BH 1993.1.5 A közúti baleset gondatlan okozásának vétsége - a gondatlanság (negligencia) hiányában - nem valósul meg, ha a műszaki hiba miatt a főútvonalon elakadt tehergépkocsi vezetője a jármű hátrahagyásakor a közlekedési szabályokban foglaltaknak megfelelően minden tőle elvárható kötelezettségének eleget tett az esetleges baleset elhárítása érdekében, de a baleset más járművezető figyelmetlensége folytán következett be [Btk. 187. § (2) bek. a) pont, 14. §, KRESZ 56. § (5) bek.].

A városi bíróság a II. r. vádlott bűnösségét maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg, és ezért őt 90 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 130 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. vádlott a vádbeli napon az éjszakai órákban az általa korábban vásárolt tehergépkocsival a főúton haladt, amikor gépkocsiján váratlan műszaki hiba lépett fel, a kardántengely meghibásodása és leszakadása következtében. A vádlott a járművével megállt, de a műszaki hibát nem tudta elhárítani, így a járművét az országúton hagyta úgy, hogy a járműve mögé elakadást jelző háromszöget tett ki a veszélyjelzés céljára, és járművén a bal oldali helyzetjelző lámpákat égve hagyta. Ezt követően elindult, hogy a járművét megfelelő mentéssel elvontassa.

Mivel a II. r. vádlott által tervbe vett mentés eredménytelen maradt, másnap este ért vissza a járművéhez.

Nem sokkal az ide történt visszaérkezése előtt az I. r. vádlott az általa vezetett személygépkocsival, tompított fényszóró használata mellett mintegy 52-66 km/óra haladási sebességgel vezette személygépkocsiját, amelyben utasként két személyt szállított. Az I. r. vádlott - mivel féktávolságát be nem látva közlekedett - későn észlelte az előtte akadályként jelentkező, a II. r. vádlott által otthagyott gépkocsit, ezért fékezés nélkül, minimális balra kormányzással járművével a II. r. vádlottnak a baleset helyszínén hagyott tehergépkocsi bal hátsó sarkának ütközött.

A baleset következtében az I. r. vádlott személygépkocsijában utasként helyet foglalók közül az egyik utas ténylegesen 360 nap alatt gyógyuló súlyos sérülést szenvedett, amely a jobb felkarcsont vállízületi végének darabos törése, valamint ezen törés következtében előállott karidegfonat-bénulás miatt maradandó fogyatékosság visszahagyásával gyógyult. Súlyosan sérült a gépkocsi másik utasa is, akinek a sérülése azonban maradandó fogyatékosság visszahagyása nélkül gyógyult. A sérülésének tényleges gyógytartama 45 nap volt a baloldali bordák sorozattörése következtében.

A baleset helyszínén a főút vonalvezetése egyenes, a szilárd útburkolat szélessége 7 méter. A II. r. vádlott által korábban vezetett tehergépkocsival a lehetőséghez képest az útpadkára lehúzódott, de az út keresztszelvényében, a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávban így is mintegy 2,4 méter széles sávot foglalt el. A baleset helyszínén közvilágítás nem volt, ezért a II. r. vádlott által a baleset helyszínén hagyott gépkocsi észlelhetősége korlátozott volt.

A II. r. vádlott a balesettel okozati összefüggésben megszegte a KRESZ 56. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, mivel gondatlansága következtében nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy járművét megfelelőképpen kivilágítsa, illetve a műszaki hibát megfelelőképpen jelezze.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott jelentett be fellebbezést felmentésért.