BH 2000.7.281 I. A halált okozó testi sértés mint préterintencionális cselekmény esetén az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság fennállásának nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen, hanem a halálos eredmény lehetőségének kell - az elkövetőtől elvárható figyelem és körültekintés mellett - felismerhetőnek lennie [Btk. 14. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].

II. A halált okozó testi sértés bűntette esetén sem kizárt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése, ha az elkövető a sértettet a gyermekei bántalmazása miatt egy esetben, közepes erővel megüti, majd azonnal intézkedést tesz a súlyosabb következmény elhárítása érdekében, a rendőrségen önfeljelentést tesz, és az egyéb enyhítő körülmények súlya és nyomatéka is jelentős [Btk. 83. §, 89. § (2) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

A megyei bíróság az 1998. november 26-án meghozott ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 4 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott és a nála 23 évvel idősebb, italozó életmódot folytató sértett falubeliek voltak. 1998. május 23-án este a hazaérkező vádlottnak a 7 éves fia és a 11 éves nevelt lánya sírva mondta el, hogy napközben a sértett elzavarta őket a szomszéd telekről, ahol kecskét legeltettek, a kisfiútól elvette a botját, és azzal fejbe ütötte. Az ittas vádlott felindult állapotba került, egy óra hosszat kereste a faluban a sértettet, hogy felelősségre vonja őt, de nem találta meg.

Másnap délelőtt az utcán véletlenül összetalálkoztak, a vádlott odament a sértetthez, és felelősségre vonta az előző nap történtekért. A sértett tagadta, hogy bántotta a gyermekeket, mire a vádlott ököllel, közepes erővel arcon ütötte. Az ütéstől a sértett hanyatt esett, a feje nagy erővel a betonhoz csapódott, és elvesztette az eszméletét. A fejének betonhoz csapódása következtében kiterjedt koponyaboltozat-törést, kiterjedt agyzúzódást szenvedett, keményburok alatti vérgyülem és nyomásfokozódással összefüggő nyúltvelő-beékelődés jött létre. A vádlott megpróbálta a sértettet felállítani, majd fellocsolni, aztán látva az állapotát, telefonált a mentőknek, a helyszínen várta meg azok kiérkezését, segített a sértettet a gépkocsiba helyezni.

A sértettet kórházba szállították, ahol másnap hajnalban a légzőközpontok megbénulása következtében meghalt; a sérülés súlyossága miatt a halála elháríthatatlan volt.

Amikor a vádlott tudomást szerzett a sértett haláláról, önként jelentkezett a rendőrségen.

Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért; a védő a téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet tényállását megalapozottnak találta.

A vádlott a cselekmény elkövetését beismerte, a vallomását valamennyi tanú, valamint az orvos szakértő megerősítette, a keletkezett sérülések minőségét és a halállal való okozati összefüggését az orvos szakértői vélemény feltárta és bizonyította. Az egybehangzó bizonyítékok alapján megállapított tényállás tehát aggálytalan.