BH+ 2011.11.502 A közbenső mérleget és annak alapján a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó jogerős bírósági végzéshez jogerő hatás fűződik. Az annak alapján kifizetett követelést nem lehet visszakövetelni. Az igényt kielégített hitelezői követelésként kell nyilvántartani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek., 60. § (1) bek., Pp. 229. § (1) bek.].

Az Á. Részvénytársaság adóssal szemben 1996. április 1-jén - a 1993. évi LXXXI. tv.-nyel lényegesen módosított 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) szabályai szerint - indult felszámolási eljárás. A felszámolás elrendeléséről szóló végzés közzétételére 1996. július 11-én került sor. Az elsőfokú bíróság 2005. június 7-én jogerőre emelkedett végzésével a 7. sorszámú közbenső mérleget jóváhagyta és kötelezte a felszámolót, hogy a Nemzeti Adó és Vámhivatal hitelező részére 175 256 463 Ft-ot fizessen ki.

A felszámoló 2008. szeptember 19-én kelt levelében arról tájékoztatta a hitelezőt, hogy az ítélőtábla új közbenső mérleg készítésére kötelezte, amelynek során a hitelezői igények felülvizsgálatra kerültek. Ennek kapcsán megállapította, hogy korábban tévesen sorolta be a hitelező igényét. A 175 256 463 Ft-os hitelezői igényből ugyanis a 175 080 412 Ft jövedéki bírságkövetelés késedelmesen került bejelentésre és azt a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába kellett volna besorolni. Az így kifizetett összegnek a visszafizetését kérte a hitelezőtől, azzal, hogy az jogalap nélkül került teljesítésre.

A hitelező álláspontja az volt, hogy a jogalkotó a bizonytalan követelések benyújtására is lehetőséget adott, ezért célja "a jogvesztés megszakítása az elérni kívánt cél érdekében," mert egy esetleges téves besorolás hitelezői érdeksérelem nélkül nem orvosolható.

A felszámoló álláspontja szerint a hitelezői igények nyilvántartásának mikéntje a felszámoló kizárólagos döntési jogkörébe tartozik. A hitelezői igények átsorolásának indoka a jogszabályi előírásoknak megfelelő állapot kialakítása, és ez, a felszámoló kizárólagos joga és felelőssége.

Az elsőfokú bíróság végzésében a felszámoló ellen a hitelezői követelések átsorolása miatt benyújtott hitelezői kifogásnak helyt adott és kötelezte a felszámolót, hogy a nyilvántartásokban a kifogást előterjesztő volt hitelezőt, mint 175 256 463 Ft összegben kielégített hitelezőt tartsa nyilván.

Végzésében kifejtette, hogy a közbenső mérleget jóváhagyó 109. sorszámú, 2005. június 7-én jogerőre emelkedett végzésében kifejezetten kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező részére a 175 256 456 Ft-ot fizesse ki. A bíróság határozatával a felszámolónak az a jogosítványa, amelyre a felszámoló többször is hangsúlyozottan hivatkozott, megszűnik, a felszámoló a bíróság jogerős végzésében megállapított fizetési kötelezettségét nem bírálhatja felül. Ebből következik az is, hogy a hitelező nem jogalap nélkül jutott a kifizetéshez, hanem a bíróság közbenső mérleget jóváhagyó jogerős végzése alapján.

A felszámoló fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A fellebbezésben írtakra tekintettel kifejtette, alaptalanul hivatkozott a fellebbezést benyújtó felszámoló arra, hogy a hitelező kifogásának az előterjesztésére elkésetten került sor. A hiányosan benyújtott kifogást - hiánypótlási eljárás keretében - a hitelező elbírálásra alkalmassá tette, ezért beadványát olyannak kell tekinteni, mintha azt már eredetileg is helyesen nyújtotta volna be. Az ítélőtábla elfogadta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg jogerős bírósági határozattal történt jóváhagyása szerint teljesített részleges vagyonfelosztást követően, a hitelezői igény besorolását a felszámoló saját hatáskörében nem módosíthatja. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felszámoló által hivatkozott eseti döntések alapvetően azokra a helyzetekre vonatkoztak, amikor a felszámoló a saját maga által besorolt hitelezői igény kielégítési kategóriába sorolását változtatta meg, erre pedig a felhívott eseti döntések szerint is megvolt a lehetősége. Tekintettel azonban arra, hogy jelen ügyben a felszámoló nem a saját besorolását változtatta meg, hanem a bíróság által jogerősen jóváhagyott közbenső mérlegben foglaltak szerinti besorolást kívánta megváltoztatni, erre utóbb, jogszabályi lehetősége már nincs. Ugyanígy a felszámoló által, a közbenső mérleggel együtt benyújtott részleges vagyonfelosztási javaslatban meghatározott hitelezői igények besorolása sem módosítható a felszámoló által, ha ezt a bíróság végzésében már jóváhagyta. Amennyiben a besorolás téves volt a végzést a felszámoló is fellebbezéssel támadhatta volna meg.

