BH 1999.1.15 A szavatossági igények érvényesítésére megállapított 3 hónapos - jogvesztő - határidő nem elévülési jellegű, ezt nem lehet megszakítani, és az elévülés további nyugvása sem állapítható meg [Ptk. 308. § (1) és (2) bek. , 326. § (2) bek.].

K. I. és házastársa 1991. július 18-án vásárolták meg az alperestől a perbeli társasházi öröklakást és a közösségben maradó részek 163/10 000 tulajdoni illetőségét. A szerződés értelmében a kivitelező építőipari vállalatot az épület műszaki átadásától - 1991. április 16-tól - három évig kötelező jótállás terheli. A jelentkező hibákat, hiányosságokat közvetlenül a kivitelezővel szemben, míg a szavatossági igényeket az OTP-vel szemben lehet érvényesíteni.

K.-ék 1991. december 11-én jótállási igényt jelentettek be a kivitelezőnek, majd ezt 1992. szeptember 21-én kiegészítették. Az egyes lakások, valamint az általános hibák vizsgálatáról 1993. május 20-án szakértői vélemény készült, amelyet a társasház közös képviselője 1993. június 9-én küldött meg az alperesnek, majd bizottság alakult a hibák kivizsgálására.

K.-ék 1993. október 15-én eladták az ingatlant a felpereseknek. A szerződésben a társasház egészére, valamint az értékesített lakásra vonatkozó hibajegyzékben rögzített szavatossági jogokat a felperesekre engedményezték.

A hibákat kivizsgáló bizottság a felperesek lakását nem nézte meg, arra hivatkozással, hogy szavatossági jog érvényesítésére nem jogosultak, utóbb mégis elrendelték a helyszíni szemlét. Ennek alapján az alperes a jótállási és szavatossági hibák megváltásaként - igényük teljes és végleges kielégítéseként - 86.500 forintot felajánlott, de ezt a felperesek nem fogadták el, mert 294.000 forint megtérítésére tartottak igényt.

A felperesek 1994. december 6-án benyújtott keresetükben 294.000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperes kötelezését, elsődlegesen szavatossági jogra alapított kijavítási költségként, másodlagosan hibás teljesítésből eredő kártérítésként.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szavatossági igény nem engedményezhető, igenlő esetben pedig a követetés elévült, illetőleg jogviszony hiányában hibás teljesítésre alapított kártérítésre nem kötelezhető.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes K.-ékkal kötött adásvételi szerződés alapján szavatossági felelősséggel tartozik a felpereseknek. A szavatossági igény engedményezésére a Ptk. 328. §-a értelmében lehetőség volt, a felperesek ilyen igénnyel élhettek, és a követelésük nem évült el. K.-ék ugyanis a jótállási igényeiket a kivitelezővel szemben határidőben bejelentették, és joggal várhatták el a teljesítést. A jótállási igény érvényesítése olyan menthető ok, amely miatt a szavatossági igény az elévülési időn belül nem volt érvényesíthető, így az akadály megszűnésétől számítottan három hónap még rendelkezésre állott. Az akadály 1993. április 8-án szűnt meg, mert a kivitelező ekkor felszámolás alá került, és tőle a teljesítés már nem volt elvárható. A társasház közös képviselője által az alperesnek 1993. június 9-én megküldött szakvélemény a három hónapos határidőben volt. A felperesek által kötött szerződést követően az engedményezésről az alperes értesítése megtörtént, ez az elévülést megszakította, és 1994. január 31-én a szavatossági igények bejelentése megtörtént, majd folyamatos levelezés volt a felek között.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a kellékszavatosságra alapított keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a jótállási igény bejelentésében a szavatossági igény is benne foglaltatik, ha a kötelezett azonos. Az adott esetben azonban más a jótállás és más a kellékszavatosság kötelezettje, ezért az 1991. december 11-i igénybejelentéssel nem lehet a szavatossági igényt bejelentettnek tekinteni. A szerződés megkötésétől a szakvélemény megismeréséig többszörösen eltelt a Ptk. 308. §-ának (1) bekezdése szerinti hat hónapos elévülési határidő, de mert a felperesek a hibákat és azok okait csak az 1993. május 20-án készült szakértői véleményből ismerték meg, eddig az elévülés nyugodott, és a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdéséből, valamint az 1. számú Polgári és Gazdasági Elvi Döntés II. pontjából következően még három hónapon belül a követelés érvényesíthető volt. Ez a határidő nem nyugszik és nem szakad meg, annak folyását semmi sem érinti, s mert e három hónap alatt a szavatossági igény érvényesítése nem történt meg, a határidő 1993. augusztus 20-án letelt. A felperesek keresete csak 1994. december 6-án érkezett.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperesek kérték. A jogszabálysértést a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésének téves értelmezésében jelölték meg. Álláspontjuk szerint a Ptk. 326. §-ának (2) bekezdésében megjelölt igényérvényesítési határidő nem jogvesztő, e határidő tekintetében is megállapítható az elévülés nyugvása, illetőleg megszakadása. A szakvéleményt június 9-én küldték meg az alperesnek, és ebből az alperessel szemben támasztott követelés azonosítható volt, tehát a szakvélemény megküldése az igényérvényesítési határidőt megszakította. Ezt követően pedig a felek között folyamatos levelezés és egyezkedés volt, majd az alperes az 1994. szeptember 19-én kelt levelében közölt hibajegyzék alapján 86.500 forint megfizetését vállalta, az ő igényük is ezekkel a hibákkal kapcsolatos - ezzel szerződés jött létre közöttük - csak összegszerűségében van vita.