A Fővárosi Törvényszék K.32615/2009/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §] Bíró: Hankó Ferenc

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.32615/2009/13.*, Kúria Kfv.35260/2011/11. (BH+ 2012.7.314)

***********

Fővárosi Bíróság

28. K. 32.615/2009/13.

A M a g y a r K ö z t á r s a s á g n e v é b e n!

A Fővárosi Bíróság a dr. Horváth L. Gábor ügyvéd (cím.) által képviselt felperes. cím. - a Haszonicsné dr. Ádám Mária által képviselt képviselt Budapest Főváros Kormányhivatal cím. szám alatti székhelyű alperes ellen - közigazgatási határozat (B-1318/3/2009) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (Egyszáz-ötvenezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 900.000 (Kilencszázezer) forint tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A Budapest Főváros Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala Adó Ügyosztály Hatósági Alosztály mint elsőfokú adóhatóság a 468/2007. számú megbízólevéllel felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló helyi iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést rendelt el a 2002-től 2008. I. félévig terjedő időszak tekintetében.

Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés realizálásaként meghozott 01-8274 sz. határozatában felperes terhére a 2002. évi időszakra 22.998.300.- forint adókülönbözetet, a 2003. évre 42.352.800.- forint adókülönbözetet, a 2004. évre 23.223.800.- forint adókülönbözetet, a 2005. évre 13.526.800.- forint adókülönbözetet, a 2006. évre 5.120.200.- forint adókülönbözetet állapított meg. A megállapított adókülönbözetből 107.221.900.- forintot adóhiánynak minősített figyelemmel arra, hogy az esedékességig nem került befizetésre. Az adóhiány után szankcióként 38.560.951.- forint késedelmi pótlékot és 42.935.550.- forint adóbírságot állapított meg. A 2008. I. félév, valamint a 2002-től - 2006. évig terjedő időszakok tekintetében a feltöltési kötelezettség tekintetében megállapítást nem tett.

Az ellenőrzés megállapítása szerint a felperes a vizsgálat alá vont adónem adó alapját a helyi adókról szóló 1990. évi C. tv. (a továbbiakban: Htv.) 39.§ (1) bekezdése alapján helytelenül számította ki, mivel olyan szolgáltatások mértékével csökkentette az iparűzési adó alapját, amelyek nem minősülnek közvetített szolgáltatásnak.

Határozata indokolásában a Htv. 52.§ 22. a) valamint 40. pontjában foglalt definíciókra, - az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXXII. tv. 1.§ (7) bekezdésében rögzített felhatalmazása alapján - hivatkozással megállapította, hogy a felperes megrendelőjével (... ) kötött szerződések nem vállalkozási, hanem felhasználási szerződések. Figyelemmel a szerződések tartalmára {"... tv. műsorszám, a megrendelő által kidolgozott koncepción alapuló hetente sugárzott tv. műsorszám gyártása; "..." gyártásának tervezésére és tv. műsorszám gyártása, az "... "... kijelölt mérkőzéseinek élő televíziós közvetítésére és a 30 perces összefoglaló} illetve arra a tényre, hogy a szerződő felekre a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) általános szabályai vonatkoztak. Az első fokú hatóság álláspontját nézte szerint a megrendelői szerződés produkciós elnevezése, valamint a szerződés különböző pontjaiban (2.2; 2.10; 5.2; stb.) szereplő kikötések, a vállalkozási szerződések és a felhasználási szerződések elhatárolására vonatkozó bírói gyakorlat (pl. BH1992/524) is alátámasztja.

Ez okból az a tény, hogy a felperes által kibocsátott számlákban és a megrendelővel kötött szerződésekben a közvetített szolgáltatás feltüntetésre került irrelevánsnak tekinthető. Mely körben utalt arra is, hogy amennyiben felperes és a megrendelője között vállalkozási szerződés jött volna létre, önmagában a számlákon szereplő megjegyzés ("A számla közvetített szolgáltatást tartalmaz") a felperes által elérni kívánt joghatás kiváltására (az iparűzési adó alapjának csökkentésére) akkor sem lenne alkalmas, tekintettel arra, hogy felperes e számlákon a saját szolgáltatásait nem különítette el a vásárolt szolgáltatásoktól.

A revízió figyelemmel arra, hogy megállapítása szerint a felperes és a megrendelő között létrejövő szerződések különféle jogviszony elemeiből állnak (megbízási, vállalkozási és reklám elemekkel vegyes), felhívta felperest arra, hogy a jogdíj levonási igénnyel érintett valamennyi vegyes szerződésnél hitelt érdemlő adatokat szolgáltasson arra vonatkozóan, hogy a vállalkozási szolgáltatásért járó ellenértéken (a megrendelővel megállapított díjon) belül mennyi a törvényesen (a Htv. rendelkezése szerinti mértékben) levonható jogdíj összege. Mely körben a Szegedi Ítélőtábla Pf. 20.119/2005. számú ítéletében foglaltakra is utalt.

Az ellenőrzés a felperes, mint megrendelő és az általa megbízott vállalkozók közti szerződéseket minősítve azokat felhasználási szerződésnek, reklámpropaganda szerződésnek, illetve megbízási vállalkozási és reklám jogviszony elemekkel vegyes felhasználású szerződésnek minősítette.

Az elsőfokú adóhatóság határozata indokolásában a műsorkészítéssel, műsorszerkesztéssel és a szerzői joggal összefüggésben hivatkozott az Szjt. 80.§. -ra; a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanács állásfoglalására, mely szerint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 188.§. 13. pontjában szereplő megfogalmazás alapján a műsorkészítés, műsorszerkesztés nem minősül elektronikus hírközlési szolgáltatásnak.

Ezen túlmenően utalva a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1990. évi I. törvény rendelkezéseire és fogalomrendszerére összegezve megállapította, hogy a műsorkészítés, műsorszerkesztés szerzői vagy szomszédos jogi védelembe részesül, így a különböző elnevezéssel szereplő (koprodukciós, vállalkozási, együttműködési produkciós, alvállalkozási stb.) de kivétel nélkül műsorkészítéssel összefüggésben létrejött felperes és az alvállalkozói közt létrejövő szerződések az Szjt. hatálya alá tartoznak, mely okból azok értelemszerűen nem minősülhetnek vállalkozási szerződésnek.

A felperes fellebbezésére eljáró alperesi jogelőd B-1318/3/2009. számú határozatában a elsőfokú határozatot oly módon változtatta meg, hogy a 2002-es év tekintetében megállapított adókülönbözetet, adóhiányt az adó megállapításhoz való jog elévülésére tekintettel törölte ami természetszerűleg maga után vonta az adóhiány után kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék összegének törlését is, egyebekben az elsőfokú határozatot helyben hagyta.

Határozata indokolásában az elsőfokú hatóság által megállapítottakon túlmenően megállapította, hogy az I.Bt. felperes részére 2002. 03. 28-án kiállított (a "..." című műsorról kiállított számla) számláján, melyet felperes továbbszámlázott megrendelője részére különböző VTSZ/SZJ számok szerepeltek ugyanúgy, mint a I.Kft. által kiállított ("..." világosítás technikai szolgáltatás) számlákon. Ez okból ezek a számlák tartalmilag nem feleltethetők meg a Htv. 52.§ 40. pontjában meghatározott "változatlan formában" történő továbbértékesítés követelményének. Alperes az elsőfokú hatóság határozatában foglalt jogszabályi hivatkozásokon túlmenően utalt még a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3.§ (7) bekezdés 1. pontjában, az Sztv. 78.§ (3) bekezdésében foglaltakra is.