A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37138/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖZIGAZGATÁSI BÍRSÁG ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1988. évi I. törvény (Kkt.) 21. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 5. §, 29. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék K.27169/2009/1., Győri Törvényszék K.27169/2009/6., *Kúria Kfv.37138/2010/4.*

***********

Kfv.IV.37.138/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kovács Elvira ügyvéd által képviselt Zrt. felperesnek az Országos Rendőr-főkapitányság /1139 Budapest, Teve u. 4-6./ alperes ellen közigazgatási bírság tárgyában hozott határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2009. október 29. napján kelt 9.K.27.169/2009/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 7. és 8. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 9.K.27.169/2009/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság - mint elsőfokú hatóság - a 21000-172-9090/2008. számú határozatában a felperesi társaságot - mint üzemeltető - a forgalmi rendszámú járművel 2008. szeptember 20-án Győr belterületén - a megengedett legnagyobb 50 km/órát meghaladó sebességgel történő közlekedés miatt - 30.000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.

A határozat indokolása rögzítette, hogy a sebességmérő berendezés által mért sebesség 68 km/óra volt.

A határozat rendelkező részében felhívta az üzemben tartó figyelmét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./ 21/A. §-ában foglalt mentesülési lehetőségre.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2009. február 4. napján kelt 21000-172/5147/5/2008. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy a közúti közlekedésről szóló, többször módosított 1988. évi I. törvény /a továbbiakban: Kkt./ 21. § /3/ bekezdése alapján a hatóság 60 napon belül szabhatja ki a bírságot. Ezt a határidőt a hatóság túllépte, és a Ket. 33. § /7/ bekezdésében biztosított hosszabbításról sem rendelkezett, ezért határozata jogszabálysértő.

Állította, hogy az alperes eljárása sérti a Ket. 1. §-a és 4. §-a szerinti garanciális alapjogokat is, mert az a hatóság számára is előírja a jogszabályok betartását, valamint a szakszerűség, egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményét fogalmazza meg.

Ennek alapján nem értelmezheti az alperes a határidő betartására vonatkozó kötelezettségét akként, hogy az ügy érdemére ki nem ható eljárási jogszabálysértés történt.

Utalt arra, hogy a fellebbezéssel elesett attól a lehetőségtől, hogy Kkt. 21/A. §-ában meghatározott okiratot a hatóságnak megküldhesse.

A későbbiekben kiegészítette keresetét azzal, hogy az időközben hozott 60/2009. /V. 28./ alkotmánybírósági határozat a Ket garanciális szabályainak alkalmazását mondta ki a közigazgatási bírsággal kapcsolatos eljárásra, és ennek okán a 21/A. § /5/ bekezdését a határozat kihirdetése napjával megsemmisítette. Ebből pedig - álláspontja szerint - az következik, hogy az alperes döntése az Alkotmány, a Kkt. és a Ket. rendelkezéseit súlyosan sérti, ami a határozat hatályon kívül helyezését megalapozza.

Másrészt a Ket. 78. § /7/ bekezdése és a törvény indokolása alapján egyedül az a jogértelmezés fogadható el, hogy a határozat meghozatalának időpontja a szabályszerű közléshez, illetve az ennek érdekében tett intézkedéshez kapcsolódik, ezért az alperesnek a Kkt. szerinti 60 napon túl a határozat meghozatalára nincs lehetősége.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 21000-172/9090/5/2008. számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában a Kkt. 21. § /1 bekezdés a/ és b/ pontjára, 21/A. § /2/ és /3/ bekezdésére, a Ket. 33. § /1/ bekezdésére, 21. § /3/ bekezdésére, 78. §-ára hivatkozott.

Megállapította, hogy kétségtelen, hogy az alperes a Kkt-ben meghatározott ügyintézési határidőt túllépte, vagyis eljárási szabályt szegett, de - jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában - mulasztása nem járhat a felperes mentesülésével, vagyis a határidő nem anyagi jellegű, nem jogvesztő határidő.

Ismertette a megyei bíróság a 60/2009. /V. 28./ alkotmánybírósági határozat 2.5.3. pontjában foglaltakat, és kifejtette, hogy a felperes a késedelmesen megküldött határozatból értesült az eljárásról; ezért az alapeljárásban nem volt lehetősége az igazolás benyújtására, és eljárási jogaival nem élhetett.

Az alkotmánybírósági határozat egyértelmű abban a kérdésben, hogy a felelősségi vélelem utólagos megdöntésének lehetősége fogalmilag zárja ki azt, hogy a hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének, valamint a tisztességes eljáráshoz való jognak - mint alapelvi követelménynek - maradéktalanul eleget tudjon tenni.

Ez pedig azt eredményezi, hogy a felperes felelősségének megállapíthatóságára vonatkozó olyan alapvető eljárási jogszabálysértés történt az elsőfokú eljárásban, amely az ügy érdemére kihatott.

Eszerint a megyei bíróság olyan lényeges jogszabálysértést állapított meg, ami a határozat hatályon kívül helyezését megalapozta; ezért az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú szervet új eljárásra kötelezte.

Előírta, hogy a megismételt eljárásban a felperest a Ket. 29. § /5/ bekezdése szerinti tartalommal az eljárás megindításáról értesíteni kell.

A felperes számára biztosítani kell az eljárás során az iratokba betekintés, nyilatkozattétel, bizonyíték benyújtásának, illetve bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetőségét, és az ilyen módon kiegészített tényállás alapján kell a határozatot ismételten meghozni.