BH 2024.8.189 A kártérítés módjának, időtartamának, mértékének módosításáról a felek peren kívül is megállapodhatnak, azt közösen is módosíthatják, de arra is lehetőségük van, hogy a bíróságtól kérjék annak módosítását. Nincs lehetőség azonban arra, hogy a kártérítést a munkáltató egyoldalúan csökkentse vagy megszüntesse. Erről vagy újabb megállapodást köthet, vagy a módosítás érdekében a bírósághoz kell fordulnia. A munkavállaló által megindított munkaügyi perben a munkáltató által előterjesztett ellenkérelem ilyen igény előterjesztésére nem alkalmas [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 174. § (1) bek.].

Pertörténet:

Tatabányai Törvényszék M.70096/2022/16., Győri Ítélőtábla Mf.30039/2023/6., Kúria Mfv.10003/2024/7. (*BH 2024.8.189*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes 1985-től állt munkaviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. Munkaviszonya 2010. április 7-én szűnt meg, ezt követően rokkantsági nyugdíjban részesült és részére az alperes baleseti egészségkárosodása miatt - 52%-os kármegosztás figyelembevételével - kártérítési járadékot folyósított, amelynek összege 2019-ben havi 257 173 forint volt.

[2] A II. rendű felperes 1994. július 11-től állt munkaviszonyban az alperessel. 2014. január 15-én üzemi balesetet szenvedett, melynek következtében 23%-os egészségkárosodása alakult ki. A munkaviszonya 2015. június 20-án szűnt meg, a felperes az őt ért balesetből eredő kárigény érvényesítése iránt munkaügyi pert indított. A jogerős ítélet meghozatalát követően részére az alperes - kármegosztás nélkül, 100%-os mértékben - kártérítési járadékot fizetett, amelynek összege 2019-ben havi 540 185 forint volt.

[3] A járadékok felülvizsgálata során az alperes a 2020. március 31-én kelt levelében tájékoztatta a felpereseket, hogy az alperesnél 2019-ben átlagosan 8%-os, míg 2020-ban -33%-os munkabérváltozás történt. Erre tekintettel az I. rendű felperes járadékát havi 153 061 forintban, míg a II. rendű felperes járadékát havi 316 603 forintban állapította meg és részükre 2020. március 1-jétől ezeket az összegeket fizette meg.

[4] Az alperes a szakszervezettel 2017-ben megkötött megállapodásban 2019-re az átlagos éves bérfejlesztés mértékét 8%-ban határozta meg. Utóbb ebben az évben 16,86%-os tényleges bérnövekedés valósult meg. A tervezettet meghaladó mértékű bérnövekedés indoka többek között az volt, hogy az alperes a munkaszerződés-módosítást elfogadó munkavállalók részére megállapodás alapján 2019 decemberében "egyéb bérként" juttatást fizetett.

[5] 2019-ben az alperesnél az egy főre eső átlagkereset 1 130 210 forint, míg 2020-ban 881 363 forint volt, így az alperesnél a bércsökkenés 2020. évben 22,02%-os mértékű volt a 2019. évi átlagkeresethez képest.

[6] Az alperes bányászati tevékenysége, továbbá a szervezeti egység, ahol a felperesek korábban dolgoztak 2017-ben megszűnt, ettől kezdődően a felperesek korábbi munkakörével azonos munkakörben az alperesnél nem dolgozott munkavállaló.

A felperesek keresete, az alperes ellenkérelme

[7] A felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2020. április 1-jétől az I. rendű felperes esetében havi 257 173 forint, míg a II. rendű felperes tekintetében havi 540 185 forint kártérítési járadék továbbfolyósítására. Igényüket a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 184. § (3) bekezdésére alapították, illetve vitatták az alperes által állított bércsökkenés tényét, valamint azt, hogy ez érintette őket. Ezen túl arra hivatkoztak, hogy a korábban megállapított és a munkavállalók által elfogadott járadékot a munkáltató egyoldalúan nem csökkenthette, mivel a jogszabály rendelkezése alapján a megállapított járadék módosítása csupán kérhető. E körben hivatkoztak a Kúria Mfv.VIII.10.091/2022/5., valamint az Mfv.VIII.10.137/2022/6. számú döntéseire. Állították, hogy az átlagkereset 2018-ról 2019-re 16,86%-kal emelkedett, míg a bércsökkenés 2019-ről 2020-ra 22,02%-os mértékű volt.

