62003TJ0141_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (kibővített harmadik tanács) 2005. április 14-i ítélete. Sniace, SA kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Állami támogatás - Tagi kölcsön - Keresetindításhoz fűződő érdek - Elfogadhatatlanság. T-141/03. sz. ügy

T-141/03. sz. ügy

Sniace, SA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Állami támogatás - Tagi kölcsön - Az eljáráshoz fűződő érdek - Elfogadhatatlanság"

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (kibővített harmadik tanács), 2005. április 14.

Az ítélet összefoglalása

1. Eljárás - Elfogadhatóság - Az alperes arra irányuló kötelezettsége, hogy azt külön beadványban vitassa - Hiány - Arra irányuló lehetőség, hogy azt csak az ellenkérelemben vitassa

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 113. és 114. cikk, 1. §)

2. Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek - Létrejött és fennálló érdek szükségessége - A kereset benyújtásának pillanatában való értékelés - Jövőbeli és bizonytalan helyzetekre vonatkozó érdek - Kizártság

(EK 87. cikk, (1) bekezdés, EK 88. cikk, (3) bekezdés és EK 234. cikk)

1. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a nem kötelezi azt a felet, aki valamely kereset elfogadhatatlanságát vitatni kívánja, hogy azt külön beadványban tegye. Az alperes anélkül, hogy alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelne, ellenkérelmében arra szorítkozhat, hogy az ügy érdemének megvizsgálása előtt komoly kétségét fejezze ki a kereset elfogadhatósága kapcsán és az Elsőfokú Bíróság mérlegelésére hagyja azt a lehetőséget, hogy azt elfogadhatatlannak nyilvánítsa. Mindenesetre az Elsőfokú Bíróság - eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében - hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása - mint az eljáráshoz fűződő érdek hiánya - miatt nem elfogadhatatlan-e.

(vö. 20-22. pont)

2. Természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdeknek létre kell jönnie, és jelenleg is fenn kell állnia, és azt a kereset benyújtásának időpontjában kell elbírálni. Ha a felperes által felhívott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Következésképpen a felperes annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre.

3. Így a felperes, annak bizonyítása során, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke létrejött, és az jelenleg is fennáll egy olyan bizottsági határozattal szemben, amely részére egy állami vállalat, azaz egy hitelintézet által nyújtott tagi kölcsönt a közös piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősít, nem szorítkozhat pusztán a feltételezések szintjén az EK 88. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata alapján a nemzeti bíróságok előtt indítható bírósági eljárások kockázatának állítására anélkül, hogy hivatkozna arra, hogy ilyen eljárások folyamatban lennének. A felperes nem hivatkozhat a szóban forgó intézkedés állami támogatásként való minősítésének az említett hitelintézet és a közötte fennálló kapcsolatokra gyakorolt állítólagos hatására sem, mivel az a tény, hogy jelen esetben a Bizottság e hitelintézetet állami vállalatnak minősítette, nem vonhatja maga után azt a kötelezettséget, hogy a jövőben a hitelintézet által a felperes érdekében hozott valamennyi intézkedésről a Bizottságot értesíteni kell.

Végül, még ha a nemzeti bíróságok előtt kellene is keresetet indítani, ez a körülmény nem fosztaná meg az ilyen felperest a közösségi jogrendből származó jogokra vonatkozó hatékony bírói jogvédelemtől. Egyfelől ugyanis a támogatás visszafizetésének vitatása érdekében a nemzeti jog alapján védekezésül bármilyen lehetséges jogalapot felhozhatna. Másfelől a közösségi bíróság előtti közvetlen keresete elfogadhatatlanságának kimondása esetén semmi sem akadályozná meg a felperest abban, hogy valamely nemzeti bíróság előtti eljárás keretében kérje, hogy ez utóbbi az EK 234. cikke alapján a határozat jogszerűségének megkérdőjelezése céljából az ügyet előzetes döntéshozatalra utalja, amennyiben a nemzeti bíróság a szóban forgó intézkedést támogatásnak minősíti.

