BH 1995.3.170 A környezetvédelmi bírság kártérítési követelésként való áthárításánál irányadó szempontok [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 345. § (1) bek.].

A felperes az 1986. december 5-én benyújtott keresetében az alperesekkel kötött vállalkozási szerződésből eredően 444 240 Ft hibás teljesítési kötbért, szavatossági igényt érvényesített, és a vele szemben kiszabott 2 400 000 Ft környezetvédelmi bírság megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni. Utóbb keresetét leszállítva kizárólag a 2 400 000 Ft-os kártérítési igényét tartotta fenn mindkét alperessel szemben, az 1988. június 30-tól számított évi 20%-os késedelmikamat-igényével együtt. A követelést azzal indokolta, hogy az alperesek hibás teljesítése folytán került sor vele szembeni környezetvédelmi bírság kiszabására. Előadta, hogy a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben felmerült bírság káraként jelentkezett.

Az I. r.- II. r. alperesek a keresetet elutasítani kérték. Tagadták, hogy a környezetvédelmi bírság, a szolgáltatott terv, illetve a leszállított víztisztító berendezés hibáival állna okozati összefüggésben.

A perrel érintett berendezés feltalálója Gy. I. az I. r. alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott. Az elsőfokú bíróság a beavatkozást engedélyezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I. r.- II. r. alpereseket 800 000-800 000 Ft és ennek 1988. június 30-tól számított évi 20%-os késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy ma már megnyugtató módon nem lehet felderíteni: az egyes felek konkrétan milyen mértékben hatottak közre a bekövetkezett kárban, ezért a Ptk. 344. §-a "értelmében" 1/3-1/3-ad arányban azt a felek között megosztotta. E megállapításra a kiegészítő szakértői vélemények birtokában jutott. Rámutatott, hogy sem a II. r. alperes által készített tervek, sem pedig az I. r. alperes által kivitelezett berendezés nem hozták meg a "kívánt eredményt", ezért felelősségük a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.

Az ítélet ellen az I. r. alperes és a beavatkozó fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a beavatkozó fellebbezését végzésével hivatalból elutasította. Az I. r. alperes az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Érvei szerint a felperes által érvényesített késedelmes üzembe helyezésével, illetve átalakításának szükségességével. Az I. r. alperes hivatkozott a szakértői vélemény azon megállapításaira, amelyek szerint a felperes nem szennyvíztisztítás céljaira rendelte meg a berendezést, annak feladata kizárólag az olaj és víz elválasztása volt. Arra is utalt, hogy a kémiai kezelés technológiai kidolgozása a II. r. alperes feladatát képezte. Hangsúlyozta, hogy a berendezés átalakításának szükségessége rajta kívül álló okból, nevezetesen a II. r. alperes hibájából történt. Kiemelte, hogy II. r. alperes a szakértői megállapítások szerint elmulasztotta laboratóriumi körülmények között ellenőrizni a javasolt kémiai módszereket. A szakértői nyilatkozat alapján igazoltnak látta közrehatásának hiányát. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozása szerint a tisztítóberendezés alkalmatlansága miatt átalakításra szorult, ezért a berendezés a környezetvédelmi ellenőrzés idején nem működött. Előadta, hogy "kénytelen volt" a folyamatosan keletkező szennyvizet a folyóba engedni, mivel a javítás teljes időtartamára lehetetlen volt megoldani a szennyvíz tárolását. Az okozati összefüggés tehát az I. r. alperes hibás teljesítése és a keletkezett kár között egyértelmű.

A fellebbezés alapos.