A Nyíregyházi Törvényszék Gf.40040/2017/5. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 130. §, 136. §, 136/A. §, 163. §, 164. §, 206. §, 213. §, 220. §, 221. §, 239. §, 252. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §, 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 41. §, 65. §, 84. §, 85. §, 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 57/A. §, 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. §, 6:579. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Gyüréné dr. Szombati Zsuzsanna, Szűcsné dr. Vida Ágnes, Tóthné dr. Juhász Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Fehérgyarmati Járásbíróság G.20031/2016/12., *Nyíregyházi Törvényszék Gf.40040/2017/5.*, Kúria Pfv.20950/2018/10., 3406/2021. (X. 15.) AB végzés

***********

Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Gf.40040/2017/5/I. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Hőrich és Varga Ügyvédi Iroda (1141 Budapest, Vezér út 106.-108., ügyintéző ügyvéd dr. Hőrich Ferenc és dr. Varga Szilvia) által képviselt Sz. Ö. (.... szám alatti székhelyű) felperesnek dr. Görbéné dr. Székely Edit Hajnalka 4900 Fehérgyarmat, Ady Endre út 5. fszt. 1. szám alatti székhelyű ügyvéd által képviselt C. Ö. .... szám alatti székhelyű alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indított perében a Fehérgyarmati Járásbíróság 2017. szeptember 15. napján kelt 2.G.20031/2016/12. számú ítélete ellen a felperes által 2017. október 2. napján 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint helytállni tartozik a felperes felé a Magyar Államkincstár által 2014. évre vonatkozóan folyósított működési támogatás felperest megillető hányada megfizetéséért.

A másodfokú bíróság megállapítja, hogy a peres feleknek a másodfokú eljárással 19 050- 19 050, azaz tizenkilencezer-ötven-tizenkilencezer-ötven forint perköltségük merült fel.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 876 300 Ft perköltséget, melyből 186 300 Ft áfa. Rendelkezett arról, hogy a felperes maga viseli az általa előlegezett költségeket. Az állam által előlegezett illetéket az állam viseli.

Az ítéleti tényállás szerint 2012. évben a 2011. évi CLXXXIX. tv. (Mötv.) alapján a peres felek, valamint további önkormányzatok közös önkormányzati hivatal létrehozására voltak kötelezettek, mely kötelezettségnek nem tettek eleget.

A Kormányhivatal kormánymegbízottja határozatával az önkormányzatokat közös önkormányzati hivatalhoz tartozó településekként jelölte ki 2013. április 1. napjával.

Az így kijelölt önkormányzatok nem tettek eleget az Mötv. 85. § (1) és (3) bekezdésében szabályozott kötelezettségüknek, ezért a kormányhivatal a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt ..... szám alatt pert indított. Az eljárásban a bíróság jogerős ítéletével 2013. április 1. napjára visszamenő hatállyal pótolta a közös önkormányzati hivatal létrehozására vonatkozó megállapodást, rögzítve annak tartalmát.

2014. évre vonatkozóan az érintett önkormányzatok területén két körjegyzőség működött, amelyek működtetéséhez szükséges állami támogatást a Magyar Államkincstár az alperesnek folyósította.

Az alperes a támogatásból a felperesre jutó arányos rész felperes részére történő átadását megtagadta arra hivatkozással, hogy a felperes által csatolt számlák nem bizonyítják az azok mögötti tényleges teljesítést.

2015. szeptemberében az alperes a Magyar Államkincstár részére 12 434 000 Ft-ot visszautalt.

Az elsőfokú bíróság a felperes által elsődlegesen jogalap nélküli gazdagodás, másodlagosan kártérítés megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmet az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. tv.-t, a az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 368/2011. (XII.31.) Kormány rendeletet, valamint az 1959. évi IV. tv. 361. §-át és a 2013. évi V. tv. 6:518. §-át is felhívva elutasította.

Akként foglalt állást, hogy a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett elsődleges kereseti kérelem nyilvánvalóan alaptalan, mivel a vitás pénzeszköz nem maradt az alperes birtokában, így azzal értelemszerűen jogalap nélkül sem gazdagodhatott.

Utalt arra, hogy a perrel érintett időszakban nem volt jogerős kijelölő határozat és a felek között nem jött létre megállapodás a pénzeszköz átadására, ennek hiányában a felperes által csatolt számlák nem szolgáltak kellő alapul az alperes teljesítéséhez.

Az alperes kellő magyarázatát adta annak, hogy miért nem volt jogszabályi lehetősége arra, hogy a vitatott pénzeszközt a felperesnek átutalja.

Az alperes magatartása nem volt jogellenes, ezért a keresetet mindkét jogcímen elutasította.

Az elsőfokú bíróság a felperes eljárásjogi kifogásaival összefüggésben utalt arra, hogy az eljárás során kibocsátott bírósági meghagyással szembeni ellentmondás mellett a jogi képviselő szabályszerű meghatalmazását igazoló okirati bizonyítékokat is előterjesztette.

A felperes eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogását 2.G.20.031/2016/10/I. sorszámú végzésével elbírálta, az eljárás elhúzódása miatti kifogását a 11. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített tájékoztatás szerint vette figyelembe.

A felperest kötelezte pervesztességére tekintettel a pertárgyértékhez igazodó áfa-val növelt összegű perköltség megfizetésére a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (továbbiakban: Pp.) 78. § (1) bekezdése alapján.

Az ítéletben utalt arra is, hogy a felperes igényét az államkincstárral szembeni eljárás során érvényesítheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a Pp. 252. § (2) bekezdése alkalmazásával arra hivatkozással, hogy a bírósági meghagyás kibocsátását követően alperes által előterjesztett ellentmondás nem volt alkalmas joghatás kiváltására. Erre tekintettel a Pp. 136/A. § (4) bekezdése értelmében a bírósági meghagyás hatályában való fenntartásának lett volna helye.

Ezen eljárási szabálysértés miatt felperes által előterjesztett eljárás szabálytalansága miatti kifogás elbírálása során az elsőfokú bíróság annak figyelmen kívül hagyását nem indokolta, erre vonatkozó érveket az ítélet sem tartalmazott.

Álláspontja szerint

- az ellentmondáshoz csatolt meghatalmazás változatlanul nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, mivel meghatalmazást a perben félként szereplő személy, vagyis az önkormányzat adhatott volna a jogi képviselő részére a képviselő-testület helyett;