(vö. 23., 25-33., 39-41. pont)

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kibővített harmadik tanács)

2005. április 14.(*)

"Állami támogatás - Tagi kölcsön - Az eljáráshoz fűződő érdek - Elfogadhatatlanság"

A T-141/03. sz. ügyben,

a Sniace SA (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviseli: J. Baró Fuentes ügyvéd)

felperesnek,

támogatja:

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

beavatkozó,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: F. Santaolalla Gadea és J. Buendía Sierra, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

Spanyolország által a Sniace SA részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. december 11-i 2003/284/EK bizottsági határozat (HL 2003. L 108., 35. o.) részleges megsemmisítése iránti keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA

(kibővített harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, M. Jaeger, F. Dehousse, E. Cremona és Czúcz O. bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. szeptember 15-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

Tényállás, eljárás és a felek kérelmei

1 A Sniace SA madridi (Spanyolország) székhelyű társaság, amelynek ipari létesítményei, valamint irodái a kantábriai (Spanyolország) Torrelavegában találhatók. A társaság erdőgazdálkodással, papír, műszál és vegyianyag-származékok előállításával foglalkozik. 1992-től 1996-ig a Sniace fizetéseit felfüggesztette. Az érdekelt felek által 1996-ban jóváhagyott a fizetőképesség helyreállítását célzó terv keretében a társaság átütemezte a hitelezőkkel szembeni adósságát.

2 A fentiekkel összefüggésben 1998 januárjában a jogi formáját tekintve magánalapítványként működő non-profit Caja de Ahorros de Santander y Cantabria (a továbbiakban: Caja Cantabria) nevű hitelintézet arról döntött, hogy a Sniace részére 8 éves futamidőre 12 020 242 euró értékű kölcsönt nyújt.

3 A szóban forgó kölcsön az osztalékból történő részesedéhez kapcsolódó, kizárólag az esedékességkor visszafizetendő tagi kölcsön volt, amely a társaság felszámolása esetén a kielégítési sorrendben az egyéb követelések után, de a részvényesek követelése előtt kapott helyet. A kamatláb két, a tőkeösszeg 2%-ában rögzített, negyedévenként fizetendő, a vállalkozás nyereségétől függően változó és az egyes üzleti évek végén kiszámolandó részből tevődik össze. Amennyiben a felek akként határoznak, a kölcsön részvényekre vagy egyéb tagi jogosultságokra változtatható át.

4 A Sniace egyik versenytársának panaszát követően a Bizottság 1998. március 13-i levelében felhívta a spanyol hatóságokat, hogy szolgáltassanak információkat a kölcsönről. Mivel ezeket elégtelennek tartotta, a Bizottság úgy döntött, hogy megindítja az EK 88. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárást, és felhívta az érdekelteket a szóban forgó állami támogatásra (HL 2000. C 162., 15. o.) vonatkozó észrevételeik megtételére. Ezen eljárás befejeztével a Bizottság meghozta a Spanyolország által a Sniace SA részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. december 11-i 2003/284/EK határozatot (HL 2003. L 108., 35. o., a továbbiakban: megtámadott határozat).

5 A határozat, amelynek címzettje a Spanyol Királyság és amelyet a Sniace-al 2003. február 14-én közöltek, 1. cikkében a következőképpen rendelkezik:

"A Spanyolország által a Sniace részére összesen 7 388 258 euró összegben nyújtott állami támogatás a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) [pontja] értelmében a közös piaccal összeegyeztethető."

6 2003. április 14-én a Sniace benyújtotta a jelen keresetet, amelyben azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;

- semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét, amennyiben az kimondja, hogy Spanyolország összesen 7 388 258 euró összegben állami támogatást nyújtott a társaság részére;

- másodlagosan tartsa hatályban a megtámadott határozat 1. cikkét, amennyiben az kimondja, hogy az állami támogatás a közös piaccal összeegyeztethető;

- a Bizottságot kötelezze a megtámadott határozatot alátámasztó ügyviteli háttérdokumentumoknak, valamint a spanyol takarékpénztárakkal szembeni bizottsági politikára vonatkozó egyéb ügyviteli dokumentumoknak az ügy irataihoz való csatolására;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

7 A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;

- másodlagosan utasítsa el a keresetet megalapozatlanság címén;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

8 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. augusztus 7-én benyújtott beadványában a Spanyol Királyság kérte, hogy a felperes kérelmét támogatva beavatkozóként beléphessen az eljárásba. 2003. szeptemberi 15-i végzésével az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke helyt adott ezen kérelemnek.

9 2003. október 28-án benyújtott beavatkozási beadványában a Spanyol Királyság kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- adjon helyt a keresetnek;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Indokolás

A felek érvei

10 Ellenkérelmében a Bizottság anélkül, hogy alaki okból elfogadhatatlansági kifogást emelne, erős kétségét fejezi ki aziránt, hogy a felperesnek közvetlen érdeke fűződik a jelen kereset benyújtáshoz.

