A Legfelsőbb Bíróság Bfv.510/2010/6. számú határozata kifosztás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 420. §, 426. §] Bírók: Demeter Ferencné, Márki Zoltán, Varga Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Járásbíróság B.466/2008/11., *Kúria Bfv.510/2010/6.* (BH 2011.4.98)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.510/2010/6.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év október hó 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A kifosztás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 4.B.466/2008/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Városi Bíróság a - tárgyalásról lemondás folytán nyilvános ülésen meghozott - 2009. november 2.-án kihirdetett és jogerős 4.B.466/2008/11. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kifosztás bűntettében (Btk. 322. § (1) bek. b) pont). Ezért őt 10 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

A jogerős ítélettel megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt nem kóros elmeállapotú, beszámítási képessége az elkövetéskor sem volt kizárt, vagy korlátozott.

2007. szeptember 30.-án 19 óra 30 perc körül I.-n, az aznap nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott terhelt megállásra szólította fel a sértettet, aki továbbment, a terhelt pedig utánament.

A terhelt a sértettbe belekötött, mellkasánál fogva rángatta. A sértett könyörgött, hogy ne bántsa. A terhelt közölte, hogy nem bántja, ha a sértett négykézlábra ereszkedik. A sértett ennek eleget tett, majd a terhelt felhívására átadta szemüvegét P.Zs-nek.

Ezt követően a terhelt egyszer gyomorszájon rúgta a sértettet, mire a sértett felállt. Ekkor a terhelt ököllel az arcának balfelén megütötte, majd pólójánál fogva megragadta, és az általa alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől elkérte a nyakában lévő - 500 Ft értékű - bizsuláncot.

A sértett a láncot levette és átadta, majd el akart menni. A terhelt azonban térddel a bal combjába rúgott és felszólította, hogy a másik nyakláncát is adja neki. A sértettet pólójánál fogva maga felé húzta, a póló elszakadt, mire a sértett a másik láncot is átadta. Ezt követően a sértett a helyszínről elfutott.

A bántalmazás következtében a sértett az arc bal felének és a comb térd feletti részének mérsékelt bőrpír sérülését szenvedte el, melynek gyógytartama 8 napon belüli. A sértett magánindítványt nem terjesztett elő.

Az eljárt bíróság, a Kecskeméti Városi Ügyészség B.5676/2007/12. számú vádiratával egyezően mondta ki bűnösnek a terheltet, és állapította meg cselekménye jogi minősítését.

A Be. 259. § (1) bekezdése szerinti indokolásban az eljárt bíróság - többek között - a Btk. 87/C. § a) pontjára, valamint a Be. 534. § (1), 536. § (1), 539. § (1) és (3) bekezdés - vádirat benyújtásakor hatályos rendelkezésének alkalmazására hivatkozott.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség 2010. április 28.-án a terhelt terhére terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, megváltoztatás és súlyosabb büntetés érdekében.

Indokai szerint a terhelt irányadó tényállás szerinti cselekménye nem kifosztásnak, hanem a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének minősül.

Ehhez képest pedig az enyhítő szakasz (Btk. 87. § (2) bekezdés c) pontja) alapján is legkevesebb 1 évi szabadságvesztés lenne kiszabható.

A rablás és kifosztás az elvétel módja kapcsán határolható el. Rablás esetében az erőszak célzatos. Bár nem állapítható meg, hogy a terhelt szándéka eleve a sértett értékei elvételére irányult és ezért kezdte el a bántalmazást, azonban ez nem zárja ki a rablás megállapítását. A tényállásból ugyanis kitűnik, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazás során már fennállt, és kétséget kizáróan megállapítható, hogy az elvétel érdekében történt a bántalmazás.

A tényállás szerint a terhelt a sértettet bántalmazta, aki azt erőszak hatására és felszólításra az egyik, majd a további erőszak hatására a másik nyakláncát is átadta. A nyakláncok átadására a terhelt szólította fel. Mindezek alapján kizárt, hogy a terhelt szándéka eleve nem az elvételre irányult.

Akkor lenne kifosztás, ha a sértett bántalmazása után, a további bántalmazással felhagyva, és az utóbb kialakult szándéka szerint vette volna el a terhelt a nyakláncot. A terhelt fellépése a sértettben komoly félelmet keltett, aki őt előbb megalázta, majd tettleg bántalmazta. Az elkövetés módja és jellege alkalmas volt a sértett akarata megtörésére, amit mutat az is, hogy önként adta át a nyakláncot és a helyszínről futva menekült.

A Legfőbb Ügyészség BF.1410/2010. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt - indokaival egyetértve - fenntartotta és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A terhelt védője - a Legfőbb Ügyészség átiratára tett - észrevételében a felülvizsgálati indítvány elutasítását, a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az elvétel iránti szándék a bántalmazáskor fennállt, az csak a bántalmazást követően, utóbb keletkezett, de legfeljebb egyidejűleg. Ezzel ellentétes megállapításra nincs következtetési alap.