A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21425/2016/15. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.21.425/2016/15/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Somos Iván ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Dr. Pataki János Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pataki János ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. szeptember 20. napján meghozott 28.P.21.465/2015/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 63.600 (hatvanháromezer-hatszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes kereseti kérelmében sérelemdíj címén kérte az alperes kötelezését 800.000 forint és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy a vele szemben indult és az alperes által foganatosított végrehajtási eljárásban a végrehajtási jegyzőkönyvet az adatvédelmi törvény megsértésével mások által is hozzáférhető módon helyezte el, amikor azt boríték nélkül a társasház postaládájába helyezte. A jogsértés tényét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság megállapította.

Az alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5000 forintot és annak járulékait, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy kárátalánynak kizárólag a vagyoni kártérítés körében van helye, ezért a felperes személyiségi jogsértésre alapított kereseti kérelmét sérelemdíj iránti igényként bírálta el. Az elsőfokú bíróság T. T. M. tanúvallomása alapján megállapította, hogy az alperesi végrehajtó-helyettes lezáratlanul helyezte el a társasház postaládájában a felperesre vonatkozó végrehajtási iratot. Az alperes által becsatolt, a végrehajtó-helyettestől származó írásbeli nyilatkozatot az elsőfokú bíróság a bizonyítékok köréből kizárta, mivel az írásban tett tanúvallomás sértette volna a tárgyalás közvetlenségének elvét. A második alkalommal történt kézbesítéskor T. T. M. akaratlanul csak abban az esetben szembesülhetett azzal, hogy az ő lakásában kísérelte meg a végrehajtó a foglalást, ha az ingófoglalási jegyzőkönyv nem lezárt borítékban, hanem nyílt iratként került postaládába. Miután a Vht. és a 250/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet akként rendelkezik, hogy az adós távolléte esetén a végrehajtó a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok szerint köteles eljárni, azaz az iratokat postai úton kell megküldenie vagy az adós részére értesítést kell hátrahagynia arról, hogy az iratokat hol veheti át, ezért az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben tőle elvárható. A végrehajtási iratok tartalmazták a felperes gazdasági jellegű személyes adatait, amelyek közmegbecsülését is érinthetik, és amelyek a magántitok körébe tartoznak. Ezeket az adatokat a postaládába bedobott iratokból T. T. M., illetőleg R. J. megismerhette, ezáltal a felperes magántitokhoz, illetve személyes adatok védelméhez való joga sérült. Az adós egyes személyiségi jogait a végrehajtás valóban korlátozhatja, de ez kizárólag a végrehajtási eljárás lefolytatásához szükséges módon és arányos mértékben történhet, a végrehajtás foganatosításához azonban nem lett volna szükség a felperes magántitka, személyes adatai illetéktelen személyek számára történő hozzáférhetővé tételére, mivel az iratok szabályszerűen, a személyiségi jogok megsértése nélkül is kézbesíthetőek lettek volna. A felperes ugyanakkor az őt ért jelentős érdeksérelem tényét csak állította, ennek mibenlétét nem fejtette ki, ebben a körben bizonyítási indítvánnyal nem élt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ilyen súlyú jogsértésnek az átlagemberre gyakorolt hatása általában elhanyagolható. A felperes jogsértéssel kapcsolatosan többlettényállási elemet nem adott elő. A felperes saját lelki alkatából, érzékenységétől eredő hátránya a sérelemdíj összegének megállapítása körében nem vehető figyelembe. Az elsőfokú bíróság ezért a jogsértés csekély súlyára tekintettel 5000 forintban határozta meg az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét azzal, hogy álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amely lehetővé tenné személyiségi jog megsértésére alapított igény elutasítását csak azért, mert a jogsérelem súlya nem ér el bizonyos mértéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a marasztalási összeg 800.000 forintra történő felemelését, illetve az alperes perköltség megfizetésére kötelezését. Az elsőfokú bíróság az alperesi jogsértést megállapította, ugyanakkor annak jelentőségét bagatellizálta és ezáltal az adatvédelmi szabályokat leértékelte, azokat komolytalannak tekintette. A jogsértés szankcionálása helyett valójában a jogsértő további jogellenes magatartás elkövetésére bátorította. A perben nem lehet értékelendő körülmények tekinteni azt az alperesi előadást, hogy a végrehajtási eljárás a felperes rosszhiszemű magatartása miatt indult volna, mivel a felperes a végrehajtást kérő részben jogtalan követeléseit vitatja. Ebből következően a felperes magatartásának az alperesi jogsértés szempontjából nincs relevanciája. Az alperesi jogsértéssel szemben olyan szankció megállapítása lenne indokolt, amely alkalmas arra, hogy az alperest visszatartsa a jövőbeni esetleges jogsértések elkövetésétől. Az elsőfokú bíróság által megállapított sérelemdíj azonban teljesen alkalmatlan arra, hogy azt szankciónak lehessen tekinteni. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a sérelemdíj kapcsán a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges. Az elsőfokú bíróság szerint a felperesnek többlettényállási elemet kellett volna előadni, amely kifejezetten ellentétes a törvényben foglaltakkal és a bírói gyakorlattal. Az elsőfokú bíróság tehát többszörös jogszabálysértést követett el, amikor a jogsértés szankcionálását elmulasztotta, és a sérelemdíj megállapítására vonatkozó rendelkezéseket sem tartotta be. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség viselésére a felperest kötelezte.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint ha a felperest egyáltalán érte sérelem, az csak abból áll, hogy két személy tudomást szerzett a felperessel szembeni végrehajtásról, amely bagatell jellegű sérelemnek tekinthető.