BH 2021.4.114 A munkaviszony munkáltatói felmondása a feltárt tényállás alapján akkor is visszaélésszerű joggyakorlásnak minősülhet, ha a törvény szerint a munkaviszony indoklás nélkül megszüntethető [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 7. § (1) bekezdés].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2013. március 26-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél diszpécser munkakörben. Alapbére 2016. december 12-én kelt munkaszerződés-módosításban 129 000 forintban került meghatározásra.

[2] A munkáltató 2017. augusztus 3-án kelt intézkedésével 2017. szeptember 7-ével felmondással megszüntette a nyugdíjasnak minősülő felperes munkaviszonyát, amit a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (9) bekezdése alapján nem volt köteles indokolni.

[3] A felperes és az alperesnél diszpécser munkakörben foglalkoztatott munkavállalók a 2017. július 31-én kelt, a munkáltató vezetőségének címzett levelükben azt kérték, hogy a munkáltató 2017. január 1-re visszamenőleg biztosítsa számukra a "szakmunkásokat megillető mindenkori minimálbért, valamint az egyes szociális juttatásokat (munkaruha, védőfelszerelések) és a szükséges munkaeszközöket".

[4] A diszpécserek szolgálati beosztását az alperes a tárgyhónapot megelőző hónap 25-ig készítette el. A felperes 2017. augusztusi "diszpécserek szolgálati beosztása" megnevezésű okiratban a teljes hónapra munkavégzésre került beosztásra.

[5] A munkáltató hirdetőtábláján 2017. július 31-i időponttal pályázati felhívás került közzétételre diszpécseri munkakör betöltésére.

[6] Az alperes kezelésében lévő társasházakban a 2017. és 2018. évben a liftek felújítása és a felvonók vészhívóinak cseréje nem történt meg, a diszpécseri létszám feltöltésre került.

[7] Az alperesnél 2017. július - augusztus - szeptember hónapokban határozott idejű munkaszerződés keretében diákok is ellátták a diszpécseri feladatot oly módon, hogy egy diák 2017. július 3-tól augusztus 31-ig, egy másik diák pedig 2017. július 3-tól szeptember 30-ig állt az alperes alkalmazásában. A munkáltatónál 2017. július 31-én a petíció benyújtásakor a diákokkal együtt 10 diszpécser dolgozott. Az alperes 2017. július 31-ét követően a felperes munkaviszonyát 2017. szeptember 7-ével, J. I. diszpécser munkaviszonyát 2017. szeptember 27-ével szüntette meg, valamint S. L. diszpécser 2017. október 5-én maga mondott fel. A határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott diákok munkaviszonya a határozott idő lejártával szűnt meg. Az alperes 2017. július 6-tól határozatlan idejű munkaszerződéssel diszpécserként alkalmazta B. S.-t.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[8] A felperes elsődleges keresetében munkaviszonya helyreállítását és az alperes elmaradt munkabére megfizetésére való kötelezését kérte, mivel álláspontja szerint jogellenesen, az egyenlő bánásmód követelményét megsértve szüntették meg munkaviszonyát. Arra hivatkozott, hogy a hátrányt a magas életkora miatt kellett elszenvednie.

[9] Másodlagosan 12 havi távolléti díja összegének megfelelő kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra figyelemmel, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el jogviszonya megszüntetésekor. Azért érte retorzió, mert ő adta át a diszpécserek által írt petíciót a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki emiatt bosszút állt azért, hogy elvegye a munkatársai kedvét a munkavállalói jogos érdekek érvényesítésétől.

[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyát indokolás nélkül szüntethette meg, ezért eljárása nem sértette az egyenlő bánásmód követelményét. A felmondás jogát nem gyakorolta visszaélésszerűen, az megfelelt a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének. Nyilatkozott arról is, hogy az alperesnél folyamatban lévő korszerűsítés indokolta a munkaviszony-megszüntetést, ami együtt járt a létszámcsökkentéssel. Előadta továbbá, hogy a munkáltató hirdetőtábláján 2017. július 31-én azért tette közzé a diszpécseri munkakör betöltésére kiírt pályázati felhívást, mert felmerült annak lehetősége, hogy a diszpécserek a petícióban megjelölt okokra figyelemmel felmondással megszüntetik munkaviszonyukat.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a munkaviszony jogellenes megszüntetése okán kártérítésként elmaradt jövedelem címén 1 523 000 forintot. Nem fogadta el a felperes azon állítását, hogy a munkáltató intézkedése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, mivel az Mt. 66. § (6) bekezdése maga teszi lehetővé azt, hogy a munkáltató indokolás nélkül felmondással szüntesse meg a nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyát.

[12] Megalapozottnak találta azt a felperesi hivatkozást, hogy a munkáltató a munkaviszony megszüntetése során a felmondás jogát visszaélésszerűen gyakorolta, a petíció benyújtásától számított 3. napon belül döntött a munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes munkaviszonya megszüntetéséről, mely időtartam rendkívüli rövidsége már önmagában megalapozhatja a petíció és a felmondás közötti ok-okozati összefüggés fennállását. Nem fogadta el az alperesnek a munkaviszony megszüntetése okaként megjelölt átszervezésre való hivatkozását. A tanúvallomásokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére egyetlen indok vezetett, az általa írt, és az általa a munkáltatói jogkört gyakorló részére átadott petíció benyújtása. Erre tekintettel a keresettel egyezően marasztalta az alperest.

[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vonta vizsgálati körébe az alperes által a felmondás indokául hivatkozott létszámcsökkentésen alapuló átszervezés megvalósítását, mivel a felmondásnak indokolást az Mt. 66. § (9) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem kellett tartalmaznia, így az elsőfokú ítéletnek az átszervezés jogellenességével kapcsolatos megállapításait mellőzte.

[14] Megállapította az elsőfokú bírósággal azonos módon, hogy a munkáltató a felmondás jogát visszaélésszerűen gyakorolta, mivel az arra volt visszavezethető, hogy a felperes az általa hivatkozott petíciót megfogalmazta és személyesen adta át a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Az a körülmény, hogy a felperes jogviszonya megszüntetését a munkáltatónak nem kellett indokolnia, nem mentesítette a munkáltatót a joggal való visszaélés tilalmának betartásától. A tanúvallomásokat értékelve egyetértett az elsőfokú ítélet azon megállapításával, hogy a petíciót aláírók közül a felperes személye kiemelkedett azzal, hogy azt ő maga írta és adta át a vezetőnek. A munkáltató őt tartotta felelősnek a petíció előterjesztéséért, és tudomással bírt arról, hogy a felperes nyugdíjas munkavállaló, így nem szükséges a felmondást indokolni.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a felperes keresetét utasítsa el és marasztalja a peres eljárás költségében. Másodlagosan azt kérte, hogy a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.