A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30043/2010/4. számú határozata kezesség tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 220. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék G.20064/2008/28., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20911/2009/5., *Kúria Gfv.30043/2010/4.* (BH 2011.9.257)

***********

Gfv.IX.30.043/2010/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Cserni Gabriella jogtanácsos által képviselt felperesnek dr. Járai Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen kezesi kötelezettség iránt a Heves Megyei Bíróságnál 3.G.20.064/2008. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.911/2009/5. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.911/2009/5.számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 207.900 (Kettőszázhétezer-kilencszáz) Ft felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a F. Minisztérium pályázati felhívást bocsátott ki munkahelyteremtő beruházások támogatására. Pályázni csak olyan beruházással lehetett, amely esetében a pályázó a támogatás odaítélése során megfelelő biztosítékot ajánl fel arra az esetre, ha a támogatás visszafizetése válna szükségessé. A lehetséges biztosítékok között szerepelt biztosítói készfizető kezesség vállalása a pályázó fizetési kötelezettségének teljesítéséért.

A felperes jogelődje (a továbbiakban: a felperes) 2005. október 21-én támogatási szerződést kötött a perben nem álló M. Kft-vel, amely szerint a támogatott telephelyén varrodai kapacitás bővítésére 7.417.000 Ft összegű vissza nem térítő támogatást kap. A beruházás összköltsége ettől alacsonyabb volt, ezért a folyósított támogatás összege 7.170.118 Ft-ot tett ki.

Az M. Kft. részére juttatott fenti összeg esetleges visszafizetésének biztosítékaként a biztosító által vállalt kezesség szolgált. Erre nézve az alperes 2005. május 18-án biztosítói készfizető kezességi igérvényt állított ki 12.000.000 Ft és járulékai erejéig, amelyben kedvezményezettként a Központot jelölték meg. A támogatási szerződés aláírását követően 2005. október 24-én az alperes e-i fiókjának alkalmazottai "biztosítói készfizető kezesi kötelezvény" című okiratot írtak alá és adtak ki, amelyben rögzítették a kezességvállalással a céget megbízó M. Kft. adatait, kedvezményezettként a Központot jelölték meg, továbbá azt, hogy az M.Kft. állami támogatásként 7.417.000 Ft vissza nem térítendő támogatásban részesül. Biztosítási összegként 12.000.000 Ft szerepel az okiratban. A fizetési kötelezettségét arra az esetre vállalta az alperes, ha az M. Kft., mint megbízó a kedvezményezettel szemben fennálló kötelezettségét nem teljesíti és erről őt a kedvezményezett lehívás formájában értesíti. Az okiratot E. N. és Cs-né alperesi munkavállalók írták alá, akik az e-i fiókjánál tevékenykedtek, az okiraton sem a felperes, sem az M. Kft. képviselőjének aláírása nem szerepel.

2007. október és novemberében a felperes az M. Kft-nél lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy az M. Kft. a támogatási szerződésben foglalt kötelezettségeit megszegte, ezért a támogatási szerződéstől 2007. december 14-én azonnali hatállyal elállt és 2008. január 18-án felhívta az alperest a kezesi kötelezettség teljesítésére és ennek kapcsán összesen 8.316.355 Ft megfizetésére.

Az alperes a fizetési kötelezettségét nem teljesítette, ezért a felperes a keresetében 8.316.355 Ft és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét ténybelileg az alperes által 2005. X. 24-én kibocsátott biztosítói készfizető kezesi kötelezvényre, annak jogalapját a Ptk. 272. §-ára és a 274. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapította. Előadta, hogy a biztosítói készfizető kezesi kötelezvény az alperes e-i fiókjában foglalkoztatott alkalmazottak írták alá, akiket a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes képviseletére jogosult személyeknek kell tekinteni. Amennyiben a bíróság nevezettek vélelmezett képviselői jogosultságát nem állapítaná meg, úgy a Ptk. 221. §-a alapján kártérítés címén kérte az alperest ugyanezen összegben marasztalni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Azzal védekezett, hogy a kezesség vállalás nem tartozik az e-i fiókjának üzlethelyiségében kínált szokásos szerződések körébe, ezért a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése az alkalmazottak képviseleti jogosultságát nem alapozza meg. Emiatt ők az alperes képviseletében álképviselőként jártak el, így kötelezettségvállalásuk az alperest nem köti. Előadta, hogy a felperest a követelt összeg kártérítés címén sem illeti meg, mert az alperes nem az adott helyzeten általában elvárható módon járt el, amikor nem követelte meg, hogy az okiratot aláíró személyek a képviseleti jogosultságukat okirattal igazolják.

Az első fokon eljárt Heves Megyei Bíróság a 3.G.20.064/2008/28. számú ítéletében az alperest a kereset szerint marasztalta és 400.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Jogi álláspontja szerint a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdésében írt, vélelmezett képviselet alapján a nyilatkozat megtételében eljárt személyeket az alperes képviselőjének kellett tekinteni. Az alperes a kezesi szolgáltatás nyújtásával foglalkozó jogi személy volt, tevékenysége körébe tartozott biztosítói készfizető kezesi szolgáltatás nyújtása. A készfizető kezesi kötelezvény kiállítása az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben dolgozó alkalmazottja útján történt, annak tárgya az ott szokásos szerződés megkötése, illetőleg lebonyolítása volt és sem jogszabályból, sem pedig az ügy körülményeiből más nem következett. Álláspontja szerint ugyanis a biztosítói készfizető kezességvállalásra vonatkozó nyilatkozat kiadása "szokásos szerződésnek" minősült, ezért a perbeli tartozásért az alperes készfizető kezesként volt köteles helytállni. Annak a körülmények, hogy a cég képviseletére jogosult alkalmazottjai is csak a felügyelőbizottság jóváhagyásával vállalhatták volna a perbehozott kezességet nem tulajdonított jogi relevanciát. Kifejtette, hogy a Ptk. 220. §-ának (2) bekezdése szerint az alkalmazott és a tag jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról a harmadik személy tudott, vagy tudomást szerezhetett volna. Arra azonban az alperes maga sem hivatkozott, hogy az alkalmazottak jogainak korlátozásáról a felperes tudomással bírt, vagy arról tudomást szerezhetett volna. Az alperes nevében eljárt munkavállalókat az alperes képviselőinek kellett tekinteni, tehát a 2005. október 24-én kelt készfizető kezesi biztosítói kötelezvénnyel az alperes készfizető kezességet vállalt a perben nem álló M. Kft. nemteljesítése esetére. Nem volt vitás, hogy a Kft. a felperessel kötött szerződésben írt kötelezettségeit nem teljesítette, ezért az alperes, mint biztosító köteles azt a felperesnek megfizetni.