BH 2003.10.424 I. A felszámoló által a Cstv. 40. §-a alapján indított perben alperesként valamennyi szerződő félnek, tehát a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek is perben kell állnia. Nem pótolja ezt a felszámoló pernyertessége érdekében való beavatkozás [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 40. § (1) bek. a) pont, Pp. 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].

II. A felszámoló saját személyében a Ptk.-n alapuló megtámadási kereset vagy az adós által kötött szerződés semmisségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésére nem jogosult [Ptk. 3. §, 200. § (2) bek., 201. § (2) bek., 234. §].

III. A per megszüntetését eredményező jogkövetkezmény alkalmazásához szükséges felhívás tartalmi követelményei [Pp. 95. § (2) bek., 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].

A felperes a B-D. Kft. adós gazdálkodó szervezet felszámolója. Az adós cég ellen a felszámolási eljárás 2000. május 25. kezdőnappal indult meg.

Az alperes D. Kft. felszámolását a bíróság 1998. szeptember 18. kezdőnappal rendelte el. A B-D. Kft. és az R. Rt. felszámoló által képviselt D. Kft. között 1999. január 28-án megállapodás jött létre, amelyben a B-D. Kft. arra vállalt kötelezettséget, hogy a felszámolás alatt álló alperesnek a szerződés mellékletében megnevezett 66 dolgozójával - a dolgozók munkaviszonyának az alperesnél történő megszüntetését követően - munkaszerződést köt, amelyben a dolgozók munkaviszonyát folyamatosnak ismeri el attól az időponttól kezdődően, ahogyan azt az alperes nyilvántartotta.

A B-D. Kft. felszámolójának nyilatkozata szerint e szerződésről - amely megállapítása szerint a B-D. Kft. vagyonát terhelő ingyenes kötelezettségvállalást tartalmazott - 2000. július 20-án szerzett tudomást. Mint felszámoló 2000. augusztus 4-én a saját nevében pert indított a D. Kft. alperes ellen, amelyben megtámadta az 1999. január 28-án kötött megállapodást, a B-D. Kft. felszámolására irányadó, a csődeljárásról a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló - többször, lényegesen az 1993. évi LXXXI. és 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. A felperes a keresetlevelében - az ingyenes kötelezettségvállalás mellett - arra is hivatkozott, hogy az alperes felszámolója a szerződés megkötése előtt elmulasztotta tájékoztatni az alperesnek a szerződéssel érintett munkavállalóit munkaviszonyuknak a megállapodásban foglaltak szerint történő megszüntetése kockázatairól, illetőleg számukra a következmények lényegéről téves tájékoztatást adott. Az alperes ezzel súlyosan megsértette a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénynek az együttműködési kötelezettségre vonatkozó 3. §-át, valamint a jogok rendeltetésszerű gyakorlására vonatkozó 4. §-át. Emiatt a perbeli szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján mint jogszabályba ütköző szerződés semmis.

Mindezekre tekintettel a felperes a keresetlevelében a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítását vagylagosan kérte, egyrészt a többször módosított Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) pontja, másrészt a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján.

Utóbb a felperes (a 6. sorszámú beadványában) a kereseti kérelmét azzal egészítette ki, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítását vagylagosan a szerződés feltűnő értékaránytalansága címén, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére való hivatkozással is kérte. A 31. sorszámú beadványában keresetét véglegesen úgy módosította, hogy az elbírálni kért megtámadási jogcímek közül elsőként a többször módosított Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított, másodikként a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésén, harmadikként pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésén alapuló jogcímet kérte vizsgálni.

Az alperes a per kezdeti szakaszában tett nyilatkozataiban még csak a kereset érdemben történő elutasítását kérte.

A 12. sorszámú beadványában azonban azt a jogi álláspontját fejtette ki, hogy a bíróságnak a felperes részéről különböző jogcímeken előterjesztett kereset kapcsán elsősorban a felmerült eljárásjogi kérdésekben kell állást foglalnia. Ennek kapcsán azt kell eldöntenie - a többször módosított Cstv.-re, illetőleg a Ptk.-ra alapozott jogcímenként külön-külön, - hogy kiknek, milyen perbeli pozícióban kell kötelezően perben állni ahhoz, hogy a vita érdemben elbírálható legyen.

Ezért az alperes módosított ellenkérelmében, az eljárásjogi kifogásai vizsgálatát követően - a felperes nyilatkozatától függően - elsősorban a per megszüntetését, másodsorban a kereset érdemben történő elutasítását kérte valamennyi jogcímen, a felperes perköltségben való marasztalása mellett.

A felperes a bíróság felhívására az alperes eljárásjogi kifogásaira a következőket nyilatkozta:

Sem a Pp., sem a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint ha a pert a felszámolás alá került cég felszámolója indítja a saját nevében, a többször módosított Cstv. 40. §-ában foglaltak alapján, az ilyen perben alperesként a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek is részt kell vennie. Ez a kötelezettség - megítélése szerint - "életszerűtlen is lenne", hiszen az adós és a felszámolója között "érdekazonosság van". Azt a felperes nem vitatta, hogy a perbeli döntés kihat a B-D. Kft.-re is, ezért "célszerű perben állnia". Véleménye szerint azonban a B-D. Kft. "felperesi oldalon történő beavatkozása megoldást ad a perjogi problémára". A kifejtett jogi álláspontjára tekintettel a felperes a B-D. Kft.-t, mint az alperes szerződéses partnerét nem kívánta alperesként perbe vonni. Ehelyett a B-D. Kft. a bíróságnak azt jelentette be, hogy a perbe a felperes pernyertessége érdekében be kíván avatkozni, amelynek engedélyezését kérte. A felperes a B-D. Kft. beavatkozási szándékát támogatta. Az alperes viszont a beavatkozás engedélyezése iránti kérelem elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a B-D. Kft. beavatkozása nem oldja meg azt az eljárásjogi problémát, amely miatt a felperes keresete érdemben nem bírálható el.

Mindezekre tekintettel az alperes - a felperes nyilatkozatát követően - már csak a per megszüntetését kérte a kereset érdemi elbírálásának mellőzésével.

A 34/I. sorszámon meghozott végzésében az elsőfokú bíróság a B-D. Kft-nek a perbe való beavatkozását engedélyezte. A végzés indokolásában kifejtette, hogy nem fogadja el az alperesnek azt a jogi álláspontját, miszerint a felperesnek alperesi oldalon perbe kellene állítania a szerződést kötő felet. Egyetértett a felperesnek azzal a jogi álláspontjával, hogy a beavatkozó valószínűsítette jogi érdekének a felperes jogi érdekével való azonosságát, és a beavatkozással "valamennyi szerződő fél perbeli pozícióba lépett".

Az elsőfokú bíróság az ezt követően meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. A felperest az alperes javára - a beavatkozóval egyetemlegesen - 12 000 Ft perköltség, az állam javára pedig 15 000 Ft feljegyzett eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

Megállapítása szerint a felperes keresete minden jogcímen alaptalan volt: