A Legfelsőbb Bíróság Bfv.389/2007/7. számú határozata emberölés bűntette (NYERESÉGVÁGYBÓL, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §] Bírók: Akácz József, Kónya István, Márki Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék B.654/1983/14., Budai Központi Kerületi Bíróság B.794/2004/27., Fővárosi Törvényszék Bf.8838/2005/11., Fővárosi Törvényszék B.58/2005/27., Fővárosi Ítélőtábla Bf.1193/2005/31., *Kúria Bfv.389/2007/7.* (BH+ 2008.5.199, BH 2008.9.233, EH 2007.1679)

***********

Bfv.III.389/2007/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2007. év október hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2007. év október hó 15. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.1193/2005/31. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja:

E terhelt cselekményét bűnsegédként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel és különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének minősíti, ezért őt 12 évi fegyházbüntetésre, valamint 10 évi közügyektől eltiltásra ítéli.

A feltételes szabadságból való kizárásra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi.

Megállapítja, hogy e szabadságvesztés nem hajtható végre.

A iI. rendű terheltnek a Miskolci Megyei Bíróság 1.B.654/1983/14. számú ítéletével kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztésből - amelynek kapcsán a feltételes szabadságot a Budai Központi Kerületi Bíróság a 7.B.XII.794/2004/27. számú, illetve a Fővárosi Bíróság a 26.Bf.XII.8838/2005/11. számú ítéletével már megszüntette - történő feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés időtartamáig, azaz 12 (tizenkettő) évi időtartamra elhalasztja.

Az ítélet egyéb rendelkezéseit a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a 2005. szeptember 7-én kihirdetett 14.B.58/2005/27. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében mint bűnsegédet, s ezért őt - többszörös visszaesőként - 14 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyidejűleg a Miskolci Megyei Bíróság 1.B.654/1983/14. számú ítéletével kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

A megállapított tényállás rögzíti, hogy a II. rendű terheltet a Miskolci Megyei Bíróság az 1.B.654/1983/14. számú - a Legfelsőbb Bíróság Bf.I.338/1984/3. számú végzése folytán 1984. május 24-én jogerőre emelkedett - ítéletével aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A II. rendű terhelt e büntetéséből 2003. január 30-án feltételes szabadságra került.

Az I. rendű és a II. rendű terhelt jól ismerte egymást, mivel korábban több büntetés-végrehajtási intézetben töltötték együtt a büntetésüket. A II. rendű terhelt - a "Kalapácsos" becenevű - I. rendű terheltről tudta, hogy erőszakot alkalmazva szokott pénzhez jutni, s ebből a célból egy kalapácsot tart magánál. 2004. február 19-én reggel az I. és II. rendű terhelt összetalálkozott a MÁV pályaudvar várótermében. Megreggeliztek, majd az I. rendű terhelt szükségletét elvégezni felszállt az első vágányon álló személyvonatra, ahol felfigyelt a 83 éves sértettre, akinek az ujján meglátta az aranygyűrűt. Elhatározta, hogy a gyűrűt megszerzi. Visszatért a váróterembe, magához vette a kalapácsot és tervének végrehajtásához segítségül hívta a II. rendű terheltet. Ezt követően együtt felszálltak a vasúti kocsiba. Amikor a figyelő feladatot ellátó II. rendű terhelt jelezte, hogy minden rendben van, az I. rendű terhelt legalább 3-4 alkalommal fejbe ütötte a kalapáccsal a sértettet. Ennek következtében a sértett eszméletét vesztette, a II. rendű terhelt azonban ennek ellenére egy esetben még arcul ütötte őt. Ekkor az I. rendű terhelt megkísérelte a sértett ujjáról lehúzni a gyűrűt. Minthogy ez nem sikerült, a sértett ujját eltörte, majd - a II. rendű terhelt zsebéből kivéve egy kést - a sértett gyűrűt viselő ujját levágta. Eközben a II. rendű terhelt a sértett zsebeiben további értékek után kutatott. Végül a terheltek az eszméletlen sértettet magára hagyva a 28.000 forint értékű gyűrűvel eltávoztak a helyszínről. A gyűrűt egy közeli borozóban 5.000 forintért értékesítették, a pénzen pedig egyenlő arányban megosztoztak.

A sértett a bántalmazás következtében többszöri benyomatos koponyacsont törést és a bal kéz III. ujjának leválasztódását szenvedte el, s a kórházba szállítását követően - gennyes tüdőgyulladás, légzési és keringési elégtelenség folytán - 2004. február 25-én elhunyt. Halála az I. rendű terhelttől elszenvedett bántalmazással ok-okozati kapcsolatban állt, míg a II. rendű terhelt részéről az arcra mért ütés esetében ez az okozati összefüggés nem volt megállapítható.

A cselekmény elkövetésének időpontjában a II. rendű terhelt teljes beszámítási képességgel rendelkezett.

E tényállást alapul véve az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltek szándékegységben cselekedtek. A II. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy társa a dologelvétel érdekében az erőszakot a kalapács használatával fogja kifejteni, látta a fejre mért ütéseket, ugyanígy jelen volt a sértett ujjának levágásánál, s maga is kutatott az eszméletlen sértett ruházatában további értékeket keresve. A bántalmazás módját és intenzitását tekintve a terheltek felismerték a sértett halála bekövetkezésének reális lehetőségét, ám - mert értékeit mindenképpen meg akarták szerezni - aziránt közömbösen viseltettek. Ehhez képest a II. rendű terhelt szándékos segítségnyújtásban megnyilvánuló magatartása a többszörösen is súlyosabban minősülő emberölés bűntettéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásként értékelendő.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű terhelt és védője által benyújtott fellebbezés alapján másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla járt el, s a 2006. november 23-án meghozott 2.Bf.1193/2005/31. számú ítéletével a II. rendű terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének minősítette, a fegyházbüntetés tartamát pedig 6 évre enyhítette. A Miskolci Megyei Bíróság 1.B.654/1983/14. számú ítéletével kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetésből engedélyezett feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.