A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21397/2017/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 5. §, 10. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 26. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:549. §] Bírók: Gyuris Judit, Hőbl Katalin, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.397/2017/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Wolf Siegfried ügyvéd felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Moldován és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Moldován András ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű alperes és az Országos Bírósági Hivatal (1055 Budapest, Szalay utca 16.) által képviselt Kecskeméti Törvényszék (6000 Kecskemét, Rákóczi utca 7.) II. rendű alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. szeptember 28. napján meghozott 33.P.25.572/2016/16. számú ítélete ellen a felperes 17. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 250.000 (kétszázötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 2.400.000 (kétmillió-négyszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 30.000.000 forint megfizetésére a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:549. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján.

Keresetének indokolásában kifejtette, hogy ő pusztán zálogkötelezett, és erre tekintettel nem minősül személyi adósnak. Ebből kifolyólag tévesen került adósként megjelölésre a cégnyilvántartásban, amely sérti a jóhírnévhez fűződő jogát, ezen túlmenően pedig a tévesen bejegyzett végrehajtási eljárás miatt elmaradt a törzstőke-emelés, ami 30.000.000 forintos kárt okozott.

Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte azzal, hogy jogi képviselője áfakörbe tartozik.

Kifejtette, hogy a tevékenységét szabályozó jogszabályok maradéktalan betartásával járt el, mert a végrehajtási záradék 4. pontja szerint a végrehajtást nem a felperes teljes vagyonára, hanem csak a zálogtárgyakra rendelte el. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 26. §-ának (1) bekezdés i) pontja alapján pedig kötelessége volt a közhiteles nyilvántartás részére megküldeni a végrehajtás megindításáról szóló tájékoztatást. A Ctv. ugyanis nem tartalmaz olyan szűkítő szabályt, hogy a cégbíróságot ne kellene értesíteni abban az esetben, ha a cég a végrehajtás alapjául szolgáló jogviszonyban csupán dologi és nem személyes kötelezett volt. A végrehajtási eljárásban a zálogkötelezett is adósnak minősül.

A II. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. Perköltségigénye nem volt.

Kifejtette, hogy a jogszabályoknak megfelelően járt el, és a felelősség megállapításához egyébként is kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedés szükséges. A felperes a perben nem bizonyította a kártérítés általános és speciális feltételeinek meglétét sem.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 635.000 forint perköltséget, továbbá a NAV külön felhívására a Magyar Állam javára 1.500.000 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. rendű alperes a jogszabályoknak megfelelően látta el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot, és a jogszabályoknak megfelelően járt el akkor is, amikor a Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel az értesítést megküldte a II. rendű alperesnek. Az alperesi álláspontot osztva kifejtette, hogy a Ctv. nem tesz különbséget aszerint, hogy a cég teljes vagyonára vezetnek-e végrehajtást, vagy pedig csak egyes vagyontárgyaira, tehát a közjegyzőt mindenképpen kötelezettség terhelte a tájékoztatást illetően. Nem fogadta el a felperes álláspontját abban a kérdésben sem, hogy adósnak tekinthető-e. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 5. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis adósnak minősül mind a pénz fizetésre, mind pedig az egyéb magatartásra kötelezett személy, így a zálogkötelezett is. Az I. rendű alperessel szemben a kereset tehát alaptalan.

A II. rendű alperes tekintetében kifejtette, hogy a kártérítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljes vagyonra, vagy csak egy részére jegyzik-e be a végrehajtás tényét. Márpedig a Kiskőrösi Járásbíróság felperes által hivatkozott ítélete sem törölte teljesen a végrehajtást, pusztán az ingatlanokra korlátozta bejegyzést.

Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen azt kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, másodlagosan pedig, hogy azt változtassa meg és a kereseti kérelmének adjon helyt.

Fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű alperesnek a kiállított végrehajtási záradékot csupán a végrehajtóhoz kellett volna eljuttatnia. Kifejtette, hogy a Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés i) pontja a jelen eljárásban nem irányadó, e szakasz ugyanis csak a cég elleni végrehajtás elrendelése esetén alkalmazható, ha azonban a társaság csak zálogkötelezett, akkor nem. Éppen ezért nem tartalmaz szűkítő szabályt a Ctv., mert a 26. § egyértelműen fogalmaz: csak a cég elleni végrehajtást kell bejegyezni a cégjegyzékbe. Hivatkozott a Kiskőrösi Járásbíróság ítéletére is, mely szerint a bejegyzett végrehajtási jogot egyszerűen törölni kellett volna, de a II. rendű alperes helytelenül, az eredeti bejegyzés megtartása mellett jegyezte be a korlátozást. Ezt igazolja, hogy a II. rendű alperes 2017. október 27-i 32. számú végzésében a korábbi cégbejegyzéseit kijavította. Mindezek alapján az I. rendű alperes felelőssége a Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés i) pontjának tág értelmezése miatt, a II. rendű alperes felelőssége pedig a 2015. november 4-i helytelen bejegyzés okán áll fenn.

Fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának (2) és (5) bekezdése alapján azzal, hogy jogi képviselője áfakörbe tartozik.