BH 1995.2.84 I. A testi sértési cselekmény sértettjének a tanúkénti kihallgatását mellőzni kell, ha éppen a sérelmére megvalósított cselekmény folytán olyan maradandó szellemi fogyatékosságot szenvedett, amely miatt tőle nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás [Be. 65. § (1) bek. b) pont].

II. Befejezett kísérlet valósul meg, és nem kerülhet szóba az alkalmatlan tárgyon megvalósított kísérlet, ha a rablás egyik elkövetési mozzanatát - az életveszélyt okozó testi sértést - a terhelt már megvalósította, és a sértett ruházatának az ezt követő átkutatása után válik előtte nyilvánvalóvá, hogy a sértettnél nincs pénz [Btk. 17. § (2) bek., 16. §, 321. § (1) bek.].

III. A rablás társtettesi alakzata nem valósul meg, ha az elkövetők fennálló egységes akaratelhatározás ellenére az egyik elkövető sem az erőszak alkalmazásában, sem a dolog elvételében nem vesz részt;

ilyen esetben a rabláshoz nyújtott bűnsegély megállapításának van helye [Btk. 20. § (2) bek., 21. § (2) bek., 321. § (1) bek.].

A megyei bíróság az I. r. vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletében állapította meg, ezért őt - mint a rablásban különös visszaesőt - halmazati büntetésként 5 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá, hogy a városi bíróság korábbi ítéletével kapcsolatos végrehajtási kegyelem hatályát veszti; egyidejűleg ezzel az ítélettel összefüggésben engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

A II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletében és bevonulási kötelezettség megszegésének vétségében állapította meg, ezért halmazati büntetésként 1 év 8 hó börtönbüntetésre és 1 évi időtartamra a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A 29 éves, többszörösen büntettet I. r. vádlott és a 22 éves II. r. vádlott 1992 decemberében alkalmi munkából éltek. A vádbeli napon a vádlottak munka közben is fogyasztottak szeszes italt, ezután pedig betértek az egyik italboltba, ahol ittas állapotba kerültek. Ugyanide tért be a 47 éves sértett is, aki az általa korábban nem ismert vádlottakkal együtt italozott. A sértett az italozás során egy ezerforintos bankjeggyel fizetett, amely felkeltette a vádlottak figyelmét, és miután a sértett elmondta, hogy nincs hol aludnia, a vádlottak közölték a sértettel, hogy ők tudnak egy megfelelő helyet, ahol a sértett az éjszakát eltöltheti. A sértett ebbe beleegyezett, de biztonságból a megmaradt pénzét a kocsma üzletvezetőjének megőrzésre átadta.

Este 9 óra tájban a vádlottak és a sértett autóbusszal az egyik ház alagsorába mentek, útközben az I. r. vádlott közölte a II. r. vádlottal, hogy a sértett pénzét el kellene venni, amibe a II. r. vádlott is beleegyezett.

Az ittas sértett a ház alagsorában levő egyik heverőre ledőlve nyomban elaludt, és ekkor az I. r. vádlott megkísérelte a sértett zsebeinek az átkutatását, de a sértett erre felriadt, és közölte, hogy nem hajlandó az éjszakát a vádlottakkal tölteni. A sértett hangoskodott, mire őt a II. r. vádlott pofonütötte. Az I. r. vádlott attól tartva, hogy a hangoskodásra a ház lakói felfigyelnek, felszólította a vádlottársát, hogy a sértettet vigye ki a házból

A II. r. vádlottal a sértett az autóbusz-megálló irányába haladt, útközben az ittas sértett lökdösődött, mire a II. r. vádlott erőteljesen ismét arcul ütötte. Az ütés következtében a sértett a földre került, s ekkor a térdenálló, feltápászkodni igyekvő sértetthez lépett az időközben odaérkező I. r. vádlott, aki a sértettet az acélbetétes munkavédelmi bakancsával egy esetben, a közepesnél nagyobb erővel fejberúgta. A rúgás a sértettet a nyakszirttájékon érte, és eszméletét vesztve a földre került. Ezután az I. r. vádlott átkutatta a sértett ruházatát, de pénzt nem talált. Ezt közölte vádlottársával, akinek ekkor jutott az eszébe, hogy a sértett az elindulás előtt a pénzét az italbolt vezetőjének átadta. A vádlottak ezután a sértettet a sorsára hagyták, eltávoztak, és a sértettre a reggeli órákban talált rá egy járókelő, akinek az értesítésére a mentők kórházba szállították. A sértett a bántalmazás következtében a nyakszirttájék zúzott jellegű szövetfolytonosság-megszakadását, az ajkak zúzott sebzését, és a nyakszirtsérülés vetületében koponyatörést, agyzúzódást, keményburok feletti és alatti vérzést szenvedett. A sérülés közvetlen életveszéllyel járt. A koponyaűri vérgyülem kialakulása miatt a kórházban a sértetten műtétet végeztek, és egy nagyméretű vérgyülemet távolítottak el, ennek ellenére a sértett maradandó testi és szellemi fogyatékosságot és súlyos egészségromlást szenvedett: a jobb alsó végtag bénulása és szellemi leépülés jelentkezett nála, mely állapot véglegesnek tekintendő. A II. r. vádlottnak a Hadkiegészítő Parancsnokság behívóparancsa folytán be kellett volna vonulnia tényleges katonai szolgálat teljesítésére. A vádlott azonban a behívóparancsnak nem tett eleget, ettől az időponttól kezdődően a szülei lakásán sem jelentkezett, hanem ismeretlen helyen tartózkodott.

A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért; a vádlottak és védőik a cselekmények téves minősítése miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a vádlottakkal szemben lényegesen hosszabb időtartamú fő- és mellékbüntetés kiszabását indítványozta. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a büntetőeljárást. Az igazságügyi orvos szakértőt a tárgyalásra megidézte és meghallgatta, sőt kiegészítő orvos szakértői vélemény beszerzését is elrendelte a sértett aktuális állapotának a megállapítása végett, ezenkívül a tárgyaláson is sor került az igazságügyi orvos szakértő ismételt meghallgatására.

Nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a sértettnek a tárgyaláson történt meghallgatását - figyelemmel az igazságügyi orvos szakértői véleményre - mellőzte, minthogy a Be. 65. §-a (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel a tanútól szellemi állapota folytán amúgy sem várható bizonyítékként értékelhető tanúvallomás.