BH 2005.5.190 Rendes felmondási okként megjelölt - létszámcsökkentéssel összefüggő - átszervezést alátámasztja, ha az érintett munkakörökhöz tartozó azonos feladatokat ténylegesen ellátó személyek közül az egyikük feladatai megszűnnek [Mt. 89. § (2) bekezdés, MK 95. számú állásfoglalás I. pont].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert a döntés eltér az elvi határozatnak minősülő MK 95. számú állásfoglalástól. Az alperes által megjelölt rendes felmondási ok vállalati létszámcsökkentés volt, azonban az ok jogszerűségét csak a rendes felmondással érintett munkavállaló munkakörével összefüggésben lehet vizsgálni, illetve megállapítani. A felperes érvelése szerint az alperes azt nem tudta igazolni, hogy a vállalati létszámleépítés az ő munkakörének megszűnésére kihatott. Az alperes csupán előadta, hogy korábban két gazdasági vezető munkakör volt, melyek közül az egyiket, a felperesét szüntette meg, azonban azt nem tudta a perben sikerrel bizonyítani, hogy a két munkakör ténylegesen egyidejűleg létezett, és az egyiket szüntette meg. A felperes arra is hivatkozott, hogy a perben elmaradt annak vizsgálata, hogy miként alakult a megszüntetett munkakörökhöz kapcsoló munkaköri feladatok ellátása.

A fentieken túlmenően jogszabálysértőnek találta a jogerős ítéletet amiatt is, hogy csak a rendes felmondás jogellenességéről tartalmaz rendelkezést, azonban nem döntött valamennyi vitatott követelésről.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A felperes, aki 1987-től állt alkalmazásban az alperesnél, és a munkaköre 1999-ben főkönyvelő volt, 1999. február 1-jétől táppénzes állományban volt, majd terhességi gyermekágyi segélyt, illetve a gyermek gondozása céljából fizetésnélküli szabadságot vett igénybe. Az alperes arról értesítette a felperest, hogy 1999. július 1-jétől a főkönyvelő munkakör gazdasági vezető munkakörré változott. Az alperes S. S.-nét, aki gazdasági elemző munkakört töltött be, a felperes távolléte idejére főkönyvelő munkakörrel bízta meg, így ő a felperes helyettese volt a saját munkakörének ellátása mellett, 2000. január 1-jétől pedig munkaszerződés-módosítás alapján gazdasági vezető munkakörbe került. Az alperesnél az 1999. évben végrehajtott beruházás az alkalmazotti létszám növekedésével járt, azonban a 2000. évi eredmény elmaradt. Ezért az alperesnél a tervezett két gazdasági vezetői munkakör ténylegesen nem jött létre.

A felperes 2002 márciusában jelezte az alperesnek, hogy munkára kíván jelentkezni, ekkor részére az alperes szabadságot adott ki, majd 2002. május 16-án a munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Ezt azzal indokolta, hogy az alperesnél létszámleépítés történt. A munkaügyi bíróság azt is megállapította, hogy az alperes egy korábbi APEH vizsgálat miatt a felperest 2002. július 31-én 990 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.

A felperes a keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményeinek alkalmazását, elmaradt bérének rendezését kérte, másodlagosan az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására hivatkozott, mert az alperes kártérítési eljárást tett függővé attól, hogy beleegyezik-e a munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetésébe, és ennek hiányában döntött a rendes felmondásról.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendes felmondásának jogellenességét, a felperes munkaviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésével való megszűnését. Az alperest elmaradt munkabér, és végkielégítés megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes jogellenesen tartotta vissza a felperesnek járó felmentési időre eső munkabért és végkielégítést [Mt. 161. § (1) és (3) bekezdés]. Az alperesnek 2002. július 31-én, amikor a kártérítési határozatot a felperessel közölte, nem állt rendelkezésére levonás alapjául szolgáló jogerős határozat, a felperes a kártérítési határozat ellen keresetet indított, és a bírósági eljárás még folyamatban van.

A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás eredményét mérlegelve arra következtetett, hogy a felmondás időpontjában egy gazdasági vezetői munkakör volt, ezt a felperes 1999 áprilisától töltötte be, S. S.-né az ő helyettesítését látta el. S. S.-né kinevezésekor a felperes tehát már gazdasági vezető volt. Az alperes nem bizonyította, hogy ténylegesen végrehajtott olyan szervezeti változtatást, amely két gazdasági vezető foglalkoztatását eredményezte, és a felperest helyettesítő személy ténylegesen a felperes munkaköri feladatait látta el. Mindezekből az következik, hogy az alperes valótlanul hivatkozott arra, hogy a két gazdasági vezetői munkakörből egyet megszüntetett, és emiatt szüntette meg a felperes munkaviszonyát. E jogalapról szóló döntése miatt a munkaügyi bíróság az alperessel szemben az Mt. 100. § (4)-(6) bekezdései alapján rendelkezett.