11 A Bizottság előadja, hogy az EK 230. cikkében foglalt kereset csak a sérelmes jogi aktusokkal szemben alkalmazható. Azonban valamely támogatás feltétel nélküli engedélyezésére vonatkozó határozat nem tekinthető ilyennek. Mindenesetre a felperes egyáltalán nem bizonyította, hogy a határozat ténylegesen és konkrétan érintette jogi helyzetét.

12 A felperes úgy véli, hogy a Bizottság - jóllehet az alakiság mellőzésével - csatlakozó kérelmében az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a értelmében a keresettel szemben elfogadhatatlansági kifogás iránti kérelmet nyújtott be. Indítványozza, hogy az Elsőfokú Bíróság a kérelmet formai hiba miatt nyilvánítsa elfogadhatatlannak.

13 A felperes állítása szerint a Bizottság tévedett, amikor a kölcsönt állami támogatásnak minősítette. E minősítés alkalmas arra, hogy jogi helyzetét ténylegesen és konkrétan érintse.

14 Ugyanis valamely intézkedés állami támogatás alá sorolása, az intézkedés jogtalan végrehajtásának állítása és a verseny torzítására való alkalmasságának elismerése a felperes számára annak kockázatát jelenti, hogy a támogatással érintett harmadik személyek a megtámadott határozatot a közösségi bíróság jogszerűségi vizsgálatának vetik alá, amely végül összeférhetetlenséget kimondó határozathoz és akár a jogtalanul felvett támogatások visszafizetéséhez vezethet.

15 A felperes szerint a támogatással érintett valamely harmadik személy keresetet indíthat a spanyol igazságszolgáltató szervek előtt a kölcsönt odaítélő aktus semmisségének megállapítása iránt, mivel annak odaítélésére az EK 88. cikke (3) bekezdésének megsértésével került sor.

16 Másfelől az a tény, hogy a Caja Cantabriát a Bizottság állami vállalatnak minősítette, megváltoztatja a felperesnek e társasággal szembeni helyzetét, és a jövőre nézve befolyásolja e hitelintézettel szembeni kereskedelmi kapcsolatainak jellegét.

17 A felperes továbbá azt állítja, hogy - később megállapítandó összegben -ténylegesen meghatározható vagyoni kárt szenvedett, mivel a több éven keresztül tartó intézkedés, illetve a közigazgatási eljárás miatt rákényszerült mind belső, mind külső emberi, pénzügyi és technikai erőforrásainak igénybevételére, amely elvben nem tartozik egy vállalkozás rendes tevékenységi közé.

18 A fentieken túl a vállalkozást a tagok, a részvényesek, a szállítók és a vevők bizalmának elvesztése és a közigazgatási eljárás lefolytatása miatt nem vagyoni kár is érte.

19 A Spanyol Királyság a kereset elfogadhatóságának kérdésében nem foglalt állást.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

20 Előzetesen ki kell emelni, hogy az eljárási szabályzat 114. cikke alapján a Bizottság nem emelt elfogadhatatlansági kifogást. E § (1) bekezdése kimondja, hogy: "[h]a az egyik fél azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság elfogadhatatlanság[ról határozzon] az ügy érdem[ének érintése nélkül], ezt külön beadványban kell megtennie". E rendelkezés tehát nem kötelezi az érintett felet arra, hogy az elfogadhatóságot külön iratban vitassa.

21 A Bizottság tehát ellenkérelmében arra szorítkozhat, hogy az ügy érdemének megvizsgálása előtt komoly kétségét fejezze ki a kereset elfogadhatósága kapcsán, és az Elsőfokú Bíróság mérlegelésére hagyja azt a lehetőséget, hogy azt elfogadhatatlannak nyilvánítja. Követkésképpen az eljárási szabályzat 114. cikke alapján nem szükséges az ezen cikkben meghatározott eljárás szerint sem az elfogadhatóságról, sem a csatlakozó kérelem megalapozottságáról rendelkezni.

22 Mindenesetre az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása - mint az eljáráshoz fűződő érdek hiánya - miatt nem elfogadhatatlan-e.

23 Megjegyzendő, hogy a felperes a jelen keresetével - anélkül, hogy akár a megtámadott határozat rendelkező részében foglalt összeegyeztethetőségre vonatkozó, akár a formális vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó megállapítást kifogásolná - úgy véli, hogy a határozat, amennyiben az megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedés az EK 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, sérelmes számára.

