A Kúria Mfv.10318/2015/1. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.318/2015/5.

A Kúria a dr. Ember Alex ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szomolányi Borbála jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.361/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.039/2015/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.039/2015/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt napon belül - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1996. június 1-jétől határozatlan időtartamú köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban állt az alperesnél. Részére B.-n 2010. december 11-én az alperes főigazgatója „Sz.K.É." elismerést adományozott, majd ezt követően a H. osztályvezető kézbesítette a felperesnek a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapított indokolás nélküli felmentést, mellyel a kormánytisztviselői jogviszonyát 2011. február 13-ai hatállyal megszüntették.

A felperes a keresetében a kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte továbbfoglalkoztatása mellőzésével elmaradt illetménye, 12 havi kárátalány és perköltség megfizetésével. Hivatkozása szerint a felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött, mert a munkáját kiválóan végezte, szakmailag elismert volt, jogviszonyát a nyugdíj előtt néhány évvel szüntette meg az alperes, ezáltal eljárásának célja a jogos érdekének csorbítása, illetve véleménynyilvánítási lehetőségének az elfojtása volt. Ez utóbbi körben hivatkozott a hódmezővásárhelyi kórházban lefolytatott általa vezetett ellenőrzés megállapításaira és az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítására, miszerint a feltárt szabálytalanságok további vizsgálata lenne indokolt. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe is ütközött a politikai hovatartozása miatt. Hivatkozott továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkére mint uniós normára, amely a tagállamokat is köti.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.361/2013/23. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest a felperes javára elmaradt munkabér és annak kamatai, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány és perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolása szerint a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának indokolás nélküli megszüntetése ellentétes az uniós joggal, a Munka törvénykönyve alapelvével, valamint a jóhiszeműség és a tisztesség követelményével.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Alapjogi Charta 30. cikkébe - indokolatlan elbocsátással szembeni védelem - ütköző, és az uniós jog elsődlegessége elvéből következően az uniós joggal ellentétes nemzetközi szabályozás nem alkalmazható.

Utalt továbbá az Alapjogi Charta 52. cikk (3) bekezdésére, a módosított Európai Szociális Charta 24. cikkére, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikk (1) bekezdésére az Emberi Jogok Európai Bírósága K.M.C. kontra Magyarország ügyben hozott döntés kapcsán.

Megállapította, hogy a felmentés az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 6. § (3) bekezdésében foglalt általános alapelvbe ütközik, miszerint a munkáltató az írásbeli intézkedését köteles megindokolni, ha az ellen a munkavállaló jogorvoslatot kezdeményezhet. Az indokolási kötelezettség hiányában kiüresedik a bírósághoz fordulás alkotmányos alapjoga és a jogorvoslathoz való alapjog.

Az alperes megsértette a jóhiszeműség és a tisztesség elvét is [régi Mt. 3. § (1) bekezdés], valamint a kölcsönös együttműködési kötelezettségét, amikor a felperest 2010. november 17-én a régió első számú szakmai vezetőjének nevezte ki, majd rá három hétre az egyik legmagasabb szakmai elismeréssel jutalmazta, de még aznap intézkedett a jogviszonya megszüntetéséről. A tanúvallomások szerint a felperes a szakmáját élethivatásszerűen gyakorló, a szakmaiságot érvényesítő kormánytisztviselő volt, aki előmenetele alapján az alperes új főigazgatójától kapta az egészségügyi igazgató-helyettesi kinevezését, amely regionális szinten első számú szakmai vezetői poszt. A főigazgató tanúvallomása alapján a felmentésig eltelt 22 nap alatt a felperes munkavégzési és vezetői képességét illetően nem rendelkezett ismerettel. Ezért megállapítható, hogy a jóhiszeműség és a tisztesség elvét megsértette a munkáltató, amikor úgy szüntette meg a felperes jogviszonyát, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes „szakmaiságáról" nem győződött meg.

Nem találta bizonyítottnak az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kormánytisztviselői jogviszonyának megszüntetésére vélt vagy valós politikai hovatartozása miatt került volna sor, továbbá, hogy a felmentés kapcsolatban állna az általa vezetett ellenőrzés eredményével.

A jogellenesség jogkövetkezményeként a Ktjv. 2. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 64. § (1), (2) és (3) bekezdés alapján kötelezte az alperest az elmaradt illetmény, valamint a kárátalány megfizetésére. Ez utóbbi összegszerűségének megállapításánál értékelte a munkáltatói jogsértés súlyát, annak következményét; azt, hogy az alperes intézkedése több, különböző okból jogellenes; a felperes kora miatt elnehezült munkaerő-piaci helyzetét; az alperesnek a megszüntetéskor tanúsított, a jóhiszemű és a tisztességes eljárás követelményébe ütköző magatartását.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.039/2015/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az első fokon megítélt perköltséget egyúttal másodfokú perköltségnek is tekintette. Megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes az alperes intézkedésének jogellenességét több okból - uniós jogba, a régi Mt. 3. § (1) bekezdésébe, 4. és 5. §-ába, 6. § (3) bekezdésébe való ütközés miatt - is kérte megállapítani.

A jogellenesség körében kiemelten értékelte, hogy a felmentés alapjául szolgáló Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontját az Alkotmánybíróság a felmentés közlését követően a 2011. február 15-én kelt 8/2011. (II.18.) AB határozatával 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette. Az alkotmánybírósági határozat indokolása szerint az indokolás mellőzésére adott lehetőség aránytalanul korlátozta a köztisztviselőt az Alkotmány 57. § (1) bekezdés alapján megillető bírói jogvédelemhez való jogát, mely jogvédelmi garanciát az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (1) bekezdése is megköveteli.