BH 1995.2.103 I. A bizonyítékok szabálysértő mérlegelésére alapított felülvizsgálati kérelem [Pp. 206. § (1) bek., 270. § (1) bek.].

II. A nem teljes bizonyító erejű magánokirat szerepe a bizonyítási eljárás során [Pp. 196. § (1) bek., 199. §].

A felperes 1992. október 6. napján fizetési meghagyás kibocsátását kérte, melyet a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban keresetként is fenntartott. Kérelme arra irányult, hogy kötelezze a bíróság az alperest 200 000 Ft tőke és ennek 1988. február 1-jétől a kifizetésig járó törvényes kamata fizetésére. Előadta, hogy az alperes 1985-ben divatáruüzletet nyitott, amelynek áruval történő feltöltéséhez több alkalommal vett fel kölcsönöket. Ezek között 1987. december 3-án 200 000 Ft kölcsönt kért a felperestől, aki azonban nem rendelkezett ezzel az összeggel, ezért azt kérésére O. Gy. nevű ismerőse folyósította az alperesnek 1988. január 31-i lejárattal. A pénz átadására a felperes üzletében került sor két tanú jelenlétében, írásbeli elismervény ellenében, amelynek szövegét a felperes írta, majd az alperes aláírta. Az alperes azonban O. Gy.-nek 1991 nyaráig nem teljesített, ezért ekkor a felperes megadta a tartozást a hitelezőnek, aki ennek ellenében követelését a felperesre engedményezte. Ebből származó igényét érvényesíti a jelen perben.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Állította, hogy csupán egy alkalommal, 1985-ben kért a felperestől 200 000 Ft kölcsönt, melyet azonban visszaadott. Amikor a felperes 1989 nyarán, majd 1992-ben is kérte a pénzt, azt úgy értelmezte, hogy a korábbinak a kamatát kéri, ezért ajánlotta fel törlesztésként üzletének árukészletét, majd az utánfutóját is. A keresethez mellékelt elismervényről azt adta elő, hogy üres papírlapot írt alá a felperesnek, aki a szöveget utólag vezette rá. Bejelentette, hogy az engedményezésről sem volt tudomása.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 200 000 Ft-ot. Úgy foglalt állást, hogy a felperes sikerrel bizonyította, hogy 1987. december 3-án O. Gy. 200 000 Ft kölcsönt folyósított az alperesnek. Mivel a hitelezőnek a tartozást a felperes fizette meg, az a követelést reá engedményezte. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kölcsönt már visszafizette, ezért a szerződésből származó kötelezettségeinek köteles eleget tenni. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság határozatát azért támadta, mert álláspontja szerint az a bizonyítás anyagát tévesen mérlegelte.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes követelése fennállását teljes bizonyító erejű magánokirattal támasztotta alá. A jogerős ítélettel szemben - jogszabálysértésre hivatkozással - ugyancsak az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Rámutatott, hogy a kölcsönről készült elismervényt R.-né tanú vallomása szerint utólag írta alá, ezért az a teljes bizonyító erejű magánokirat alaki követelményeinek nem felel meg. Kifejtette azt is, hogy a felperes az engedményezést nem hozta a tudomására, így az vele szemben hatálytalan.