A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21971/2010/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 2. §] Bírók: Magosi Szilvia, Mohácsy Zsuzsanna, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.971/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztálya által képviselt Fővárosi Bíróság (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fejér Megyei Bíróság által 2010. szeptember 20. napján 5.P.21.264/2010/5. szám alatt meghozott ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásból kitűnően a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 1972-ben folyamatban volt kisajátítási perben a felperes az ismeretlen helyen lévő ingatlan tulajdonos gyámhatóság által kirendelt eseti gondnokaként járt el. Ezt követően ügyvédi letétként, 5 %-os kamatozású OTP betétkönyvben őrizte a kisajátítási perben megítélt kártalanítási összeget. 2007. október 10-én e tőke jogi sorsának rendezése érdekében letéti kérelmet terjesztett elő a Budai Központi Kerületi Bíróságon, mert meg kívánta szüntetni ügyvédi működését. A kamatokkal együtt 66.700 forintról 2.208.666 forintra növekedett összeget a kérelem benyújtása előtt a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalába befizette. A Budai Központi Kerületi Bíróság 2007. november 24-én - a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet (továbbiakban: R.) 14. § (2) bekezdésére alapítva illetékességének hiányát megállapította, és az ügyet a Budai Központi Kerületi Bírósághoz áttette. E bíróság hiánypótlást rendelt el, a hozzá 2007. december 27-én érkező ügyben 2008. január 4-én, melynek a felperes részben 2008. február 12-én, illetve 2008. április 17-én eleget tett. A Pesti Központi Kerületi Bíróság azonban 2008. május 8-án kelt végzésével - amely június 28-án emelkedett jogerőre - illetékességének hiányáról döntött arra utalva, hogy a letéti összeg annak kamattartalmára figyelemmel már elvesztette kártalanítási jellegét, így az R. 12. § (3) bekezdése az irányadó az illetékesség megállapításakor. A Fővárosi Bíróság 2008. szeptember 3-án kelt végzésében a Pesti Központi Kerületi Bíróságot jelölte ki eljáró bíróságként. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2008. november 3-án ismételten hiánypótlást rendelt el, melyet 2008. december 3-án újabb hiánypótlásról szóló felhívás követett.

A felperest 2008. szeptember 30-i hatállyal a Budapesti Ügyvédi Kamara törölte az ügyvédi névjegyékből és M. L. ügyvédet jelölte ki ügygondnokul. A felhívásokra az ügygondnok válaszolt, és egyebek mellett bejelentette, teljesítési letét elfogadását kéri öt éves időtartam mellett.

A bíróság 2008. december 16-án kelt végzésével a bevételezett összeget teljesítési letétként elfogadta. Az erről szóló végzést a jogosult nem vette át, a küldemény "ismeretlen helyen tartózkodik" jelzéssel érkezett vissza. Így a bíróság az újabb ügygondnoki felhívásra adott válasz után 2009. április 24-én - a kiutalás lehetőségének akadálya miatt - a teljesítési letét további intézkedésig fennálló kezeléséről rendelkezett.

A gyámhivatal 2010. március 3-án kelt és március 29-én jogerős végzéssel a felperest az eseti gondnoki kötelezettség alól felmentette, díját 160.000 forintban állapította meg.

A felperes 2010. április 2-án a Pp. 2. §-ára utalva 150.000 forint kára és a perrel felmerült költségeinek megfizetése iránt keresetet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok az illetékességről szóló téves határozatokkal, az indokolatlan többszöri hiánypótlási felhívással, aránytalanul megnövelték az eljárás tartamát, felesleges beadványok benyújtására kötelezték, és így eseti gondnoki díjához is késve jutott hozzá.

Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a perbeli jogcímen csak befejezett peres eljárásban elszenvedett sérelem orvoslására van lehetőség.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az R. 12. § (1) bekezdéséből következően a nemperes letéti eljárás elhúzódása miatt is igényelhető kártérítés a Pp. 2. §-a alapján. A felperes 2007. október 10-én nyújtotta be letéti kérelmét és ügyvédi tevékenysége 2008. szeptember 30-án szűnt meg. Ebből következően csak ez az időszak vizsgálható a késedelem körében. A felperes az első fokon eljárt bíróságok áttételt elrendelő végzéseivel szemben nem nyújtott be fellebbezést. A Fővárosi Bíróság végzéséből kitűnően a letéti kérelmet helyesen a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt kellett volna előterjesztenie, ezért nem vehető figyelembe a Budai Központi Kerületi Bíróság eljárásának időtartama. A Pesti Központi Kerületi Bíróság áttétel tárgyban hozott végzése pedig nem késleltette jelentős mértékben az eljárást.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a rendelet 22. § (1) bekezdésében szabályozott határidőn belül döntött a hiánypótlás elrendeléséről. A felhívás azonban - noha a felperes a letét fajtájának megjelölése körében bizonytalan kérelemmel élt - nem volt indokolt. Az eljárásnak ez a része ugyanakkor nem gátolta jelentősen az ügy mielőbbi befejezését, hiszen a 2008. január 4-én kelt hiánypótló felhívásnak a felperes részben már február 12-én eleget tett. Az eljárás vizsgálható tartamában megmutatkozó mindössze egy hónapos késlekedés nem volt számottevő, és nem volt céltalannak sem tekinthető, különösen a jogosult érdekeire figyelemmel.