BH 1992.5.296 Rágalmazás esetén a becsület csorbítására való alkalmasság megítélése szempontjából nem a sértett szubjektív értékítéletének, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállításnak az objektív értelmezés és a társadalomban kialakult általános felfogás értelmében van-e ilyen tartalma; a véleménynyilvánítás, a kritikai megállapítás - amely nélkülözi a gyalázkodó jelleget - nem nyújt alapot a rágalmazás megállapítására [Btk. 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

A magánvádló a terhelt ellen feljelentést tett rágalmazás vétsége miatt a városi bíróságon.

A városi bíróság jogerős végzésében megállapította, hogy a terhelt elkövette a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét, és ezért 1 évre próbára bocsátotta. Tényállásként azt állapította meg, hogy a terhelt a magánvádlóról a tényeknek nem megfelelő információt adott a város vezetéséről és a város környezetvédelmi beruházásairól. A cikk összessége a magánvádlót - mint a városi tanács elnökét - a város lakossága előtt hamis színben tüntette fel, és a tényállítások alkalmasak voltak a becsület csorbítására is.

A városi bíróság végzése ellen a bűncselekmény elkövetését megállapító, a próbára bocsátást kimondó és a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.

A rágalmazó tényállításának olyan sajátossággal kell rendelkeznie, hogy annak a becsület csorbítására alkalmasnak kell lennie. Azt, hogy valamely tény állítása a becsület csorbítására alkalmas-e, nem a sértett egyéni megítélése, érzelmi beállítottságából folyó szubjektív értékítélete vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem az a döntő, hogy a tényállás az objektív értelmezés szerint, a társadalomban kialakult általános megítélés figyelembevételével alkalmas-e a becsület csorbítására.