[8] Az alperes a keresetek elutasítását kérte. Előadta, hogy a korábbi kollektív szerződés 2019. december 31-én megszűnt, a 2020. január 1-jétől hatályos új kollektív szerződésre tekintettel 2020. január 1-jétől eltérő bérszerkezet valósult meg, amelynek következtében a 2020. évi bérváltozás mértéke -33% volt azzal, hogy a munkavállalók munkaszerződését ennek megfelelően módosították. Előadta, hogy a felperesek járadékának csökkentésekor a 2019. évi 8%-os béremelkedést, valamint a 2020. évi 33%-os bércsökkentést együttesen értékelte összesen 27,64%-os bércsökkenés erejéig. A felpereseket a járadékváltozásról a jogszabályoknak megfelelően értesítette, illetve olyan helyzetbe hozta, mintha nem érte volna őket baleset.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[9] Az elsőfokú bíróság az alperes által az I. rendű felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét 2020. április 1-jétől havi 237 547 forintra emelte fel és kötelezte az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen a hónap 10. napjáig 237 547 forint kártérítési járadékot fizessen meg azzal, hogy az első felemelt járadékrészt 2023. június 10-ig köteles megfizetni, továbbá a 2020. április 1. és 2023. május 31. közötti időszakra számítottan 3 210 468 forint lejárt járadékkülönbözet-tartozást állapított meg, amelynek megfizetésére kötelezte az alperest.

[10] A II. rendű felperes részére folyósított kártérítési járadék összegét 2020. április 1-jétől havi 458 162 forintra emelte fel és kötelezte az alperest, hogy minden hónapban előre esedékesen a hónap 10. napjáig 458 162 forint kártérítési járadékot fizessen meg a II. rendű felperesnek azzal, hogy az első felemelt járadékrészt 2023. június 10-ig köteles megfizetni. Megállapította, hogy 2020. április 1. és 2023. május 31. közötti időszakra az alperesnek a II. rendű felperes felé 5 379 242 forint lejárt járadékkülönbözet-tartozása keletkezett, amelynek megfizetésére kötelezte.

[11] Rögzítette, hogy a felperesek járadékának éves felülvizsgálata során az alperesnek a nála megvalósult átlagkereset-változást kellett alapul vennie. Hangsúlyozta, hogy a régi Mt. 184. §-a alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 241. §-ára figyelemmel a munkáltató lényeges körülményeiben bekövetkezett változás esetén is kérhető a megállapított kártérítési járadék módosítása. Az elsőfokú bíróság határozata meghozatalakor figyelemmel volt a Kúria Mfv.VIII.10.091/2022/5. számú határozatában foglaltakra és megállapította, hogy a munkáltatónak nincs lehetősége arra, hogy a kártérítést egyoldalúan csökkentse vagy megszüntesse abban az esetben sem, ha a felek peren kívül állapodtak meg a kártérítésben.

[12] A határozatban foglaltakra figyelemmel megállapította, hogy a kártérítési járadék folyósítása iránti perekben a bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felpereseket milyen jövedelemveszteség érte azokhoz képest, akik a nyugállományba vonulásukig a felperesekkel azonos munkakörben munkaviszonyban álltak. Kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg egyoldalúan a felperesek járadékának folyósítását nem alapozza meg a kereseti kérelmüket, és a kártérítés módosítás feltételeinek fennálltát a bíróságnak vizsgálnia kell. Mivel a felpereseket foglalkoztató szervezeti egység időközben megszűnt, a régi Mt. 184. § (4) bekezdése értelmében az alperesnél ténylegesen megvalósult átlagos bérfejlesztést kellett irányadónak tekinteni, így a szakszervezettel kötött megállapodásban rögzített adatoknak nem volt jelentősége. Megállapítása szerint a "pandémiás állásidő", a "pandémiás ügyelet és készenlét" címén kifizetett összegeket számításba kellett venni az átlagkereset változás mértékének meghatározásakor, a "pandémiás pótlék" azonban a 14 éven aluli gyermekek nevelésének segélyezésére szolgált, így az az átlagkereset mértéke meghatározásánál nem vehető figyelembe.