BH 2002.4.138 A szerződést a felek ráutaló magatartással módosíthatják. A szerződésben kikötöttől eltérő összegű rendszeres juttatás folyósítása azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a fél ráutaló magatartással módosítani kívánta a szerződést [Ptk. 205. § (1) bek., 216. § (1) bek., 240. § (1) bek.].

A peres felek között 1994. szeptember 1-jétől kezdődően határozatlan időre szóló megbízási szerződés jött létre, amelyben a felperes mint egyéni vállalkozó háziorvos a háziorvosi feladatok ellátását vállalta. A szerződésben az alperes kötelezte magát a szükséges felszerelésű rendelő biztosításán túlmenően arra, hogy éves szinten megfizet a felperesnek 1 200 000 forintból a reá eső, a lakosság alapulvételével kiszámított támogatást, amely havonta 36 158 forintot tett ki (8. pont). Vállalta ezen túlmenően a rendelő fenntartásával kapcsolatos költségek megtérítését is. A szerződés 10. pontja szerint a felperes készenléti szolgálatot és négyhetente esedékes hétvégi és az ünnepnapokra eső ügyeleti szolgálat ellátását is vállalta azzal, hogy ennek a díját a szerződés 8. pontjában meghatározott támogatás magában foglalja.

A szerződés hatálybalépésétől kezdődően az alperes havonta megfizette a felperesnek a szerződésben meghatározott 36 158 forintos támogatást. Ezen túlmenően 1995. december 31-ig önként megfizette a felperes által felszámított orvosi ügyeleti, valamint készenléti díjakat is. 1996. január 1-jétől kezdődően azonban 1996. áprilisáig csak az ügyeleti és készenléti díjakat fizette ki, de megtagadta a havi 36 158 forint kiegyenlítését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben 108 474 forint elmaradt támogatás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, illetve az alperesnek a szerződés módosítására irányuló viszontkeresetét elutasította, és úgy rendelkezett, hogy a peres felek perköltségeiket maguk viselik.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott keretben részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 108 474 forint tőkét, valamint ennek 1996. március 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a peres felek által megkötött és írásba foglalt megbízási szerződés értelmében az alperesnek a szerződésben meghatározott 36 158 forintot kellett támogatásként megfizetnie. Ettől függetlenül azonban az alperes megtérítette a felperesnek hosszú időn keresztül a felszámított készenléti és ügyeleti díjakat is. Alapvetően ebből a tényből eredően megállapította a jogerős ítélet, hogy a peres felek között a szerződésnek a Ptk. 240. §-a (1) bekezdésében szabályozott módosítása a Ptk. 216. §-a alapján ráutaló magatartással létrejött. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a ráutaló magatartással történő szerződés módosítását bizonyította az alperes polgármesterének a peres eljárás során tett azon nyilatkozata, mely szerint a községben működő két háziorvos díjazása között nem kívántak különbséget tenni, illetve az is alátámasztotta ezt a tényt, hogy az alapszerződésben részt vett további önkormányzatok is hasonló módon díjazták a velük szerződő háziorvosokat.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a marasztalására vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezésének helybenhagyását. Álláspontja szerint a szerződésnek ráutaló magatartással történő módosítását a jogerős ítélet tévesen állapította meg, mert az önkéntes teljesítéséből megalapozatlanul vonta le a keresetet alátámasztó következtetését.