A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20754/2022/5. számú határozata birtokháborítás megszüntetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 82. §, 84. § (1) bek., 100. §, 188. § (1) bek., 192. § (2) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) VI. cikk (1) bek., (2) bek., XX. cikk (1) bek., (2) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

I. A rPtk. 100. §-ának alkalmazása során az érdekek egybevetésének és mérlegelésének a célja annak meghatározása, hogy a zavaró hatás milyen erősség vagy gyakoriság mellett nem tekinthető szükségtelennek, annak elviselése, tűrése milyen erősség eléréséig, illetve milyen gyakorisággal várható el más személyektől úgy, hogy közben a jogaik és jogos érdekeik ne csorbuljanak. Az érdekek egybevetésének és mérlegelésének azonban nincsen helye abban az esetben, ha egyértelműen megállapítható a zavaró hatás szükségtelensége, és nincs lehetőség a zavarás szükségtelen jellegének a kiküszöbölésére.

II. Az egészségügyi határértéket meghaladó erősségű, és emiatt a lakáshasználatot szükségtelenül zavaró zaj nem csupán birtokháborításnak minősül, hanem sérti a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogot is. Erre figyelemmel a birtokháborítás jogkövetkezményin kívül a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezményei is alkalmazhatók.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20615/2021/24., Budapest Környéki Törvényszék P.20615/2021/29., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20754/2022/5.*, Kúria Pfv.20677/2023/6. (BH 2024.2.35)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.754/2022/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a Nemesszeghy Ügyvédi Iroda ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Nemesszeghy Aurél ügyvéd) által képviselt I.r. felperes (I.r. felperes címe) I. rendű és II.r. felperes (II.r. felepres címe) II. rendű felperesnek a dr. Papp Katalin Gabriella ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen birtokháborítás megszüntetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2022. július 14. napján meghozott 20.P.20.615/2021/24. számú ítélete ellen az alperes által 27. sorszám alatt, a 29. számú kiegészítő ítélet ellen a felperesek által 30. szám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes lebontásra kötelezése körében a terület parkosításának lehetőségére való utalást mellőzi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek személyenként 19.050 (tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A város1 belterület helyrajzi szám1. és helyrajzi szám2 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanok tulajdonosa az alperes. Az alperes mindkét ingatlanon játszóteret, valamint fémszerkezetű kerítéssel körbekerített labdázót létesített. Az I. rendű felperes a helyrajzi szám1. hrsz. alatti ingatlannal szomszédos ingatlanon, a II. rendű felperes a helyrajzi szám2 hrsz. alatti ingatlannal szomszédos társasház egyik harmadik emeleti lakásában lakik. Az Alapvető Jogok Országos Biztosának az ügyre vonatkozó jelentésében tett javaslatára az alperes mindkét labdázónál a nyitás és a zárás időpontját feltüntető táblát helyezett ki, amelyeken a nyitvatartási időt május 1-jétől augusztus 31-ig 9 órától 20 óráig, szeptember 1-jétől április 30-ig 9 órától 18 óráig jelölte meg, továbbá megbízott egy személyt a helyrajzi szám2 hrsz. alatti ingatlanon lévő labdázó nyitásával és zárásával.

[2] Az I. rendű felperes 2017. december 22-én, a II. rendű felperes 2017. december 8-án indított pert. Keresetükben - az I. rendű felperes az alperes tulajdonában álló, város1 belterület helyrajzi szám1. hrsz. alatt nyilvántartott, a II. rendű felperes a város1 belterület helyrajzi szám2 hrsz. alatt nyilvántartott "kivett lakótelep" megjelölésű ingatlanon létesített labdázó tekintetében - kérték annak megállapítását, hogy a labdázó területén folyó tevékenységből adódó folyamatos zajártalom szomszédként őket objektíve zavarja. Kérték, hogy a bíróság az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 188. § (1) bekezdése alapján állapítsa meg a birtoksértés tényét, a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendeletben (a továbbiakban: a rendelet) foglaltak figyelembevételével kötelezze az alperest, hogy a 06 órától 22 óráig tartó időszakban 50 dB, a 22 órától 06 óráig tartó időszakban pedig 40 dB értékű zajszint alá csökkentse a kibocsátott zaj mértékét, és tiltsa el a további birtoksértéstől, ennek keretében kötelezze az alperest a zaj forrását képező vasrács elbontására. Az rPtk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérték annak megállapítását is, hogy az alperes a birtokháborító magatartásával megsértette a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez fűződő személyiségi jogaikat, továbbá, hogy az rPtk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, és tiltsa el a további jogsértéstől.

[3] A felperesek a keresetüket arra alapították, hogy a labdázókban folyó játékkal járó egészségügyi határértéket meghaladó hanghatások a megjelölt személyhez fűződő jogaikat sértik, és őket szükségtelenül zavarják.

[4] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a zavarás szükségtelenségét. Arra hivatkozott, hogy törvényben előírt feladata a sportolás és a rendszeres testedzés támogatása, és a labdázók létesítésével e feladatának tett eleget. A labdázók nem családi házas, hanem sűrűn lakott lakótelepi övezetben helyezkednek el, ilyen környezetben pedig a sportoláshoz fűződő közösségi érdek erősebb, mint a felperesek méltányolható magánérdeke. A kiadott ombudsmani jelentés is tartalmazza, hogy bizonyos mértékű zavarást mindenkinek el kell viselnie. Az ombudsman ajánlásának megfelelően szabályozta a labdázók nyitva tartását, biztosította az egyik labdázó zárhatóságát, és gondoskodott a kerítés megmagasításáról is. Állította, hogy a labdázók nincsenek folyamatosan használatban, a sportpályák használóinak a magatartásáért pedig nem tartozik felelősséggel. Vitatta, hogy a labdázók használatával járó zaj olyan mértékű lenne, amely károsíthatja a felperesek egészségét.

[5] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában a perben beszerzett akusztikai szakvélemény alapján mindkét ingatlan esetében megállapíthatónak találta a rendeletben meghatározott határérték túllépését, és az azzal okozott birtokháborítás megvalósulását. Ugyanakkor sem a szakvélemény, sem a kihallgatott tanúk vallomása alapján nem találta bizonyítottnak a birtokháborítás folyamatosságát, emiatt alaptalannak találta a felperesek birtokháborítás, valamint személyhez fűződő jogaik megsértésének megállapítása, illetve a jogsértés jogkövetkezményeinek levonása iránti kereseti kérelmeit.