BH 2003.10.409 A valódi vételár feltüntetésének hiánya az adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné. A szerződés létrejöttéhez azonban szükséges a feleknek a vételár tárgyában való megállapodása. Ennek hiányában a szerződés nem érvénytelen, hanem létre sem jöttnek minősül. [Ptk. 205. § (2) bek.].

A peres felek és élettársaik baráti kapcsolatban álltak egymással. A felperes pékséget üzemeltetett, és gépek vásárlásához pénzre volt szüksége, ezért állítása szerint 1995. május 16. napján 600 000 forintot kapott kölcsön az alperestől két hónapi időtartamra, havi 10%-os kamat kikötése mellett. Az alperes és élettársa fedezet nyújtásához ragaszkodott, ezért a felek 1995. május 16-án megállapodást kötöttek, mely nem vitásan formailag nem felel meg az adásvételi szerződés követelményeinek. Az okirat rögzítette, hogy a felperes 720 000 forintot átvett, és ezen összeg ellenében visszavásárlási jog illeti meg 1995. július 30-áig. A felperes a felvett kölcsön összegét nem tudta visszafizetni, ezért a felek 1995. július 16-án adásvételi szerződést kötöttek, melyben a felperes eladta az alperesnek az sz-i 2340-2347. hrsz. alatti ingatlanait. A felek a vételárat 5 000 000 forintban jelölték meg, melyet azonban a felperes állítása szerint a szerződés átolvasásakor saját kezűleg kihúzott.

Ezt követően a felek 1995. november 17. napján adásvételi szerződést kötöttek az sz-i 2340, 2343-2347. hrsz. alatti ingatlanokra. A vételárat 860 000 forintban határozták meg. A felperes külön okiratban ismerte el ezen összeg átvételét. Megállapodtak abban is, hogy a felperest 1996. január 17-éig visszavásárlási jog illeti meg és ekkor történik meg az ingatlan birtokbaadása is. A szerződés szerint a tulajdonjog a vevő javára 1996. március 17-e után kerülhet bejegyzésre.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az 1995. július 16. napján és az 1995. november 17. napján megkötött adásvételi szerződés mint színlelt szerződés érvénytelen. Másodlagosan hivatkozott arra is, hogy a szerződés az abban kikötött szolgáltatások közötti feltűnően nagy értékkülönbség miatt is érvénytelen. Az eredeti állapot helyreállítása során vállalta az általa átvett 860 000 forint visszafizetését.

Az alperes állítása szerint közöttük nem kölcsönszerződés, hanem adásvételi szerződés jött létre, szándéka a perbeli ingatlanok megvásárlására irányult. Víszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy 720 000 forint, 860 000 forint, majd további 2 000 000 forint, összesen 3 580 000 forint vételár a felperes részére kifizetésre került. Kérte annak megállapítását is, hogy a perbeli ingatlan értéke 4 000 000 forint, melyből a fenti összeget már kifizette.

Az ingatlanokat az alperes nem vette birtokba, azonban intézkedéseket tett annak megosztása és önálló építési telkek kialakítása érdekében.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és az alperes viszontkeresetének helyt adva megállapította, hogy a felek között az 1995. november 17-én kelt adásvételi szerződés érvényes. Megállapította továbbá, hogy az alperes 3 580 000 forintot a felperesnek már kifizetett, az ingatlan forgalmi értéke az adásvétel időpontjában összesen 4 000 000 forint.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az 1995. november 17-ei adásvételi szerződés érvénytelen. Az alperes viszontkeresetét elutasította, és elrendelte az alperes tulajdonjogának törlését, és a felperes tulajdonjogának visszajegyzését a 2340, 2343-2347. hrsz. alatti ingatlanokra. A felperest az alperes javára 860 000 forint és ezen összeg 1995. november 17. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére kötelezte.

Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy az 1995. július 16-ai szerződés a vételár feltüntetésének hiányában - miután azt a felek kihúzták - az alperes által sem vitatottan érvénytelen. Az 1995. november 17-ei szerződésben a felek 860 000 forint vételárat jelöltek meg, mely mindkét fél részéről színlelt összeg volt. Miután a színlelt szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni, a szerződés érvényessége annak megállapításától függött, hogy a felek milyen összegű vételárban állapodtak meg. Az alperes erről egymásnak ellentmondó előadásokat tett, ebből következően nem tudta bizonyítani a szerződés tartalmát. Ennek hiányában pedig a szerződés érvénytelen, mert a felek a szerződés egyik lényeges tartalmi elemében, a vételárban nem állapodtak meg. Ezért a bíróság a felperes keresetének helyt adva elrendelte az eredeti állapot helyreállítását, melynek során a felperest az alperes javára 860 000 forint megfizetésére kötelezte. Az alperes ugyanis nem tudta bizonyítani, hogy a felperesnek összesen 3 580 000 forintot adott volna át, ezért az alperes viszontkeresetét elutasította.