A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10933/2009/4. számú határozata munkabér tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.933/2009/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Csajbi Veronika pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Dunai Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkabér iránt a Veszprémi Munkaügyi Bíróságnál 3.M.187/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.071/2009/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.071/2009/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárásban teljes egészében pernyertes felperes perköltségét az alperes viseli.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s :

A felek 2006. november 7-én kötöttek munkaszerződést határozott időtartamra, távmunkavégzés keretében ellátandó ügyintéző munkakörre. A munkaszerződés havi 121.875 forint munkabért rögzített azzal, hogy a munkavégzés a felperes lakóhelyén történik.

A felperes 2007. február 23-ával azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyát, mivel álláspontja szerint az alperes nem fizette ki a 2007. január és február havi munkabérét. Az alperes 2007. május 14-én megküldött levelében jogellenesnek minősítette a felperes rendkívüli felmondását, mivel hivatkozása szerint az abban írtak nem felelnek meg a valóságnak. A felperes 2008. május 6-án előterjesztett keresetében a 2007. január és február havi elmaradt munkabére megtérítését igényelte, valamint 30 napi felmondási időre járó átlagkeresete és kamatai megfizetését is kérte. Hivatkozott az Mt. 96. § (6) és (7) bekezdésére, valamint a 97. § (2) bekezdésére.

A Veszprémi Munkaügyi Bíróság 3.M.187/2008/14. ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén 219.375 forintot, felmentési időre járó átlagkeresetként 121.875 forintot, és ezután 2007. február 22-étől június 30-áig 8 %-os, 2007. július 1-jétől 7,75 %-os, 2008. január 1-jétől június 30-áig 7,5 %-os kamatát. Kimondta, hogy az eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perben megállapítható volt, hogy a felek a munkaszerződés 4. pontjában azt rögzítették, miszerint a távmunkavégzés helye B. Ebből következően a Pp. 349/B. §-a alapján is az eljáró bíróság rendelkezik illetékességgel.A munkaügyi bíróság utalt a Pp. 141. § (1) bekezdésében, valamint az Mt. 96. § (7) bekezdésében, és az Mt. 142. §-ában foglaltakra. Álláspontja szerint az alperes a perben nem igazolta, hogy a felperes részére 2007. januárban és februárban a munkabére, valamint a felmentési időre járó bére kifizetésre került, ezért a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Az Mt. 159. §-a alapján a késedelem idejére a polgári jog szabályainak megfelelően határozta meg a kamatot.Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyaláson kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének a felmentési időre járó átlagkeresetre és kamataira vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ebben a részében a pert - a keresetindítási határidő elmulasztása miatt - megszüntette.A Veszprém Megyei Bíróság 3.Mf.20.071/2009/5. számú ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezései közül az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezést helybenhagyta azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja 2007. március 1., a mértéke 2008. július 31-étől 2008. december 31-e között évi 8,5 %, 2009. január 1-jétől a kifizetésig, legkésőbb 2009. június 30-éig évi 10 %, ezt követő teljesítés esetén az adott félévet megelőző naptári napon érvényes jegybanki alapkamat szerint történik. Egyebekben a pártfogó ügyvédi munkadíj viselésére vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta, és kimondta, hogy annak 1/3 részét az állam, a 2/3 részét az alperes viseli. A fellebbezési eljárás költségei közül az illeték teljes egészében, a pártfogó ügyvédi díj 1/3 részében az államot, 2/3 részében az alperest terheli.A másodfokú bíróság ítéletében utalt a Pp. 349/B. § (2) bekezdésére. Hivatkozása szerint a jogszabály szövegéből világosan kitűnik, hogy a munkaügyi bíróságok illetékességére vonatkozó szabály kizárólagos illetékességet rögzít, ezért a perrendtartás általános illetékességre vonatkozó szabályai alkalmazásának nincs helye. A munkaügyi perekre megállapított illetékességi szabály megalkotásakor a jogalkotó a munkavállalónak kívánt előnyös helyzetet teremteni azzal, hogy a munkavégzés helye szerint illetékes telephelyhez kötötte az eljáró munkaügyi bíróság illetékességét.A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az Mt. 76/C. § (2) bekezdése az illetékesség megállapításánál nem alkalmazható tekintettel arra, hogy az nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi szabály.A jogerős ítélet szerint a munkáltató joga a munkavégzés ellenőrzése, amennyiben azt tapasztalta, hogy a munkavállaló a munkáját egyáltalán nem, vagy nem megfelelően látja el, a törvényben meghatározott intézkedéseket tehette volna meg, végső soron élhetett volna a rendkívüli felmondás jogával is.Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az első-, és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben illetékes Fővárosi Munkaügyi Bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszabályt sértett, amikor a kizárólagos illetékesség megállapítására a Pp. 349/B. § (2) bekezdés szerinti általános szabályt alkalmazta az Mt. 76/C. § (2) bekezdése szerinti változó munkavégzésre és a távmunkavégzésre vonatkozó speciális szabállyal szemben.

A felülvizsgálati kérelem további érvelése szerint az MK. 157. számú állásfoglalás és a Pp. 351. §-a nincs összhangban egymással.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.