A Fővárosi Ítélőtábla Bf.222/2011/9. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette (HIVATALI befolyással üzérkedés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 256. §] Bírók: Mészáros László, Török Zsolt, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2012. év május hó 23. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az 1 rb. hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt az I.r. vádlott és társa ellen indított büntető ügyben a Nógrád Megyei Bíróság 2011. május 19. napján kihirdetett 9.B.36/2011/14. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I.r. vádlott szabadságvesztés büntetésének tartamát 2 (kettő) év 6 (hat) hónap fegyházbüntetésre enyhíti.

Az I.r. vádlottal szemben 100.000 (egyszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. és a II.r. vádlott tekintetében helybenhagyja azzal, hogy a II.r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény jogszabályi megnevezése: Btk. 256. § (1) bekezdés.

A másodfokú bíróság kötelezi az I.r. vádlottat 12.400 (tizenkettőezer-négyszáz) forint, a II.r. vádlottat 12.640 (tizenkettőezer-hatszáznegyven) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s :

A Nógrád Megyei Bíróság a 2011. május 19. napján kihirdetett 9.B.36/2011/14. számú ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali befolyással üzérkedés bűntettében, ezért - mint többszörös visszaesőt - 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy az I.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében, ezért 6 hónapi börtönbüntetésre, és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte az Orosházi Városi Bíróság 3.B.131/2006/36. számú ítéletével kiszabott 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetés végrehajtását. Az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költségről.

A tárgyaláson az ügyész 3 napi gondolkodási időt tartott fenn, majd a törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be az I. r. vádlott terhére, kizárólag vagyonelkobzás alkalmazása érdekében. Az I. és II. r. vádlottak, valamint védőik egyaránt felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.586/2011/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és az I. r. vádlottal szemben 100.000,- Ft. összegig vagyonelkobzást is alkalmazzon.

Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy a bizonyítási eljárás során nem merült fel olyan bizonyíték, amely kétséget kizáróan bizonyítaná védence bűnösségét. Az I. r. vádlott elítélésére az vezetett, hogy a vádlott haragosa bosszút kívánt állni egy régi sérelme miatt. Ehhez kihasználta tanu1 tudatlanságát, őt használta fel eszközül a bosszúhoz. Kifejtette továbbá, hogy az okirati bizonyítékok, amelyeknek az elsőfokú bíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonított a pénz átadásának, illetve megküldésének jogcímét nem tartalmazzák. Utalt továbbá a védő arra is, hogy az I. r. vádlottal szemben kiszabott büntetés még a bűnösség megállapítása mellett is eltúlzottnak tekinthető.

A II. r. vádlott védője perbeszédében szintén fenntartotta a felmentés érdekében bejelentett fellebbezését. Előadásában az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta. Álláspontja szerint tévedett a Nógrád Megyei Bíróság, amikor a II. r. vádlottnak az első, tanúként tett vallomását fogadta el. Álláspontja szerint az valótlan tartalmú vallomás volt, amelyet védence későbbiekben visszavont. kérte védence vallomásának elfogadását, mely szerint készítettek egy, a pénz átadásáról szóló papírt, de ennek ellenére pénzt nem vett át. Védence csak tanu2 kitartó zaklatásának hatására küldött 20.000,- forintot, és kizárólag azért, hogy megszűnjön tanu2 fenyegetőzése. Véleménye szerint tanú2 vallomását még a férj vallomása sem támasztotta alá következetesen. Kifejtette, hogy a pénz átadásról szóló irat nem minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, önmagában nem bizonyítja, hogy az abban leírt cselekmény megtörtént.

Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, az egész ügy x bosszújának eredménye. Elmondta, hogy jelenleg rablás miatt jogerősen kiszabott 10 éves szabadságvesztés büntetését tölti.

A II. r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy abban érzi magát hibásnak, hogy tanu2-t beengedte a lakásába, illetve hogy a zaklatásának hatására engedett az ő akaratának.

Az ügyész, a vádlottak, és a védők által bejelentett fellebbezések folytán a Fővárosi Ítélőtábla az első fokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta.

A felmentésre irányuló vádlotti és védői fellebbezések nem alaposak.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság iratai között kézzel írt ítéleti rendelkező rész található, amelynek szövege azonban nem teljesen azonos az írásba foglalt ítélet rendelkező részének szövegével. Tartalmi eltérés ugyan a két rendelkező rész között nincs, és a kézzel írott rendelkező rész hitelességéhez nem fér kétség, az eljáró tanács tagjainak aláírását tartalmazza, azonban - mivel egyazon ítéletről van szó - az önálló rendelkező rész és a teljes írásba foglalt ítélet rendelkező részének szövegében nem lehet eltérés. A Nógrád Megyei Bíróság ezzel megszegte a Be. 321. § (1) bekezdésében írt rendelkezést, mert nem teljes határozati rendelkező részt írt le, hanem olyat, amely utalásszerűen tartalmazza az ítéleti rendelkezéseket. Megállapítható azonban az is, hogy az elsőfokú bíróság ezzel csupán olyan un. relatív eljárási szabálysértést követett el, amely nem volt lényeges hatással az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására, hiszen nem érintette a bizonyítás törvényességét, illetve az eljárás során résztvevő személyek törvényes jogait. A Nógrád Megyei Bíróság az egyéb eljárási szabályokat betartotta.

A vádlottak és védőik által, felmentés érdekében bejelentett fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. és II. r. vádlottaknak a nyomozás, illetve tárgyalás során tett vallomásaival, valamint y tanú vallomásával szemben a tényállást elsősorban a tanúk, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az I. r. vádlott következetesen tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. A II. r. vádlott a nyomozás során tanúként önmagára és az I. r. vádlottra is terhelő tartalmú vallomást tett, majd az eljárás későbbi szakaszában megváltoztatta vallomását. A nyomozati iratok 191. sorszáma alatt található vallomással kapcsolatban megállapítható, hogy az tartalmazza a Be. 85.§ (3) bekezdésében előírt kioktatásokat. A nyomozóhatóság felhívta x figyelmét arra, hogy a tanú önmagát nem köteles bűncselekmény elkövetésével vádolni, illetve arra, hogy az élettársa ellen folyamatban lévő bűnügyben mentességi jog illeti meg. A kioktatást követően a jegyzőkönyv tartalmazza x azon nyilatkozatát, hogy a kioktatást megértette, valamint az aláírását. Ezen túlmenően rögzíti a jegyzőkönyv azt is, hogy vallomást kíván tenni. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor ezen tanúvallomást a bizonyítás anyagává tette. Részletesen foglalkozott az általa megismert bizonyítékokkal, azokat az ítélet 4. oldalának 3. bekezdésétől a 9. oldal 3. bekezdéséig értékelte. Meggyőző, logikus magyarázatát adta annak, hogy az I. és II. r. vádlottak tagadó vallomásával szemben miért a II. r. vádlottnak az első tanúkihallgatása során tett vallomását az azt alátámasztó tanúvallomásokat és okirati bizonyítékokat fogadta el.