényből a saját vadászfegyverét, valamint a vadásztársaság tulajdonában levő vadászfegyvert - mely a sértett szolgálati fegyvere volt -, és a helyszínen ebbe a fegyverbe a II. r. vádlott 4-5 töltényt tárazott be.

Ezt követően az I. r. vádlott kocsijával indultak el az 5-ös biztonsági körzet felé. Amikor az első leshelyhez értek, a II. r. vádlott a gépkocsit megállította, majd a gépkocsi csomagtartójából kivette a hátizsákját, valamint a tokban levő vadászfegyverét, és azt az itt hozzá csatlakozó Z. T.-re bízta, aki ugyancsak a vadásztársaság tagja volt. Ezt követően a II. r. vádlott a gépkocsiba visszaszállt, majd mutatta az utat a másik leshelyig. Ez a hely az erdő sarkánál, közvetlenül a tarló szélén volt. A gépkocsival nem a leshelynél álltak meg, hanem az I. r. vádlott tovább hajtott, míg a gépkocsi számára leállóhelyet nem találtak. Itt a gépkocsit elhelyezték, majd megbeszélték, hogy ki hol fog elhelyezkedni. A beírófüzet szerint a sértettnek kellett volna ezen a tarlórészen leshelyet foglalnia, mivel azonban az I. r. vádlott is vadászni akart, úgy döntöttek, hogy a sértett átmegy a másik biztonsági körzetben levő magaslesre. A sértett a saját fegyverét átadta az I. r. vádlottnak, míg a szolgálati fegyvert - amelyet betárazott - magánál tartotta. Megbeszélték, hogy 22 óráig maradnak a leshelyeken, majd utána a gépkocsinál gyülekeznek. Ezt követően a sértett elindult a számára kijelölt leshelyre, míg a II. r. vádlott arra a leshelyre, ahol Z. T. várakozott rá.

Az I. r. vádlottnak tehát az erdő szélén, a tarló felé nézett a lesállása. Itt is foglalta el a helyét fiával együtt. Körülbelül 21 óra körül az I. r. vádlott gyermeke elálmosodott, ezért a leshelyét elhagyva az erdőszéléről a gépkocsijához ment, és abban gyermekét lefektette, majd visszament leshelyére. Itt körülbelül egy óra hosszáig tartózkodott, de nyugtalan volt a gyermeke miatt, ezért ismét elhagyta a leshelyét, és visszament a gépkocsihoz. Amikor a gépkocsihoz ért, az erdő és a tarló közötti füves résznél horkantásszerű zajra lett figyelmes. Az a hely, ahol állt, az erdőben sötét rész volt, a tarló nagy része azonban a telihold által megvilágított volt. Az első gondolata az volt, hogy egy vaddisznó tartózkodik az erdő szélén. Távcsővel próbálta beazonosítani a látott "sötét foltot", majd a fegyveren levő távcsővel kémlelte, de sikertelenül. A fegyvert kibiztosította, csőre töltötte, lövésre készen tett néhány lépést, majd mintegy 16 méter távolságból rálőtt az általa vaddisznónak vélt, de pontosan be nem azonosított célpontra. A lövés után a folt a fűben eltűnt. Ismét csőre töltött, majd a fegyvert lövésre készen tartva közelítette meg azt a helyet ahová célzott. Körülbelül 2 méterre ért, amikor megdöbbenve látta, hogy a sértett fekszik eszméletlenül a földön. A test hanyatt feküdt, azonnal megvizsgálta, sérülést azonban nem látott rajta. Ekkor a gépkocsijával megpróbált a test közelébe menni, hogy a gépkocsi lámpáinak fényénél vizsgálja meg a sértettet. Amint a gépkocsival a helyszín felé hajtott, egy buckán a gépkocsival fennakadt, a lámpák fénye nem a testre, hanem jóval fölé világított. Ekkor elszaladt abba az irányba, ahol a II. r. vádlott és Z. T. leshelye volt, hangosan kérte a segítségüket. Közölte velük, hogy nagy baj van, mert alighanem meglőtte a sértettet.

A II. r. vádlott és Z. T. a lövést hallották, ennek elhangzása után mintegy 10 perccel érkezett hozzájuk az I. r. vádlott. Ekkor azonnal lejöttek a lesről, és a helyszínre, szaladtak. Látták, hogy a sértett hanyatt fekszik, és észlelték, hogy a lövés a koponyáján érte. Ekkor közös erővel a sértettet a gépkocsiba tették.

Ezt követően az I. r. vádlott a fegyvert - amellyel lőtt - kitárazta, a maradék 3-4 lőszert a zsebébe tette, majd a kiürített fegyvert behelyezte a sértett mellé a gépkocsiba.