A Tatabányai Törvényszék Bf.502/2007/6. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 52. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 338. §, 339. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bíró: Takácsné dr. Varga Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Járásbíróság B.553/2005/34., *Tatabányai Törvényszék Bf.502/2007/6.*, Kúria Bfv.899/2008/1.

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Tatabányán, 2008. évi március hó 17. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Tatabányai Városi Bíróság 2007. évi június hó 26. napján kihirdetett 9.B.553/2005/34. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottat terhelő bűnügyi költség összege: 10.500,- (tízezer-ötszáz) Ft, a fennmaradó 32.725,- (harminckettőezer-hétszázhuszonöt) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy az ítélet kelte helyesen: 2007. június 26., a vádlott lakcíme: x város, utca házszám.

I n d o k o l á s :

A városi bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat 1 rb. foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében, ezért 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 450,-Ft-ban állapította meg, rendelkezett az így kiszabott 180.000,-Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetén napi tételenként egy-egy nap fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte vádlottat 43.225,-Ft bűnügyi költség, valamint a jövőben esetleg felmerülő költség megfizetésére az állam javára.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott meghatalmazott védője irányának megjelölése nélkül jelentett be fellebbezést. Írásban indokolt jogorvoslatában kifejtette, hogy a strandfürdő házirendje a vádlottra irányuló foglalkozási szabályként nem minősülhet, megítélése szerint a munkaköri leírásában foglaltakat sem szegte meg a terhelt, mivel a strandfürdő felügyeletét munkakörében ellátó úszómester ellenőrzése mellett látta el a feladatát. Megítélése szerint nem helytálló az elsőfokú ítélet azon megállapítása, hogy a vádlott nem tudta milyen mély a medencében a víz, mert nem látott le az aljára, hiszen mind a terhelti védekezés alapján, mind a tanúk elmondásából megállapítható, hogy a nyári tábor tevékenységében évek óta részt vett, úszóedzőként is ismerte valamennyi medencéjét a strandfürdőnek. Álláspontja szerint éppen a vádlott szaktudása alapján ítélhette meg kellő alappal, hogy az általa engedélyezett és felügyelt magatartás sérülés bekövetkezésével nem járhat együtt. Nem állapítható meg terhére a konkrét és közvetlen veszély fennállásának előrelátása sem, megítélése szerint a vízbeugrás önmagában nem minősíthető veszélyt hordozó tevékenységnek. A vádlott felügyelete és ellenőrzése biztosította azt, hogy az ugrás a medence meghatározott mélységű, veszélytelen részén oly módon történjen, hogy a gyerekek az esetleges egymásra ugrást elkerüljék. Amennyiben önmagában a vízbeugrás járhat veszéllyel, ez nem a törvényi tényállás alapján megkívánt reális, hanem esetleges absztrakt veszélyhelyzetet jelenthetne csupán, amely a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megállapítását nem teszi lehetővé. Mindezek alapján törvényi tényállási elemek hiányában, anyagi jogszabálysértésre hivatkozással kérte védence felmentését. Bejelentette továbbá, hogy a vádlott személyi körülményeiben a jövedelmét érintően, illetőleg a család létszámának gyarapodását illetően változás következett be, a bűnügyi költség tekintetében pedig a főügyészség átiratában előadottak szerinti megváltoztatásra tett indítványt.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség a Bf.337/2005/4. számú átiratában a tényállás kiegészítését, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlott meghatalmazott védője által bejelentett jogorvoslat alaptalan, a főügyészségi indítvány megalapozott.

A megyei bíróság a Be. 348. §. (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálva megállapította, hogy a városi bíróság a büntetőeljárás szabályait betartotta a bizonyítási eljárás során. Kihallgatta a széleskörű bizonyítási eljárásban a vádlottat, Fk.1, Fk.2, Fk.3, Fk.4, Fk.5, Fk.6, Fk.7, T1, T2, T3, T4, T5, T6 és T7. tanúkat, a Be. 296. §. (1) bekezdés a/ pontja értelmében olvasta fel Fk.8. tanú vallomását. Iratismertetéssel tette a tárgyalás anyagává az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából releváns okirati bizonyítékokat - az igazságügyi fizikus szakértői véleményt, táboroztató nevelőkre vonatkozó munkaköri leírást, strandfürdő házirendjét, üzemeltetési szabályzatát, a sértett orvosi dokumentációit, munkavédelmi oktatásról szóló igazolást, házirendet, nevelők részére a tábor szabályairól tartott oktatás anyagát, munkavédelmi szabályzatot, a nyári napközis táborra vonatkozóan, az igazságügyi orvosszakértői vélemény, a terhelt erkölcsi bizonyítványa adatait.

A megyei bíróság a Be. 352. §. (1) bekezdés a/ pontja alapján az iratok tartalma alapján, illetve a másodfokú bíróság nyilvános ülésén a büntetéskiszabási körülmények tekintetében a vádlott meghatalmazott védője által csatolt iratok alapján az elsőfokú ítéleti tényállást az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti.

A vádlott házastársa jelenleg 12 hetes terhes, a terhelt havi nettó jövedelme 49.800,-Ft, a házastársa alkalmazásában dolgozik.

A vádlott nem volt tisztában azzal, hogy Fk.7. sértett a vízbe akar ugrani, neki, illetőleg a barátnőjének Fk.6. tanúnak senki nem engedélyezte, hogy ugorjanak, a lányok 8-10 m-es körzetében senki nem tartózkodott. Fk. 7. sértett a barátnőjével először nem is akart ugrani, mivel azonban a lépcsőnél a fiúk spricceltek ekkor határozták el az ugrást. Fk. 7. sértett tisztában volt azzal, hogy a vízbeugrás feltétele, hogy a tanára lássa, ennek ellenére engedélyt nem kért, sem ő, sem Fk.6. tanú nem győződött meg arról, hogy a tanári felügyelet e vonatkozásban fennáll-e.

A fenti kiegészítésekkel az elsőfokú ítéleti tényállás hiánytalanná vált, megalapozott és a másodfokú eljárás során is irányadó volt.