24 E tekintetben az Elsőfokú Bíróság már az összefonódások területén kimondta, hogy önmagában az a tény, hogy valamely határozat egy összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít, és amely így elvben nem sérelmes az összefonódásban részt vevő felekre, nem mentesíti az Elsőfokú Bíróságot annak megvizsgálása alól, hogy az indokolásban szereplő kifogásolt megállapítások előidéznek-e olyan kötelező jogkövetkezményeket, amelyek e felek érdekeire hatással lehetnek (az Elsőfokú Bíróság T-125/97. és T-127/97. sz., Coca-Cola kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 22-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-1733. o.] 79. pontja).

25 A jelen kereset elfogadhatóságának megvizsgálása körében emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak annyiban elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez (az Elsőfokú Bíróság T-480/93. és T-483/93. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. szeptember 14-én hozott ítéletének [EBHT 1995., II-2305. o.] 59. pontja; a T-102/96. sz., Gencor kontra Bizottság ügyben 1999. március 25-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-753. o.] 40.pontja és a T-212/00. sz., Nuove Industrie Molisane kontra Bizottság ügyben 2002. január 30-án hozott ítéletének [EBHT 2002., II-347. o.] 33. pontja. Az érdeknek létre kellett jönnie és jelenleg is fenn kell állnia (az Elsőfokú Bíróság T-138/89. sz., NBV és NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17-én hozott ítéletének [EBHT 1989., II-2181. o.] 33. pontja), és azt a kereset benyújtásának időpontára vonatkozóan kell elbírálni (a Bíróság 14/63. sz., Forges de Clabecq kontra Főhatóság ügyben 1963. december 16-án hozott ítélete [EBHT 1963., 719. és 748. o.] és az Elsőfokú Bíróság T-159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24-én hozott ítéletének [EBHT-KSZ 2001., I-A-83. és II-395. o.] 28. pontja).

26 Ehhez hozzá kell fűzni, hogy ha a felperes által felhívott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Ennélfogva a felperes annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (az NBV és NVB kontra Bizottság ítélet [hivatkozás a 25. pontban] 25. és 33. pontja).

27 Meg kell állapítani ugyanis, hogy a felperes nem igazolta, hogy a keresete benyújtásának időpontjában a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke létrejött, és jelenleg is fennáll, mivel az aktus feltétel és időbeli korlátozás nélkül a saját javára hagyja jóvá a szóban forgó intézkedést.

28 Először is a felperes egyáltalán nem bizonyította, hogy a bírósági eljárás kockázata a jelen esetben az ítélkezési gyakorlat értelmében létrejött, és jelenleg is fennáll.

29 Kétségtelen, hogy a Bizottság vizsgálati eljárására a felperes egy versenytársának panasza nyomán, a spanyol kormány részéről történő bejelentés nélkül került sor. Harmadik személyeknek, így a Bizottság előtt a Sniace-t bepanaszoló versenytársnak is, tehát a nemzeti igazságszolgáltató szervek előtt az EK 88. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatában foglalt közvetlen hatályra kellett volna hivatkozniuk annak érdekében, hogy a Bizottság az érintett tagállamot a jogtalanul folyósított támogatás visszaszerzésére kötelezze (lásd a C-354/90. sz., Fédération nationale du commerce extérieur des produits alimentaires és társai ügyben 1991. november 21-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-5505. o.] 14-17. pontját).

30 A felperes azonban nem állította, hogy a spanyol igazságszolgáltató szervek előtt az EK 88. cikke (3) bekezdésének utolsó mondatára alapított eljárások lennének folyamatban. Beadványaiban pusztán a feltételezések szintjén mindössze annyit említett, hogy ilyen eljárásokra sor kerülhet.

31 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik, ami minden bírósági eljárás lényeges és alapvető feltétele (a Bíróság második tanácsának elnöke által a C-206/89. R. sz., S. kontra Bizottság ügyben 1989. július 31-én hozott végzés [EBHT 1989., 2841. o.] 8. pontja).

32 Másodszor az állami támogatásként való minősítésnek a szóban forgó hitelintézet és a felperes közötti kapcsolatra gyakorolt állítólagos hatásait jövőbelinek, feltételesnek és bizonytalannak kell tekinteni.

33 A felperes állításával ellenétben ugyanis abból a tényből, hogy a Bizottság a Caja Cantabriát a jelen ügyben állami vállalatnak minősítette, nem következik az, hogy a jövőben a hitelintézet által a felperes érdekében hozott valamennyi intézkedésről értesíteni kell a Bizottságot.

34 Egyfelől az állami vállalatok által nyújtott nem minden előny valósít meg szükségszerűen az EK 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatást.

