A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20176/2007/41. számú határozata számadási kötelezettség megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 206. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia, Lévainé dr. Szakács Mária

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.176/2007/41.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Ruszthy Gyula ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, dr. Balázs Gábor ügyvéd (....) által képviselt I.rendű alperes neve "va" (....) I. rendű, és a perben nem védekező .... (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, számadási kötelezettség megállapítása és hasznosítási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2006. november 29. napján kelt, 8.P.29.751/2004/60. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 61. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

részítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit részben megváltoztatja és az I. rendű alperest terhelő marasztalási összeget 15.503.543 (Tizenötmillió-ötszázháromezer-ötszáznegyvenhárom) Ft-ra leszállítja, egyebekben helybenhagyja.

Köteles az I. rendű alperes 15 nap alatt a felperesnek 263.000 (Kettőszázhatvanháromezer) Ft másodfokú részperköltséget megfizetni.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetékből a felperes 244.700 (Kettőszáznegyvennégyezer-hétszáz) Ft-ot, az I. rendű alperes 1.289.000 (Egymillió-kettőszáznyolcvankilencezer) Ft-ot, a fellebbezési illetékből a felperes 244.700 (Kettőszáznegyvennégyezer-hétszáz) Ft-ot, az I. rendű alperes 930.200 (Kilencszázharmincezer-kettőszáz) Ft-ot köteles megfizetni az államnak külön felhívásra.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a részítéletében megállapította, hogy az I.r. alperest a felperessel kötött 1993. március 10-én kelt megállapodás alapján is 2002. január 1-től 2005. december 31-ig terjedő időre számadási kötelezettség terheli a ... gyógyhatású termék hasznosítására vonatkozóan. Kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.562.057 Ft-ot és az összeg után 2004. január 1. napjától a kifizetésig terjedő időre járó mindenkori törvényes mértékű kamatot, valamint 1.000.000 Ft részperköltséget. Az ítéleti rendelkezést 5.979.735 Ft erejéig előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.

A lényegi tényállás szerint a felperes 33,33 %-ban tulajdonosa az Országos Gyógyszerészeti Intézetnél .... számon nyilvántartásba vett ... elnevezésű gyógyhatású terméknek. A termék előállítását az I.r. alperes végzi, a forgalmazását a II.r. alperes bonyolítja. A felperes tulajdoni részesedése alapján a termék forgalmazásából eredő árbevétel után járó - tulajdoni hányadának megfelelő - részesedését eddig a jelen per I.r. alperesével szemben indított peres eljárásokban meghozott jogerős ítéleti rendelkezések alapján kapta kézhez a 2001. december 31. napjáig terjedő időszakra. Ezt követően az I.r. alperes - felhívás ellenére - nem számolt el és nem tejesített a felperes felé.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az I.r. alperessel szemben a számadási kötelezettség megállapítása és a ... gyógyhatású termék hasznosítása után járó, 2002. január 1. napjától 2005. december 31. napjáig terjedő időszakra vonatkozó, összesen 25.562.057 Ft díj és annak középarányos időponttól járó törvényes kamata megfizetése iránt előterjesztett keresetét a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése alapján részítélettel bírálta el, és azt megalapozottnak találta.

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az I.r. alperest a ... termék hasznosítása tekintetében terhelő számadási kötelezettség megállapítására irányuló keresetét a Pp. 123. §-a alapján teljesíthetőnek látta, figyelemmel arra, hogy e kereseti kérelem tekintetében a jogszabály nem kíván meg olyan további feltételek fennállását, mint az egyéb megállapítási keresetek esetében. Annak ellenére, hogy az alperes e kötelezettségét nem vitatta, azért találta alaposnak ezt a kereseti kérelmet, mert a felek között folyamatban volt peres eljárásokban még nem született olyan ítélet, amely a rendelkező részben mondaná ki, hogy az I.r. alperesnek a ... termék hasznosítása tekintetében a felperes, mint tulajdonostárs felé a számadási kötelezettsége folyamatosan fennáll, emellett a felperes igazolta, hogy az alperes önként nem hajlandó e kötelezettségének eleget tenni.

Az I.r. alperes marasztalására irányuló keresetet is megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság. Az I.r. alpereshez a perbeli időszakban (2002. január 1 - 2005. december 31.) befolyt árbevétel és a felperest, mint a ... termék 33,33 %-ban tulajdonosát ebből megillető hasznosítási díj mértékét a perben kirendelt ... kiegészítő szakvéleménye alapján állapította meg.

Az alperes által kifogásolt, a ... termék hasznosításából eredő bevételek között elszámolt tételekkel, a kölcsönügylettel és a fóliák értékesítéséből származó bevétellel kapcsolatos iratokat a kereset szempontjából érdektelennek tekintette. Kifejtette, hogy a számlamásolatok nem voltak egyértelműek, sőt a kölcsönszerződéssel kapcsolatos kifizetésre vonatkozó számlamásolatok kifejezetten félrevezetők. Ugyanis ha az I.r. alperes kölcsönt adott a perben nem álló feleken kívüli személynek, akkor a visszafizetés jogcímének a számlamásolatokból ki kellett volna tűnnie, ehelyett azonban a számlákon fordított pozícióban jelent meg az I.r. alperes. A fóliaértékesítésekkel kapcsolatos iratot illetően pedig azt állapította meg, hogy olyan értékesítésre vonatkozik, amely a peresített időszakot jóval megelőzően megkötött szerződés időpontjára utal.

Rögzítette, hogy a kiegészítő szakértői véleményben az évenkénti, ezen belül negyedévenkénti bontásban világosan táblázatba rendezett adatok nyomon követhetőek és számszakilag is ellenőrizhetőek.

Ismertette, hogy a könyvszakértő a felperesi igény szerint az árbevétel és a közvetlen önköltség (előállítási költség) különbözeteként meghatározható, ún. bruttó profit, és az alperesi igény szerint a közvetlen önköltségen túl a termelés egyéb, közvetett költségeinek figyelembe vételével, az ún. számviteli profit alapján, továbbá a felperes kérésére az inflációt követő bruttó profit összege alapján is elvégezte a számításait.

Az elsőfokú bíróság az ún. bruttó profit alapján meghatározott díjalap után számított és ebből a felperest a tulajdoni hányada alapján megillető hasznosítási díj összegét fogadta el, kifejtve, hogy az adott termékből befolyt árbevétel és a termék előállításával közvetlenül összefüggő önköltség (előállítási költség) különbözete az, amely alapján a termék hasznosításából járó díj meghatározható, és ez oszlik meg a felperes és az I.r. alperes között.

Megállapította, hogy az alperesnél felmerülő ún. közvetett költségek (az igénybe vett szolgáltatások értéke, az anyag- és személyi jellegű ráfordítások, az értékcsökkenési leírás, stb.) nem tartoznak szorosan a ... előállításához és forgalmazásához, ezekről a felperesnek nem is volt tudomása. Az I.r. alperes pedig olyan körülmények között, hogy a cégnyilvántartás szerinti a tevékenységi köre széles és bővült is, nem bizonyította, csak előadást tett arra, hogy kizárólag a Selenor gyártásával foglalkozik.