BH 2005.1.11 A csalás bűntette miatt vizsgálóként eljáró és ebben az ügyben vesztegetést elkövető rendőr vádlott védőjeként nem járhat el az az ügyvéd, aki korábban a csalás bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügy egyik sértettjének a jogi képviselője volt [Be. 242. § (1) bekezdés a) pont, Be. 45. § (1) bek. a), c) pont, Be. 373. § II/d) pont.].

A megyei bíróság ítéletében Ny. Cs. vádlottat 2 rb. fontosabb ügyekben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtönre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és kötelezte a vádlottat 400 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Ny. Cs. vádlott, mint a városi rendőrkapitányság nyomozója vizsgálóként járt el Sz. F. és J. R. gyanúsítottak ellen csalás bűntette miatt indult büntetőügyben. Az ügy sértettje T. G.-né és F. M. Z. voltak.

Ny. Cs. vádlott felajánlotta a sértetteknek, hogy segít az általuk elszenvedett anyagi kár megtérítésében, ezért a sértettektől személyenként 200 000 forint ellenszolgáltatást kért. Ezzel egyidejűleg a vádlott a gyanúsítottakat is felhívta, hogy amennyiben a sértettek kárát megtérítik, ellenük a folyamatban lévő büntetőeljárást megszünteti.

Ny. Cs. vádlott közreműködését követően Sz. F. gyanúsított 1999. december 2. napján F. M. sértettnek járó kártérítésként 2 000 000 forintot adott át Ny. Cs. vádlottnak, aki ebből az összegből 1 800 000 forintot F. M. sértettnek kifizetett, míg 200 000 forintot saját részére visszatartott.

A kártérítés keretében J. R. gyanúsított 1999. december 20. napján 1 800 000 forintot fizetett be D. G.-né sértett számlájára, mely összegből D. G.-né sértett 1999. december 21. napján 200 000 forintot utalt át Ny. Cs. vádlott számlájára, amely a vádlott közreműködéséért kért összeg volt.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést felmentésért.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását, majd a tárgyaláson az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

A másodfokú bíróság az ügyben a Be. 353. § (1) bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, melynek keretében beszerezte a Z. Megyei Főügyészség iratait. Az iratok alapján a másodfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.

Sz. F. és társa ellen jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban D. G.-né sértett 1999. augusztus 5. napján meghatalmazást adott dr. K. G. ügyvédnek, aki az ügyben, mint sértetti képviselő eljárt.

Miután D. G. né és F. M. sértettek 1999 decemberében személyenként 200 000 forintot juttattak Ny. Cs. vádlottnak, továbbá Sz. F. és J. R. gyanúsítottak a sértettek kárát túlnyomórészt megtérítették, a városi rendőrkapitányság 2000. február 22. napján kelt határozatában a csalás bűntette és más bűncselekmények miatti büntetőeljárást megszüntette.

A megszüntető határozat ellen benyújtott sértetti panaszt a városi ügyészség 2000. április 17. napján határozatában elutasította.

Az ügyészség határozata ellen dr. K. G. ügyvéd, mint D. G.-né sértett képviselője 2000. május 22. napján panaszt jelentett be. A panaszt a megyei főügyészség alaposnak találta és határozatában a városi ügyészség határozatát hatályon kívül helyezve a nyomozás folytatását rendelte el.

A fentiek szerint dr. K. G. ügyvéd 1999. augusztus 5. napjától kezdődően legalább 2000. május 22. napjáig D. G.-né sértett képviselőjeként járt el, így 1999 decemberében, amikor Ny. Cs. vádlott a megyei bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint elkövette a 2 rb. fontosabb ügyben intézkedő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét dr. K. G. ügyvéd még sértetti képviselő volt, majd később Ny. Cs. vádlott meghatalmazott védőjeként járt el.