BH 2003.8.344 A munkáltató a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegésről akkor szerez tudomást, ha ismert az elkövető személye, vétkessége és a kötelezettségszegés súlya [Mt. 96. §].

A felperesek munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy 2000. január 6-án több munkavállalóval együtt a polgármesterhez az alperes vezetőit kedvezőtlen színben feltüntető levelet írtak, majd a TV 2 egyik műsorában az alperes lejáratását célzó, jó hírnevét sértő, a közvetlen vezetőt megvádoló, a beosztottakat demoralizáló kijelentéseket tettek, továbbá megsértették az Mt. 103. §-ának (3) bekezdésében az üzemi titok megtartására vonatkozóan előírtakat. Mindezek miatt az alperes a munkaviszonyok további fenntartásának lehetetlenségére hivatkozott.

A felperesek keresetükben a rendkívüli felmondások jogellenessége megállapítását, a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével elmaradt munkabér, "háromszoros" végkielégítés, felmondási időre járó átlagkereset, étkezési hozzájárulás és - a jogellenesség szankciójaként - 12 havi átlagkereset megfizetését kérték. Az I. és a II. rendű felperes kérte még a rendkívüli felmondással összefüggésben a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező alperesi határozat hatálytalanítását is.

A munkaügyi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte a rendkívüli felmondásokat, megállapította a munkaviszonyoknak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését, és lényegében a keresetek szerint marasztalta az alperest azzal, hogy a felmondási időből csak annak felére, a felmentési időre járóan ítélte meg az átlagkeresetet, továbbá hatálytalanította az I. és II. rendű felperest tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező határozatokat.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesek és 16 munkatársuk a munkabérük alacsony voltát sérelmezve fordultak a 2000. január 6-án kelt levelükkel a város polgármesteréhez, és egyben tájékoztatták arról, hogy a szennyvíztelepen több alkalommal vezetői utasításra az élő iszapot és a szennyvizet a folyóba kellett engedni, az iszaptárolók hét éve megteltek, iszapolni nem lehet. Ezt követően a felperesek nyilatkoztak a TV 2 stábjának ugyanerről, és a riportműsort 2000. február 9-én sugározták. A műsorban az alperes ügyvezetője is nyilatkozott. Az alperes ezekkel kapcsolatban 2000. február 14-én meghallgatta a felpereseket. A munkaügyi bíróság mindezek alapján az I. rendű felperes tekintetében 2000. március 6-án és a II. és III. rendű felperesek tekintetében március 2-án kelt rendkívüli felmondásokat elkésettnek minősítette.

A munkaügyi bíróság a tizenöt napos joggyakorlási határidő-elmulasztás megállapítása mellett érdemben is vizsgálta a rendkívüli felmondás indokait, és arra következtetett, hogy a jognyilatkozatokban megjelölt okok valósak, de nem szolgálhatnak okszerűen a rendkívüli felmondások indokául, mivel a felperesek nyilatkozatai valóban sértették az alperes érdekeit; azonban a per adatai alapján megállapíthatónak találta a környezet szennyezésével illetve veszélyeztetésével kapcsolatos, a felperesek által bejelentett és a nyilvánosság elé tárt üzemi körülmények fennállását. Következtetése alátámasztására hivatkozott a közvetlen munkahelyi vezető ellen jelentős mértékű károsodást okozó környezetkárosítás bűntette és más bűncselekmények iránt indított (jogerősen még le nem zárult) büntetőeljárás adataira, ezek között különösen az igazságügyi szakértő szakvéleményére, továbbá különböző szakhatóságok vizsgálati megállapításaira és a tanúk vallomására.

A munkaügyi bíróság megalapozatlannak ítélte a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező határozatokat is.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest kötelező marasztalások összegét - az étkezési hozzájárulások "nettó összege" kivételével, amelyet felemelt - leszállította, és ennek megfelelően rendelkezett az alperest terhelő elsőfokú eljárási illeték mértékéről. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú ítélet álláspontját a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt tizenöt napos határidő elmulasztásáról, mert a polgármesterhez írt panaszlevél és a TV 2 műsorában tett nyilatkozatok adásba kerülésével az alperes a rendkívüli felmondások indokának alapjául szolgáló körülményekről tudomást szerzett. A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával az indokok valós, de okszerűtlen voltára levont következtetések tekintetében is. Kifejtette, hogy a "sarkosan" megfogalmazott, de nem valótlan közérdekű bejelentés akkor sem szolgálhat rendkívüli felmondás jogszerű alapjául, ha adat van az érintett munkavállalók nem előírásszerű és utasításellenes munkavégzésére is.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Vitatta a joggyakorlási határidő elmulasztására levont ítéleti következtetéseket, mert álláspontja szerint az alperes a környezetszennyezés tényét vizsgáló hatósági vizsgálatok bevárása után jutott abba a helyzetbe, hogy "megítélje" a felperesek nyilatkozatait. A felperesek a további együttműködést lehetetlenné tevő magatartást tanúsítottak, ezért az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapozott rendkívüli felmondások megalapozottak. Álláspontja szerint a per adatai nem támasztották alá azt a következtetést, hogy a környezetszennyezésre vonatkozóan a felperesek korábban jelzéssel éltek a munkáltató felé, továbbá az is valótlan, hogy a jogos bírálat miatt a munkahelyi vezető a felperesek "elbocsátását" helyezte kilátásba. A tanúként kihallgatott más munkavállalók nyilatkozatai a hatóságok által tett, a környezetszennyezést alá nem támasztó megállapítások cáfolására nem alkalmasak.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.