A jogerős határozattal szemben a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, állítva, hogy a határozat a Cstv. 51. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat sérti.

A felülvizsgálati kérelemben elsősorban arra hivatkozott, hogy a felszámoló a hitelező igényét egységesen határidőben bejelentett követelésként vette nyilvántartásba, ugyanakkor azonban megállapítható, hogy határidőben bejelentettként mindössze 176 051 Ft lett volna figyelembe vehető a Cstv. 46. § (3) bekezdésének b) pontja illetőleg 57. § (1) bekezdés e) pontja alapján. Mindezek mellett a hitelező 2008. október 3-án kelt beadványában jelezte, hogy a felszámoló tevékenysége ellen kifogással kívánt élni. Kifogásának tartalmát azonban csak október 14-én, vagyis a törvényi határidő leteltét követően 8 nappal kelt, újabb beadványában jelölte meg. Az elsőfokú bíróság és lényegében a másodfokú bíróság is - közelebbről meg nem határozott módon - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kifogás bár nem volt hiánytalan, de az utólagos hiánypótlásra való tekintettel érdemi elbírálásra alkalmassá vált. A hitelező azonban igazolási kérelmet nem terjesztett elő és a még határidőben előterjesztett beadványból nem derült ki, hogy pontosan milyen konkrét felszámolói intézkedést, mennyiben és milyen okból sérelmez. Az un. kiegészítés tehát a törvényes határidőn túl történt, ezért az érdemi elbírálásra alkalmatlan volt. Azzal, hogy a bíróságok a kifogást annak elkésettsége miatt, a Cstv. 51. § (1) és (2) bekezdése alapján nem utasították el, jogszabálysértést követtek el.

A felszámoló kifejtette, a Cstv. 60. § (1) bekezdéséből az következik, hogy csak a zárómérleget jóváhagyó végzéshez fűződik a követelések tekintetében a jogerő. Ilyen joghatással a közbenső mérlegeket jóváhagyó végzések nem járnak, ezért az abban foglaltak utólag módosíthatók. Ezt az álláspontot a Legfelsőbb Bíróság számos közzétett határozatában maga is megerősítette. Kifejtette továbbá, hogy a felszámoló a felszámolási zárómérleg benyújtásáig jogosult a hitelezői igény téves besorolását módosítani, amely ellen a hitelező kifogással élhet. Utalt ebben a körben elsősorban a Bírósági Határozatokban 1997. 310. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Ebben a bíróság éppen azt fejtette ki, hogy a felszámoló a hitelezői igény besorolását - ha azt tévesnek tartja - megváltoztathatja, intézkedése ellen a hitelező kifogással élhet. Ugyanerre a következtetésre jutott a Legfelsőbb Bíróság az Elvi Bírósági Határozatokban 2002. 675. sorszám alatt, valamint a Bírósági Határozatokban 2002. 502. szám alatt közzétett eseti döntéseiben is. A jogerős határozat a precedensekkel ellentétes álláspontot foglalt el azzal, hogy nem a zárómérleg, hanem lényegében csupán az első közbenső mérleg benyújtásáig ismerte el a felszámolónak azt a lehetőségét, hogy a tévesen besorolt hitelezői igényeket korrigálja. Amennyiben a felszámoló észleli, hogy egy igényt korábban tévesen sorolt be, úgy azt a saját hatáskörében és felelősségére jogosult és köteles módosítani. A felszámoló kérelmében kifejtette, hogy tévesen értelmezte az ítélőtábla a bírósági határozatok 2004. 424. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakat is. A határozat lényege éppen abban állt, hogy annak ellenére lehetőség van a jogalap nélküli regisztrációs díj visszakövetelésére, hogy a kifizetés jóváhagyása a közbenső mérleggel együtt megtörtént. Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a visszakövetelésnek a Cstv. 38. § (2) bekezdése külön jogalapot is teremt, mert a jogalap nélküli kifizetések a Ptk. 361. § (1) bekezdése alapján mindenképpen visszatérítendők.