BH 2006.3.92 A munkaviszonyra jellemző legfontosabb jogok és kötelezettségek bizonyítottsága esetén a munkaszerződés egyes elemeinek a megbízási szerződéssel való azonossága nem teszi lehetővé a munkaviszony helyett megbízásra irányuló jogviszony megállapítását [Mt. 102. §, 103. §].

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását", és felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a megbízási szerződés tartalmát tévesen határozták meg, nem vették figyelembe a szerződéses szabadság elvét és a szerződés értelmezésének Ptk.-ban szereplő szabályait, továbbá a Ptk.-nak a megbízási szerződésről szóló rendelkezéseit.

Az alperes előadta, hogy a felperes, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezett, közös megegyezéssel létesített megbízási szerződést az alperessel, amelyre vonatkozóan az alperes részletesen elemezte a szerződés tartalmát, és utalt Z. A. tanúvallomásának arra a részére, miszerint a felperes hosszabb távollét idejére nem kapott díjazást. Az alperes megítélése szerint megbízási szerződés esetén fennáll az utasítási jog, és a személyes kötelezettség teljesítés, ezért e szempontok alapján a jogviszonyt nem lehet munkaviszonynak minősíteni, továbbá nincs jelentősége a munkavégzés helyszínének. Az alperes érvelése szerint a felek nem kötöttek színlelt szerződést, továbbá a szerződéses szabadság elvéről szóló eseti határozatok is az alperes jogi álláspontját támasztják alá.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.