35 Másfelől pedig a Caja Cantabria által esetleg a jövőben hozott intézkedések jogszerűségének megítélése során a Bizottság nem hagyatkozhat kizárólag a megtámadott határozat indokaira. A Bizottságnak ezen utóbbi vizsgálat időpontjában irányadó körülmények függvényében kell majd új értékelést végeznie.

36 Ugyanakkor a tagállamokat terhelő értesítési kötelezettség az állami támogatásokra vonatkozik. Ebből következően minden esetben a tagállamokra hárul annak megítélése, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősül-e, vagy sem, és hogy ennek megfelelően járnak-e el. Időközben megváltozhatnak azon feltételek, amelyek az ilyen állami vállalat által meghozott ilyen intézkedés bejelentését kötelezővé tehették volna. Ennélfogva az érintett állami vállalat jogállásában ezt követően megvalósított valamennyi módosítás, amely e jogállás elvesztését eredményezi, módosíthatja a meghozott intézkedések minősítését, és így ezekre vonatkozóan megszüntetheti a Bizottsággal szembeni értesítési kötelezettséget.

37 A felperes ezért téved, amikor azt állítja, hogy a Caja Cantabria állami vállalatként történő minősítése megváltoztatja ezen társasággal szembeni helyzetét, és a jövőre nézve befolyásolja e hitelintézettel szembeni kereskedelmi kapcsolatainak jellegét.

38 Utolsósorban pedig sem vagyoni kár, sem a felperes szerint a közigazgatási eljárás lefolytatásából eredő nem vagyoni kár nem hozható összefüggésbe a megtámadott határozatban kimondott állami támogatásként történő minősítéssel.

39 Végezetül meg kell jegyezni, hogy a felperes megalapozottan hivatkozik a tényleges bírói védelemhez fűződő jogára. Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Közösségek jogon alapuló közösség, amelyben az intézmények aktusai ellenőrzés alá esnek a tekintetben, hogy azok a Szerződéssel és az alapvető jogokat magában foglaló általános jogelvekkel összeegyeztethetők-e. Ezért a magánszemélyek hatékony bírói védelemre jogosultak azon jogaikat illetően, amelyeket a Közösség jogrendjéből származtatnak, mivel e védelemhez fűződő jog a tagállamok közös hagyományaiból eredő általános jogelvek részét képezi. Ezt az jogot az emberi jogok és az alapvető szabadások védelméről szóló, 1950. november 4-i európai egyezmény 6. és 13. cikke is megerősítette (a Bíróság 222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítéletének [EBHT 1986., 1651. o.] 18. pontja, a C-424/99. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2001. november 27-én hozott ítéletének [EBHT 2001., I-9285. o.] 45. pontja és a C-50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-6677. o.] 38. és 39. pontja).

40 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a megtámadott határozat óta eltelt idő és a határozatban az összeegyeztethetőségre vonatkozóan szereplő megállapítás ellenére még ha a nemzeti bíróságok előtt kellene is keresetet indítani, ez a körülmény nem fosztaná meg az ilyen felperest a közösségi jogrendből származó jogokra vonatkozó hatékony bírói jogvédelemtől Egyfelől ugyanis a támogatás visszafizetésének vitatása érdekében a nemzeti jog alapján védekezésül bármilyen lehetséges jogalapot felhozhatna. Másfelől pedig a jelen kereset elfogadhatatlanságának kimondása esetén semmi sem akadályozná meg a felperest abban, hogy valamely nemzeti bíróság előtti eljárás keretében kérje, hogy ez utóbbi az EK 234. cikke alapján a határozat jogszerűségének megkérdőjelezése céljából az ügyet előzetes döntéshozatalra utalja, amennyiben a nemzeti bíróság a szóban forgó intézkedést támogatásnak minősíti (a Bíróság C-188/92. sz., TWD Textilwerke Deggendorf ügyben 1994. március 9-én hozott ítéletének [EBHT 1994., I-833. o.] 17. és 18. pontja, a normatív aktusok tekintetében lásd az Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet [hivatkozás a 39. pontban] 40. pontját és a Bíróság C-263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo-Quéré ügyben 2004. április 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2004., I-0000. o.] 30-35. pontját.

41 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke létrejött, és az jelenleg is fennáll. Ezért a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A költségekről

42 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróség a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha azt a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

43 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §-a alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik kibővített tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.

3) A Spanyol Királyság maga viseli saját költségeit.

Azizi Jaeger Dehousse

Cremona Czúcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. április 14-i nyilvános ülésen.

H. Jung J. Azizi

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: spanyol.